Miután olvastam, hogy Anglia egykori prímása azt mondta, hogy a keresztények ne viselkedjenek úgy, mintha lábtörlők lennének, elgondoltam, milyen jó lenne az is, ha most már mi sem tartanánk oda a másik orcánkat minden megrögzött eretneknek és pogánynak, minden megátalkodott bűnösnek, hanem ókeresztény módra mi is elkezdenénk lerántani a leplet a pogányok ostobaságairól, például az evolúcióról. Annak ugyanis, aki azt hiszi, hogy az állatoktól származik, valami hibádzik a lelki egyensúlyával. (Vagy csak egyszerűen félre van vezetve.) De nagyon szeretnék már olyat látni, hogy egy egyházi személy nem szüntelenül békéért folyamodik a politikusokhoz, nem „fegyverszünetet” hirdet más vallások képviselőinek, hanem a sarkára áll, nevén nevezi a problémákat, és ha a pogányok dogmái között van olyan, mint az evolúció, akkor azt végre kigúnyolná, elítélné és ostobaságnak nevezné. És végül: nemcsak azért nem leszünk mi normális katolikusok, mert nem volt katolikus gyerekkorunk, hanem azért sem, mert egyetlen egy vezetőt sem látunk magunk körül, aki élné, megmutatná nekünk, hogy hogyan kell viselkednie egy kereszténynek.      (A pápán is azért nevet mindenki, mert azt az embert, akár paraszt, akár király, aki csak szeretetről meg békéről papol, az emberek semmibe veszik, szánalomra méltónak tartják és nem látnak benne komoly ellenfelet. De ez már egy másik történet...)