„Pius a lombardiai Bosco városkában született; bár a bolognai Ghislieri nemesi családból származott. 14 évesen belépett a domonkos rendbe. Csodálatos türelemmel és mélységes jámborsággal megáldott lélek volt, felettébb szigorú önmagához, állandóan imádkozott és égett a rendi fegyelem és az Isten iránti tisztelet buzgalmától. Filozófiát és teológiát tanult, mégpedig olyan kitűnően, hogy sok éven át nagy elismerés mellett gyakorolta a tanári hivatást. Számos helyen tartott prédikációt hallgatóinak nagy épülésére. Hosszú időn keresztül töltötte be rendíthetetlen bátorsággal a főinkvizítor hivatalát, és eközben még élete kockáztatásával is számos várost óvott meg az akkor egyre jobban terjedő tévtanoktól.
Kiváló erényei miatt IV. Pál pápa, aki nagyra becsülte őt, Nepi és Sutri püspökévé nevezte ki, majd két évvel később a római egyház bíboros-papjai közé emelte. IV. Pius a felső-olaszországi Mondovi egyházmegyét bízta rá. Amikor megtudta, hogy ott sok visszaélés terjedt el, elsőnek az egész egyházmegyét végig vizitálta. Mikor mindent rendbe hozott, visszatért Rómába. Itt fontos ügyeket bíztak rá, melyeket apostoli buzgalommal és energiával végzett el. IV. Pius halála után a várakozások ellenére őt választották pápává. De életmódján ez a legkevesebbet sem változtatott, mindössze külső ruhája lett más. Mindenkor a hit terjesztésén buzgólkodott és fáradhatatlanul dolgozott az egyházi nevelés javításán. Szüntelen a tévtanok kiirtásáért küzdött, miközben kimeríthetetlen volt a jószívűsége a szegények és a szükséget szenvedők iránt, de hajlíthatatlan az Apostoli Szék jogainak védelmében.
Szelim török szultán ellen, aki már számos győzelmet aratott a keresztények ellen és egyre bátrabb és kihívóbb lett, nagy flottát állított fel, mely Lepantónál megsemmisítő győzelmet aratott a török flotta felett, nem annyira a fegyverek segítségével, mint inkább áhítatos imájával. Isten kinyilatkoztatása által abban a pillanatban szerzett tudomást erről a győzelemről, amikor az megtörtént, amit bizalmasaival közölt is. Éppen mikor újabb vállalkozásba kezdett a törökök ellen, súlyosan megbetegedett. Heves fájdalmait a legnagyobb türelemmel viselte. Amikor halálát közelegni érezte, felvette a szentségeket, majd békésen visszaadta lelkét Istennek 1572-ben, 68 évesen. Hat évig, három hónapig és 28 napig volt pápa. Teste a Santa Maria Maggiore bazilikában nyugszik a betlehemi jászol szomszédságában, ahol a hívek azóta is buzgón róják le tiszteletüket előtte. Közbenjárására Isten számos csodát tett, melyek alapos vizsgálatát követően XI. Kelemen pápa a szentek sorába iktatta.”
E pápa munka- és eseménydús életéből még sok mindent fel lehetne sorolni. Ezúttal azonban csak annak említésére szorítkozunk, hogy főinkvizítorsága alatt meghiúsította II. Miksa császár támadását, aki „ökumenikus meggondolásokból” a cölibátust el akarta töröltetni.