Egy püspöknek hit és erkölcs dolgában egyházmegyéje legfőbb tanítójának kellene lennie. Úgy tűnik azonban, hogy Zöllitsch érsek – aki ráadásul még a német püspökkari konferencia elnöke is – még a katekizmus legegyszerűbb tanításait sem ismeri. Miután idén Nagyszombaton azt a hitigazságot tagadta, hogy Krisztus az emberek bűneiért halt meg, most Mindenszentek ünnepén a második német közszolgálati tévében egy interjúban a tisztítótűzről adott teljesen hamis magyarázatot.
Az érsek a tévé nyilvánossága előtt a tisztítótüzet a tisztulás lehetőségének nevezte, majd mondókáját így folytatta: „A halál után is van még egy lehetőség számomra, hogyha Isten felé fordulok, ha elfordulok attól, ami gonoszat tettem, megtaláljam az utat Istenhez, és ezáltal az ígérethez vezető utat, a mennybe vezető utat is.”
Ez természetesen tökéletes ostobaság. A halállal az ember számára lejár a próbaidő és a döntés ideje. Ezután már nem tud Istenhez térni. Ezért hív fel Krisztus az Evangéliumban többször is az éberségre. Az Úr abban az órában jön el, amikor nem számítunk rá, mint a tolvaj éjjel, és jaj annak a szolgának, akit alva és készületlenül talál. A buta szüzek zárva találják az ajtót, és már nem tudnak a menyegzői terembe bejutni. Ezért tanítja a katolikus Egyház katekizmusa: „A halállal az ember élete, vagyis az az idő, amelyben a Krisztusban kinyilvánított isteni kegyelmet elfogadhatja vagy visszautasíthatja, végérvényesen véget vet.”
A tisztítótűzbe csak azok juthatnak, akik a megszentelő kegyelem állapotában haltak meg, tehát az Istennel való barátságban, de akiknek még bizonyos ideig vezekelniük kell bűneikért.
Például a Firenzei Zsinat tanítja: „Azok lelkei, akik valódi bűnbánatban, Isten szeretetében haltak meg, anélkül azonban, hogy előtte a vezeklés méltó gyümölcsei által az elkövetettekért vagy mulasztottakért elégséges elégtételt adtak volna, a halál után a tisztítótűz büntetései által tisztulnak meg.” (DH 1304)