A természettudós egyházat ért támadása napjainkig tartó elkeseredett vitát keltett a teremtéshívők és az evolucionisták között. Napjainkban pedig munkássága és az őrült, nihilista tinédzserek által elkövetett legutóbbi középiskolai gyilkosságsorozat között baljós kapcsolat is felmerült. Nem is gondolnánk a Charles Darwin életét méltató idei ünneplésekből, hogy az a kedélyes viktoriánus úriember, akit a tv-ben vetített színdarabok és dokumentumfilmek ház körüli tevékenykedés közben mutatnak be, valójában rasszista, népirtó hajlamokat mutatott és pszichopata gyilkosok egész sorának volt az ihletője. A dupla Darwin évforduló (2009-ben volt születésének 200 éves évfordulója és 150 év telt el a „Fajok eredete” című műve első megjelenésétől) óriási felhajtással járt: a Királyi Posta emlékbélyeget bocsátott ki; Damien Hirst speciális könyvborítót tervezett Darwin remekműveinek (?) ünnepi kiadásához, a bristoli állatkertbe ingyen engedték be a szakállas férfiakat, és a Természettudományi Múzeumban Darwin felesége, Emma asszony receptje szerint készült borsólevest szolgáltak fel. A tucatnyi előadás, cikk és iskoláknak szóló oktatócsomag konklúziója az volt, hogy Darwin nemcsak hogy briliáns tudós, hanem emellett még „jó fej” is volt. Jóformán meg sem említették, hogy személyéhez kapcsolódik a modern történelem néhány leghíresebb bűncselekménye, mintha kimondatlan egyezséget kötöttek volna, hogy csak a pozitívumokat hangsúlyozzák. A mostani „Teremtés” film félénk Darwin figurája, Paul Bettany, alakításában azért halványan utalt arra, hogy volt egy sötét oldala is a nagy ember utókorra hagyományozott művének.      A film Darwinnak a „Fajok eredete” publikálása idejében zajló belső konfliktusát helyezi a középpontba. A tudós vonakodott közzétenni elméletét, de nem azért, mintha előre látta volna társadalmi következményeit, hanem azért, mert attól félt, hogy az evolúció elmélete megrázkódtatást fog okozni feleségének és az anglikán egyháznak. Amerikában, ahol Darwinnak az erkölcsöt és a fajokat érintő műveit különösen intenzíven vizsgálják a teremtéshívők kitartó támadásai miatt, azzal vádolják, hogy elősegíti az erkölcsi nihilizmust és a tudományos rasszizmust, sőt, egy olyan etikát hívott életre, melynek végső és legszélsőségesebb eredménye a holocaust.      A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy kapcsolatot találtak Darwin elméletei és az iskolai lövöldözések között. Áprilisban ezer ember gyűlt össze naplementekor a Colorado állambeli Littletonban, hogy emlékezzen a 10 évvel azelőtt történt Columbine-i középiskolai vérengzés áldozataira. Darrell Scott, akinek Rachel lánya volt az első a 13 áldozat közül, és akinek Craig fia csak hajszál híján menekült meg a gyilkos golyóktól, nem érti, miért fordítanak olyan kevés figyelmet a két gyilkos, Eric Harris és Dylan Klebold motivációjára, és a Darwin eszméi iránti érdeklődésére.      „Harris »Természetes kiválasztódás« feliratú pólót viselt a gyilkosság napján. Videón rögzítették, hogy segíteni akarnak a természetes kiválasztódásban azzal, hogy likvidálják a gyengéket. Azt vallották, hogy ők magasabb szintre jutottak, mint az osztálytársaik. Megdöbbentett az evolúcióra való gyakori hivatkozásuk, valamint az, hogy a sajtó teljesen elhallgatta a felvételeknek ezeket a vonatkozásait” – nyilatkozta az apa. A bizonyítékok többségét megerősítette egy, a számítógépes játékokból másolt gyilkosságokat visszaszorítani akaró bírósági határozat, de a nyilvánosságra hozott dokumentumokból az is kiderül, hogy az egyik tettes, Eric Harris arról fantáziált, hogy mindenkit beletesz egy erőszakos számítógépes játékba, hogy csak a legéletrevalóbbak maradjanak életben. Azonkívül, hasonlóan magához Darwinhoz, megfigyelte, hogy az oltások hogyan akadályozzák meg a természet „gyomlálását”. Harris azzal hencegett, hogy ő azt szeretné, ha nem lennének sem védőoltások, sem figyelmeztető feliratok a veszélyes termékeken. Ilyeneket mondott: „Hagyjuk a természetes kiválasztódást a maga útján működni. A világ összes kövér, csúf, fogyatékos, nyomorék s***feje, hülye f***feje haljon meg. Akkor az emberi faj büszke lehetne magára.” A Columbine-ban meggyilkolt diákok közül hat diák családjának védőjeként a denveri ügyvéd, Barry Arrington még több hasonlóságra is rábukkant. „Elolvastam Eric Harris naplójának minden egyes lapját, meghallgattam az összes magnófelvételt és megnéztem az összes videokazettát. Számomra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Harris tudatában volt annak, hogy cselekedetei logikus következményei mindannak, amit az evolúcióról tanult. A darwinizmus szolgált számára értelmi alapul ahhoz, amit tett. A leghalványabb kétség sem férhet ahhoz, hogy Harris Darwin-rajongó volt, és saját magában Darwin elveinek a megvalósítóját látta.” A detektívek 2007-ben egy előre kitervelt iskolai lövöldözéssel kapcsolatban kapott információt követve, Pennsylvaniában rájöttek arra, hogy gyanúsítottjuk gyakran látogatott egy „Természetes Kiválasztódás Hadserege” nevű társas világháló-oldalt, és bizonyos, a média által később „kibernetikai gyilkos-képző” címkével megjelölt csevegő-szobákat. Ezeket az oldalakat szolgáltatójuk gyorsan megszüntette, de egy ma is meglevő „Természetes kiválasztódás” nevű népszerű számítógépes játék, amelyben a csapatok egymást igyekeznek likvidálni, jelzi azt, hogy Darwin eszméi sok tinédzser számára ma is a gyors és szélsőséges erőszakot jelentik.      A „Természetes kiválasztódás” feliratú pólók ma is a webáruházak népszerű árucikkeinek bizonyulnak, és úgy tűnik, hogy a Columbine-i gyilkosok személye körül hátborzongató személyi kultusz alakult ki – még olyan számítógépes játék is van, amelyben a játékosok a két gyilkos, Harris és Klebold szerepét játsszák, és amely a gyilkosok eredeti, zártkörű tévéláncon bemutatott felvételeit mutatja. Az eredeti „Természetes Kiválasztódás Hadserege” honlap rendszeres látogatói között volt egy 18 éves finn diák, Pekka-Eric Auvinen. 2007 november 7-én Finnországban, Tuusulában Auvinen arra kényszerítette osztályfőnökét, hogy térdeljen le előtte, majd pisztolyával lelőtte. Mielőtt maga ellen fordította volna a fegyverét, még további hét embert mészárolt le. Később a Jokela középiskola diákjai beszámoltak arról, hogyan portyázott körbe Auvinen az épületben, pisztolyát az emberek fejére irányítva. Néha meghúzta a ravaszt, és ölt; néha pedig hosszasan és keményen nézve célpontjára hirtelen elfordult, és hagyta szabadon elmenni halálra rémült áldozatát. Az egyik szemtanú szerint úgy tűnt, mint aki véletlenszerűen választja ki áldozatait, de valójában egy nagyon is megfontolt válogatást végzett – ki akarta gyomlálni a „gyengéket”.      Mielőtt elindult lövöldöző útjára, Auvinen terjengős hitvallást tett fel az internetre. Magát „szociális darwinistának” nevezve azt állította, hogy a természetes kiválasztódás többé nem működik, sőt, lehet, hogy az ellenkezőjére fordult át. Megjegyezte, hogy a „buta, gyengeelméjű emberek reprodukciója gyorsabb, mint az intelligens éles eszűeké”. A génkészlet biztosan elfajul, ha a társadalom továbbra is biztosítja a másodrendű fajok túlélését. Azt latolgatta, mit lehetne tenni ennek a problémának a megoldására. Megértette, hogy az élet az értelmetlen, véletlen egybeesések következménye, véletlenszerű mutációk hosszú sorozatának az eredménye, ezért nem sok mindennel lehet befolyásolni. Végül is elhatározta, hogy gyilkolni fog, hogy utánozva a természet irgalmatlan közömbösségét, ő is természetes kiválasztó lehessen.      Azért, hogy komolyan vegyék, és a világ számára ne pusztán egy pszichopata gyilkosnak írják le őt, és ne a filmeket, számítógépes játékokat, a televíziót vagy a heavy metal zenét hibáztassák, Auvinen speciális indoklást adott motivációjának: „Nincs irgalom a Föld söpredékének! Az emberiesség túl van értékelve. Ideje helyes útra terelni a természetes kiválasztódást és a legrátermettebbek túlélését.” Természetesen nem szokatlan dolog a mániás gyilkosoknál, hogy tetteiket megindokolandó nagy írókra hivatkoznak. A szórakozásból gyilkoló Chicago-i Leopold és Loeb (Hitchcock 1948-as, Rope című filmjének modelljei) azt állították, hogy Friedrich Nietzsche volt az ihletőjük, ugyanúgy, mint a „mocsári” gyilkos, Ian Brady-nak is. További zavart aszociális személyek Albert Camust, Jean Genet-t and André Gide-t nevezték meg. De Harris, Klebold és Auvinen intelligenciájánál nagyobb intelligencia kell az ilyen olvasottsághoz. Az evolúció alapjai viszont hozzáférhetőek, hiszen minden középiskolában tanítják, így nem meglepő, hogy Darwin neve bukkan fel a legtöbb elborult agyú szociopata iskolásfiúnál. Kétségtelen, hogy Darwin elborzadna mindettől, de könnyen fel lehet ismerni, milyen könnyen inspirálhatják egyes tanai a zavarodott értelmű kamaszokat. Hiszen az evolúciós elméletben hallgatólagosan benne foglaltatik az a következtetés, hogy az emberi létnek nincs végső célja vagy különös jelentősége. Ezt, ha így is van, sajnálatosnak tekinti bármely pszichológiailag ép ember. De vannak, akiket az ürességgel és az élet teljes értelmetlenségével való szembesülés hatására egyfajta mámor fog el.      Darwin azt is tanította, hogy az erkölcsnek nincs alapvető tekintélye, de van valami, ami magától fejlődik – az érzelmek és intuíciók összessége, amely az évezredek során a környezeti nyomásra adott adaptív válaszokból fejlődött ki. Ez nem csak, hogy nem magyarázza meg az erkölcsök eredetét, de még teljesen félre is magyarázza!      Az evolúció hozza magával, hogy az, hogy egy személy engedelmeskedik-e egy bizonyos erkölcsi elvnek, vagy csak úgy tekint erre, mint egy felesleges evolúciós következményre, egyedül az ő személyes választásának kérdésévé válik. Darwin születése 200 éves évfordulójának ünneplői tavaly februárban Amerika-szerte a főiskolákon azt énekelték, hogy „Elég nekem a véletlen, ha nincs terv, szabadnak érzem magam” – ez az idézet a Scientific Gospel együttes dalából való. Ők világosan látják, hogy az evolúció valójában valami olyasmi, ami felszabadítja őket a szüleik által megkövetelt szigorúbb szexuális erkölcsök alól. Az őrült Harris és Auvinen pedig könnyen értelmezte úgy, mint jogosítványt a gyilkosságra. Az amerikai konzervatív vitázó Ann Coulter egyike Darwin leghevesebb bírálóinak, alaposan ellátva a baját az „Istentelen” című könyvében és a tévében tartott előadásaiban. Coulter azt mondja, hogy nem lepődik meg azon, hogy a pszichopaták vonzódnak Darwin elveihez. „Ahelyett, hogy kegyelettel ápolná az erkölcsi értékeket”, mondja, Darwin „kegyelettel ápolja a biológiai ösztönöket”. Coulter szerint Darwin elmélete a liberálisoknak tetszik, mert „leemeli őket az erkölcsi horogról. Tedd azt, ami neked jólesik – hálj a titkárnőddel, öld meg a nagymamát, abortáld a fogyatékos gyerekedet – Darwin azt mondja, hogy mindez hasznos az emberiség számára”. Az evolúció mai tudósai kicsit közelednek ahhoz a nézethez, melyet Coulter vet Darwin szemére, amennyiben az erkölcsöt úgy írják le, mint pusztán a gének által eredményezett illúziót. Egy darwinista szemszögéből nézve nincs semmi objektív rossz abban, ha lelövöd az osztálytársaidat – csak a legtöbbünkben még megvan az az örökölt hajlam, hogy ezt rossznak tartsuk –, ez olyan valami, ami hosszabb távon segít fajunknak, hogy az iskolai vérfürdőket elfogadható minimumnak tekintsék. Darwin alig várta, hogy az európaiak és az amerikaiak kiirtsák – az ő kifejezésével élve –a „vadakat”. Azt jósolta, hogy sok emberszabású majomfaj is kipusztul a föld színéről. És akkor az ember és az állat közötti választóvonal a „reményeink szerint a kaukázusi népeknél civilizáltabb állapotú ember, és néhány, a pávián szintjén álló emberi faj között fog beállni; ahelyett, ahogy napjainkban, a négerek vagy az ausztrál bennszülöttek és a gorilla között áll fenn.” Bizakodóan tekintett a fajirtás elé, azt gondolván, hogy az már elkerülhetetlenül a küszöbön áll. „Időben nem túl messzire tekintve előre a világban”, írta egyik barátjának 1881-ben, „a magasabban civilizált fajok az egész világon mérhetetlen sok alacsonyabb fajt fognak megsemmisíteni”.      Darwin meg volt győződve arról, hogy az emberiség változatos fajai az evolúció során eltérő hosszúságú utat jártak be, és két fajt összehasonlítva jogosan nevezhetjük az egyiket fejlettebbnek, a másikat kevésbé fejlettnek még akkor is, ha mindkettő kulturális eredmények sorát tudhatja magáénak. Darwin ragaszkodott ahhoz, hogy az ottomán törökök többszöri kiűzése Európából a természetes kiválasztódással magyarázható. Néhány mai töröknek érthető módon nincs ínyére, hogy genetikailag másodosztályúnak lettek kinevezve, és ez lehet a magyarázata annak, hogy a legnépszerűbb török tudományos magazin tulajdonosa utasította a szerkesztőt, hogy semmisítse meg a Darwin évfordulóra szóló ünnepi kiadást. Halála után sok éven keresztül a nemzetközi tudományos társadalom kiegyezett Darwin fajelméletével. 1906-ban a Bronx-i állatkert igazgatója elhatározta, hogy tárgyi leckét ad a New York-iaknak az ember fejlődéséről, és közszemlére tett a majomházban egy 23 éves kongó pigmeust. A pigmeus Ota Benga egy orángutánnal osztotta meg ketrecét. A látványosság óriási tömeget vonzott. Hamarosan feltették a kiállítók által már várt kérdést: Ota Benga emberszabású majom vagy ember? Vagy pedig, mint ahogy az állatkert fenntartója is vélte, talán ő lenne a kettő közötti átmeneti forma, az eddig hiányzó láncszem?      Amikor egy csoport afro-amerikai anglikán lelkész kifogásolta, hogy egy emberi lényt mutogatnak, azt a választ kapták, hogy Darwin elmélete tudományos tényként van elfogadva, és hogy e szerint „az alacsonyabb-rendű” fajok pszichológiailag közelebb állnak a disznókhoz és a kutyákhoz, mint az emberhez, és más az életük értéke is. Igaz az is, hogy amit az Egyesült Államok alapítói magától értetődőnek tartottak – hogy minden ember egyenlőnek teremtetett és vannak bizonyos elidegeníthetetlen jogai –, a darwini tudomány követői visszautasították. Az első világháború végére Amerika tudósai már nem csak a feketéket, hanem az olasz, görög és a zsidó bevándorlókat is genetikailag alsóbbrendűnek tartották. „Darwin szent ügye” című könyvében Adrian Desmond és James A Moore azzal érvel, hogy távol minden faji előítélettől, Darwint az mozgatta, hogy kidolgozzon egy elméletet a rabszolgaság gyűlölt intézményének a visszaszorítására. De hogyan lehet összeegyeztetni az idealista rabszolga-felszabadítót azzal az emberrel, aki mellékesen egész fajokat szándékozik kipusztítani? Néhányan azzal érvelnek, hogy ahogyan öregedett, úgy lett egyre fajgyűlölőbb, megint mások azt állítják, hogy elméletéből logikusan következett fajgyűlölete. A faji felsőbbrendűség mérgező tanát sehol másutt nem fogadták nagyobb lelkesedéssel, mint a Harmadik Birodalomban. A nácik azt gondolták, hogy az árja faj már a fejlettség legmagasabb fokán áll, de még tovább fejlődhet, ha megtisztítják a hibás génektől. Hogy megtisztítsák a germán génkészletet, likvidálni akarták az összes fizikailag vagy mentálisan sérült embert.      Darwin így foglalta össze erkölcsfilozófiáját: „Az ember csak azokat az elveket és sugallatokat kövesse, amelyek számára a legjobbaknak tűnnek.” Darwin ötleteit, az eugenetikát és annak csúf testvérét, az eutanáziát, a mértékadó német tudományos és egészségügyi szakma elfogadta. A bajor Kaufbeuren-Irsee-i klinika személyzetét valóban sikerült oly mértékben meggyőzni erről, hogy 1945-ben, Németország kapitulálása után, még az amerikai megszállás alatt is folytatták az életképtelenek megölését, amíg egy amerikai tiszt oda nem vezényelt egy amerikai katonákból álló brigádot a kórházhoz, és megparancsolta nekik, hogy hagyják abba. Darwin elmélete és a holocaust közötti kapcsolat óriási viták tárgya, nem utolsósorban azért, mert sok teremtéshívő otromba vádaskodássá redukálja. Az író David Klinghoffer, a sok szempontból „álruhás teremtéstannak” is nevezett „értelmes tervezettség” ügyvédje, ezt mondja: „Annak az ideológiának, amely Auschwitz-ot eredményezte, kulcseleme az erkölcsi relativizmus, összefonódva az emberi élet szentségének visszautasításával. Az a hit, hogy az erőszakos versengés a természetben nagyszerűbb és alantasabb fajokat hoz létre, hogy a nagyszerűbb elkerülhetetlenül kipusztítja az alantasabbat, és végezetül az, hogy a zsidóság az az alacsonyabbrendű faj, amelyet ki kell irtani. Mindez az utolsó szóig megtalálható Darwin írásaiban.” Darwin követői és az egyházi fundamentalisták között meddővé vált az evolúció igazságáról és Isten létéről folytatott vita. Azért van sok érdekes kérdés azzal kapcsolatban, hogyan hozhatók összhangba Darwin nézetei liberális demokráciánk értékeivel és az emberi jogokkal, vagy az egyszerű leckékkel a jóról és a rosszról, amelyet legtöbbünk megtanít a gyermekeinek. De társadalmunk addig nem tud ezekről a kérdésekről érdemi vitát indítani, amíg Darwin műveinek csak megkurtított összefoglalóival vagyunk ellátva. A darwinizmusnak nevezett világnézet vészjóslóbb következményei – és mindaz, amit még a nihilista tinédzserek értelmezése is hozzátett – ugyanúgy a Darwin-történet részei, mint az evolúció elmélete.