25 évvel ezelőtt (1984. július 1-én Zaitzkofenben) történt felszentelése alkalmából 2009. július 4-én mutatta be P. Michael Wildfeuer – a Szent X. Pius Papi Közösség németországi fiúgimnáziumának egykori rektora – ünnepi szentmiséjét az Augsburg mellett fekvő Maria Vesperbild búcsújáróhelyen.      Az ünnepi prédikációt P. Stephan Maessen – a Szent X. Pius Papi Közösség osztrák kerületének egykori főnöke – tartotta, akit egyébként szintén Zaitzkofenben, csak 2 évvel később, 1986-ban szenteltek pappá      Maessen atya ünnepi beszédében a celebráns üdvözlését azzal az ismert történettel kezdte, melyben egy egész életében másoknak segítő, de végül nagyon elkeseredett, mert a helyzetét reménytelennek látó embernek, egy angyal úgy segít, hogy megmutatja neki, mi lenne a világgal, az általa ismert emberekkel, ha ő nem lett volna, ha ő nem küzdött volna értük. Maessen atya e példával arra emlékeztette a jubilánst, hogy ő is nézzen végig 25 éves papi pályáján, és akkor megláthatja, milyen sok emberhez vitte el ez idő alatt az igaz hitet. Majd megállapította, hogy mindehhez az erőt P. Wildfeuer a napi szentmiséből merítette. Utána arról beszélt, hogy manapság többször hallható ilyen mondat: X. Y. pap a mise áldozati jellegét emeli ki, Z. Z. pedig a „lakoma” jellegét. De ez badarság. Ez annyit jelentene, hogy a szentmisét mindenkinek kedve szerint, aszerint, hogy kinek-kinek melyik „jelleg” tetszik jobban, lehetne bemutatni. A szentmise lényegét tekintve áldozat. Olyan áldozat, melynek gyümölcse teszi egyedül lehetővé számunkra az emberhez méltó életet.      Maessen atya arra mutatott rá, hogy a szellemi élet lényege abból áll, hogy a teremtmény saját magát visszaadja, átadja Teremtőjének, vagyis a szellem lényege az áldozat hozatalban valósul meg.      Maessen atya a szentmisét, az áldozat bemutatását a lélegzéshez hasonlította. Ahhoz, hogy éljünk, lélegeznünk kell. De ez magába foglalja azt is, hogy először ki kell fújnunk a levegőt, hogy aztán oxigéndús, tiszta levegőt lélegezhessünk újra be. Ugyanígy van ez az áldozattal. Nekünk is naponta Krisztus áldozatával egyesülve oda kall adnunk életünket a szentmisében, hogy utána tisztán visszakaphassuk, hogy ezáltal élni tudjunk. Aki ezt elmulasztja, az megszűnik Isten képmása lenni, élete a pokolbeli, illetve az oktalan állatok életéhez válik hasonlóvá. A képek először a 25 évvel ezelőtti Zaiztkofeni papszentelést mutatják Pater Wildfeuert öt másik társával Lefebvre érsek szentelte pappá. A sorban első Niklaus Pfluger, aki most a közösség első asszisztense, mögötte, vagyis a képen balról a harmadik Michael Wildfeuer, aki a harmadik képen egészen elől látható. Az utolsó képen Lefebvre érsek az újonnan szentelt papokkal, P. Wildfeuer balról a második.      Ezután a mostani Maria Vesperbild búcsújáróhelyen bemutatott jubileumi szentmisén készült képek láthatóak. Az első sorban a templom, a szentély és egy érdekes dombormű. Ez a tisztítótüzet mutatja, ahova egy angyal Jézus Krisztus drágalátos vérét önti. A falon a következő szöveg olvasható: „Lieber Heiland, sei so gut, lasse doch Dein teures Blut in das Fegefeuer fließen, wo die Armen Seelen büßen … (müssen) – Kedves Üdvözítő, legyél olyan jó, és enged drága véredet a tisztítótűzbe folyni, ahol a szegény lelkeknek vezekelniük kell.”      Azután következnek a képek a szentmiséről. A harmadik sorban Maessen atya a szószéken, illetve a celebráns őt hallgatva.