Krisztus felemelése a húsvéti feltámadásnak és a lélekküldésnek egy különleges aspektusát hangsúlyozza. Ezért volt a mennybemenetel ünnepe az első évszázadokban egybekötve Pünkösddel, és ezért lett csak a negyedik századtól külön ünnep. A mennybe való felvétel az Apostolok Cselekedeteiben (ApCsel 1,9-11) nagyon gazdag képekkel van leírva: „Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte, úgyhogy tovább nem láthatták. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket: »Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.«”
Természetesen a mennybemenetelt nem szószerint érti, hanem a felhő az ószövetségi tradícióban Isten jelenlétét jelenti. Az egyházak (!) ma Krisztus felemeléséről beszélnek, hogy ezzel világossá tegyék, hogy Jézus részese Isten dicsőségének, hogy ő Istennel egyforma lett. »A mennybe menni« szólás alatt nem egy konkrét fizikai hely értendő, hanem Isten közelsége. – Idézet vége.
Ezek szerint tehát a német püspökök Krisztus mennybemenetelét már nem valódi eseményként értelmezik, hanem pusztán szimbólumként.
A fotó az alapjaiban a 4. századra visszamenő Mennybemenetel-kápolnát mutatja egy mecset udvarán az Olajfák hegyén Jeruzsálemben, melyet keresztények és mohamedánok együtt mint Jézus mennybemenetének éppenséggel egyáltalán nem szimbolikusan értendő helyét mély tiszteletben tartják ma is.