A II. Vatikáni Zsinatról szóló történetírásnak el kell kerülnie az ideológiailag kiszínezett interpretálásokat. Erre figyelmeztetett „A Kivándorlás és a Turizmus Pápai Tanácsának titkára, Agostino Marchetto érsek az „Accademia dei Ponti” kulturális intézetben tartott előadásán, melyet az Opus Dei rendezett. A II. Vatikáni Zsinat számos történelmi interpretálása túlságosan egyoldalú, mondta Marchetto. Így fordulhatott elő, hogy egy ideológiailag motivált történetírás a II. Vatikáni Zsinat eseményét eddig túlnyomórészt az egyházi tradícióval való törésként ábrázolta. Ebből az a benyomás keletkezett, hogy a zsinatból egy teljesen új Egyház jött létre. Ez egyfelől nem felel meg a történelmi tényeknek, másfelől szakadár csoportok kialakulását segítette elő. Bár a zsinat fontos reformokat határozott el, melyek az egyházi tannak a modern társadalmakhoz való időszerű megfeleltetéséhez vezethettek volna. Mindazonáltal a zsinati atyák a tradíciót nem utasították vissza. Sokkal inkább azt akarták, hogy „a tradíció és a megújulás kölcsönös átkarolása jöjjön létre”. A zsinat „az egység és a konszenzus eseménye” volt, húzta alá Marchetto. Ez a zsinati szövegekből világosan kiderül. Ezeket a kutatóknak sokkal jobban fel kellene használniuk forrásanyagként, követelte az érsek. Hangsúlyozta, hogy „a 62 kötet alapul szolgál a zsinat biztos és korrekt recepciója és hermeneutikus értelmezése számára”. A történelmi pontosság itt nagyon fontos. Mert ez befolyásolja a teológiai értelmezést. Mindenekelőtt a katolikus kutatóknak kellene végrehajtani a zsinat történelmének kritikus revízióját.