Három hónapig lehetett a müezzin hívását hallani a belga Jumet város Sankt Lambert katolikus templomából. Ugyanis a szomszédos Gilly mohamedán közösségének ennyi ideig kellett a városi tervezőintézet engedélyére várni, hogy saját mecsetét használhassa. Április végén Henry Rémy, a Sankt Lambert 89 éves (!) plébánosa (megj.: ezt a papot nem a zsinat után oktatták, szentelték fel) megnyitotta templomát a mohamedán közösség előtt, akik ettől kezdve három hónapig a szentmise után minden nap eltávolították a templomból a kereszteket. (A fotón Jumet kölcsön mecsetté átalakított temploma látható.) A mohamedán közösség egyik tagja a belga televízió riporterének kérdésére ezzel kapcsolatban ezt felelte: „Mi nem tudunk keresztet magunk előtt látni, miközben imádkozunk.” De ez a kijelentés a katolikus plébánost egyáltalán nem zavarja, sőt, ellenkezőleg, számára Isten házának a mohamedánokkal való közös használata nagyszerű alkalomnak számít a „párbeszéd” ápolására. „Ugyanahhoz az istenhez imádkozunk, mindenki a maga módján”, jelentette ki nyomatékkal.      Gilly esperese pedig, akihez Jumet tartozik, a „testvéri” segítségnyújtást rohamtempóban engedélyezte, és nagy örömmel üdvözölte. Kommentár: Az összes felekezet testvéri egyesülésének új világ-vallása üdvözletét küldi. Jumet fent vázolt esete azon tény miatt kap még különlegesebb figyelmet, mert az alig kétszáz kilométerrel odébb fekvő Amiens-ben a Szent X. Pius Papi Közösség előtt három év óta minden templomot bezárnak. Az ottani hívek két éven keresztül szabad ég alatt (a jéghideg téli hónapokban is) mutatták be a szentmiseáldozatot, és egyetlen plébánosnak vagy esperesnek sem jutott eszébe, hogy a több mint 400 hívőnek kinyissanak egy templomot. Pedig az „ugyanahhoz az Istenhez..” kezdetű érv egyedül elég kellett volna legyen ehhez. De úgy tűnik, hogy a tradíció számára a vendégszeretetnek valamilyen láthatatlan küszöb gátat szab. „Egyházjogilag rendezetlen státusz”, ezt az érvet hozzák fel, miután kiközösítésről már nem beszélhetnek, de ez alatt valami egészen mást értenek, mégpedig ezt: Nem akarjuk a hagyományos misét és a hagyományos hitet. Az összes vallás új vallását akarjuk. A felekezetek ezen új általános-üdvtanának képviselői csak legalább bevallanák végre, amit egyszerűen nem akarnak beismerni: Hogy ugyan „katolikusnak” nevezik magukat, de már nem katolikusok. Mert még egy evangélikus protestáns is (akik közül sokan közismerten Biblia-szilárdabb, mint némely katolikus) egyetlen idézettel semmissé tehetné azt a modern igyekezetet, amivel a nem-keresztény vallásoknak üdvhatásosságot akarnak adni: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak én általam.” (Jn 14.6) 2010. június 28.