P. Markus Graulich SDB egyházjogász a püspökök kinevezésének szabályairól Normális esetben az egyházjogban előírt szabályok érvényesek, bizonyos országokban a püspökök kinevezését konkordátum szabályozza. Mindazonáltal a konkordátum határozatai kizárólag csak a megyéspüspökök kinevezésére vonatkozik, a segédpüspökökére nem. Az egyházjogban az áll, hogy az a megyéspüspök, aki azon a véleményen van, hogy egyházmegyéjének szüksége van egy segédpüspökre, a Szentszéknek három olyan papot javasol, akiket erre a hivatalra ő alkalmasnak tart, és a Szentszék e listából választ, de választhat egy másik, már meglevő listából is. E másik listát, melyen a lehetséges megyés- és segédpüspökök nevei szerepelnek, szintén az Egyház törvénykönyve szabályozza. Az egyházjogban az áll, hogy minden püspöki konferencia háromévente egy konkrét hivataltól függetlenül a Szentszéknek felsorolja azon papok nevét, akik alapvetően alkalmasak a püspöki hivatalra. De minden megyéspüspöki kinevezés előtt még egyszer benyújthatnak egy listát, melynek az addigiakkal nem kell megegyeznie. Ezek a jelöltek sokáig nyilván vannak tartva; olyan szabály, mely egy jelöltet utólag kizár a püspöki hivatalból, nem létezik. A listák a Szentszéknél maradnak; a kinevezésekkor az is számít, hogy ki hányszor szerepel a listákon. A püspöki kinevezésnél a nunciusnak különleges szerepe van. A pápai diplomatának kell ugyanis az úgynevezett informatív eljárást elvégeznie. Az egyházjog ezt is szabályozza. A nuncius különböző grémiumokat hallgat meg: ezek lehetnek a püspökök, a papi tanács, de a világi-, szerzetesi papság és a laikusok egyes tagjai is. Nekik mind egy kérdőívet kell kitölteniük a jelöltről, annak életmódjáról és életviteléről, a pápa tanításával kapcsolatos álláspontjáról, az erkölcs, a tan és a fegyelem kérdéseiről vallott véleményéről, hogy például papi öltözéket visel-e vagy sem. A nunciusnak azért is nagy szerepe van, mert maga választja ki, hogy kiket kérdez meg. Hogy a jelöltről összeállított képet lekerekítse, a nuncius a vele készült újságcikkeket és nyilvános kijelentéseket is áttanulmányozhatja. Amennyiben nem egy missziós országról van szó, az információk a nunciatúra és a római püspöki kongregáció – mely a pápa számára a kinevezéseket előkészíti – között cserélődnek ki. Az államtitkárság nem kapcsolódik be ebbe a folyamatba. A végső döntést maga a pápa hozza meg.