Gerhard Maria Wagner, Windischgarsten plébánosa (akit a pápa nemrég Linz segédpüspökévé nevezett ki, de aki az osztrák klérus nyomására kinevezésének visszavonását kérte a pápától – lásd a HÍREK oldal idevonatkozó cikkeit) a Profil hírügynökségnek adott interjújában világosan bírálta az osztrák egyházban a kinevezése körül végbement eseményeket. A médiában helytelenül idézett kijelentésével kapcsolatban, miszerint nem létezik „jó Isten”, ezt mondta: „Egész vagyonomat ráteszem arra, ha valaki megmutatja nekem azt a bibliai részt, ahol egy jó Istenről van szó. A jó Isten, aki mindent megtesz, amit az emberek kívánnak, mert ő olyan jó – ilyen isten nem létezik. Létezik a szeretet Istene, de Ő a büntetés eszközét is használja. Nagyon sajnálom, ha a teológusok és papok ezt nem képesek megérteni.” Wagner szerint az is tény, hogy a homoszexualitás gyógyítható. „A homoszexualitás nem normális. És a gyógyulás egy pozitív fogalom.” A homoszexuális katolikusoknak úgy kell „magukon uralkodni, mint azoknak a férjeknek, aki más asszonyokat akarnak maguknak.” Az osztrák abortusz-törvényekkel kapcsolatban Wagner ismét hangsúlyozta, hogy ezek a törvények „gyilkosak”. „Ezek a törvények gyilkosak. Amikor én ezt először mondtam ki, az államfő csodálkozott, hogyan állíthat ilyet ma még egyáltalán valaki. Én azonban azt mondom, hogy ma az Egyháznak már nem szabad azt mondania, ami katolikus. Ennyire kiegyeztek már a püspökök a politikával?” Wagner plébános az interjúban segédpüspöki kinevezésével kapcsolatban egy ellene irányuló „szervezett ellenállásról és összeesküvésről” beszélt. Ennek oka teológiai természetű. „Amióta pap vagyok, nem követtem a »Linzi utat«. Mert ez a »Linzi út« nem katolikus és szakadást idéz elő az Egyházban. Ezért lőttek le engem.” Wagner szerint néhány osztrák püspök is elbukott, különösen a sajátja, Schwarz linzi püspök. „Schwarz püspök elég sokszor kifejezte velem szemben a kinevezésem felett érzett örömét, de képtelen volt ezt kivitelezni. Ha egy püspök izolált a püspöki székében, könnyen erőt vesz rajta a félelem. Félt a közvéleménytől és az én éles kijelentéseimtől.” Wagner plébános szerint, senki nem mert a szemébe nézni. „Se a dómkáptalan, se az esperesek, se más valaki nem kereste velem a párbeszédet a visszalépésem előtt.” Schönborn bíborossal kinevezése előtt pár nappal beszélt telefonon, és a bíboros gratulált neki és üdvözölte a püspöki konferencia tagjai között. „Néhány nappal később rendkívüli gyűlésre hívta egybe a püspököket. Akkor már tudta, mi fog történni. Felhívta a linzi püspököt, akinek azt mondta, hogy gyorsan meg kell oldani a kérdést, hogy a gyűlés nyugodt légkörben folyhasson le. De nálam soha többé nem jelentkezett, a mai napig sem. Ez különösen emberi szempontból nagyon furcsa. Nyilván félt, hogy bíborosként kárt szenvedhet”, vélte Wagner. Ugyanakkor Wagner plébános hangsúlyozta, hogy senki nem volt, aki tényleg kényszerítette volna a visszalépésre. De eljött számára az a pillanat, amikor felismerte, hogy „ilyen körülmények között nincs lehetőség egy konstruktív munkára, és nem látott kiutat”. Ezért levonta a következtetéseket, és megkérte a pápát, hogy vonja vissza püspöki kinevezését. „Kivégzésének” egyik másik oka a pénz. „Az Egyházban mindig a pénzről is szó van. Nagy kilépési hullámról beszéltek.” Befejezésül Wagner plébános ezt mondta: „Én csak azt képviselem, amit az Egyház képvisel. Vagy mondjuk inkább így, ami katolikus.”