Pár hónappal ezelőtt volt 25 éves érettségi találkozónk, melyen nagy örömmel találkoztam régi osztálytársaimmal. A beszélgetés során a hit kérdései is szóba kerültek. Egy volt osztálytársam a következő kérdést tette fel nekem: „Hogyan kell azt érteni: Jézus megváltott bennünket? Mitől, miből váltott meg minket?” A kérdés őszinte, egyáltalán nem provokatív volt.      De ez a kérdés számunkra is érdekes. Egyfelől megmutatja társadalmunknak a keresztény hitben való borzalmas tudatlanságát, másfelől világossá teszi, milyen kérdései vannak és lesznek az új-pogányoknak, vagyis milyen kérdéseket kell nekünk e korban megválaszolni. Mindazonáltal e kérdésekre csak akkor tudunk nyugodtan, türelmesen és nyomatékosan válaszolni, ha ismerjük a katekizmust. Vagyis a katekizmusnak kell katolikus tudásunk alapját képeznie. Gondoljunk Szent X. Pius pápa szavaira:      – „Egy nép hittan-oktatás nélkül elpusztul.”      – „Az istentisztelet nem használ semmit, ha nem értik meg, ha a lelkek a hit alapjait nem ismerik, következésképpen életükben nem próbálják meg valóra váltani.”      – „Így a jámborság szentimentalizmussá válik, és a vallás az életvitel számára nem jelent már normát és irányelvet.”      – „A mai kedvezőtlen korban a vallást illetően az emberek nagy részét a képzetlenek közé sorolhatjuk.” A katekizmus a fenti kérdésre: „Mitől váltott meg bennünket Jézus?”, a következő választ adja: „Jézus a bűntől és a büntetéstől váltott meg bennünket.”      És magyarázatként így szól tovább: Jézus a bűntől váltott meg bennünket. Megfizette értünk ennek végtelen tartozását. Ezért lett a bűn elengedhető számunkra a szentségek és a megbánás által. „Nézzétek, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Jn 1,29)      A büntetéstől váltott meg bennünket: Senki nem jut a pokolba, aki Krisztushoz hűséges marad. „Nincs tehát már semmi ítéletre méltó azokban, akik Krisztus Jézusban élnek.” (Róm 8,1) Az új-pogányok ezt egyszerűen nem értik meg. Ezért meg kell próbálni elmagyarázni nekik:      – hogy a világot Isten teremtette (szerk. megj.: ezért olyan fontos a teremtés contra evolúció kérdése, hiszen minden továbbinak ez az alapja. Ha nem Isten a teremtő, akkor nem is adhat törvényeket a teremtésnek, és nem is Ő az, akinek joga van szabályozni azt);      – hogy mi ennek következtében Isten törvényéhez vagyunk kötve; nevezetesen a Tízparancsolathoz;      – hogy egy teremtés- és megváltórend létezik;      – hogy nekünk be kell tartanunk a teremtés- és a megváltórendet, hogy örök üdvösségünkön munkálkodjunk. Isten tehát nem a betegségtől és a haláltól, a szenvedéstől és a kereszttől váltott meg bennünket. Isten nem egy földi paradicsomot szerzett meg számunkra megváltásával – egy új-pogány valószínűleg ezt tételezi fel. A nagyhéten Urunk Jézus Krisztus szenvedését szemléljük. Ezalatt a következő kérdést tegyük fel magunknak: Szenvedni, miért? Ez csak mások miatti szenvedés, vagy szenvedés magam miatt is? De hiszen én semmi rosszat nem teszek. Nincs dolgom a kábítószerekkel, az abortusszal és a hitetlenséggel! Nos, ezek a válaszok talán megnyugtathatják egyik vagy másik elfásult lelkiismeretet. Mi azonban nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy naponta bűnöket követünk el, és ezért Urunk drága megváltóvérére van szükségünk, hogy ne a pokolba, hanem a mennybe jussunk.      Az Úr szenved bűneink miatt és bűneinkért. Istenségében minden idők összes bűne szeme előtt van (az én személyes bűneim is), és irántam való szeretetében szenvedi el ezekért a csapásokat, hogy engem megmentsen. Remélhetőleg sikerül nekünk a nagyböjti bűnmentesebb és bűnbánóbb életünkkel örömet szerezni az Úrnak és üdvösségünkön dolgozni. Az újságok ugyan nem írnak róla, de Isten összes erőfeszítésünket feljegyzi az élet könyvébe. Mindenekelőtt iparkodjunk jó húsvéti gyónást végezni és jó húsvéti áldozást! (lásd e cikkel kapcsolatban a következő oldalt:          A Megváltó megtestesülése, szenvedése és megdicsőülése) Feltéve: 2009. március