Az Egyház zenéje

1.
Szent X. Pius pápa motu proprioja az egyházi zenéről

„Tra le sollecitudini” (olaszul „ a gondok között”) Szent X. Pius pápa egyik motu proprioja volt, melyet 1903. november 22-én adott ki, valószínűleg Don Lorenzo Perosi közreműködésével.

A pápa ebben az iratban új szabályokat fektetett le a római katolikus Anyaszentegyházban megszólaltatott zenére vonatkozóan. Ezek a reformok újra megerősítették a gregorián ének elsőrendűségét, amelyet akkor már nem szívesen használtak, valamint a reneszánsz polifónia, elsősorban is Giovanni Pierluigi da Palestrina zenéjének felsőbbrendűségét a későbbi polifon zenével szemben.

A pápa a motu proprioban ugyancsak megtiltotta, hogy nők férfiakkal együtt vegyes karban énekeljenek, ellene szólt az akárcsak árnyalatnyira is modern jellegzetességet vagy világias elemeket tartalmazó zenének (pl. Haydn és más szerzők műveinek), megtiltotta a zongora, ütősök vagy más hangszerek használatát.


2.
A kiejtés

Egy Innsbruckban tevékenykedő katolikus kórus-vezető előadásában elmondta, hogy Szent X. Pius pápa a latin szavak kiejtését az olasz nyelv szabályai szerint írta elő.

A hivatásos zenész véleménye szerint ez a kiejtés nem csak a szent pápa kötelező érvényű utasítása, hanem a zenei hangzás miatt is helyesebb, mint a – többek között Magyarországon sok helyütt használatos c a cs, g a gy stb. helyetti kiejtés.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA