Ebben a fiókban már megtalálható egy a szentmisét részletesen bemutató tanulmány, illetve ennek egy része. Mivel ennek közlése elég lassan halad, és tanulmányozása is sok időt igényel, leközlök egy rövidebb változatot, mely Matthias Gaudron atya „Minden idők miséje” című könyvének rövidített változata, és amely a salzburgi Pius-kápolna havilapjában jelenik meg folytatólagosan.
A szentmise felépítése A szentmisének világosan felismerhetően két fő része van: az elő-mise és az áldozati mise. E két rész között áll a Hiszekegy, mely a szentélybe vezető bejáratot nyitja meg a számunkra. Ezáltal a szentmise úgy van beosztva, mint egy ókeresztény Isten háza, a látogató először az előcsarnokba lép be és csak azután az Isten házába.
A szentmise egy Isten és az ember közötti kölcsönös adás és fogadás. Mi imádjuk Istent – Ő lehajol hozzánk és a Szentírás szavaival beszél velünk. Nem véletlenül hasonlították ezt össze Jákob lajtorjájával, melyet Jákob álmában látott, és amelyen Isten angyalai fel- és lejártak.
Az elő-misét a „hittanulók miséjének” is hívják. Ez is két részből áll: először jön az ima-istentisztelet, utána a tan-istentisztelet. Eredetileg, az első századokban, a sorrend fordított volt, miként ezt ma a nagypénteki liturgiában még láthatjuk: először jöttek az olvasmányok és utána az imák és a könyörgések.
Először a pap, ha erre lehetőség van, a sekrestyében még megmossa a kezét, mégpedig nem csak az illendőség kedvéért, hanem a belső tisztaság utáni vágyának kifejeződésére. Így írta ezt elő Isten már Mózesen keresztül a levita papoknak, nevezetesen, hogy a szent sátorba való belépés előtt mossák meg a kezüket (sőt a lábukat is) (Ex 30, 18).
A szenteltvízzel való meghintés
A szenteltvízzel való meghintés a vasárnapi nagymise előtt egy tisztálkodási rítus, hasonló a pap kézmosásához. A szentelt víznek a híveket ezen felül a megkeresztelkedésükre is emlékeztetni kell és bizonyos értelemben a keresztség kegyelmének a megújítására. Az „Asperges me” antifóna a bűnbánó 50. zsoltárból való, és a lélek teljes megtisztulásáért könyörög, hogy olyan fehér legyen, mint a hó.
Mivel a szentmise a keresztáldozat megelevenítése, nagyon illő a keresztvetéssel kezdeni, amit mind a pap, mind a hívek elvégeznek. Feltéve: 2010. június 2.
A lépcsőima A lépcsőima a miserítus legfiatalabb részéhez tartozik, hiszen csak 1570 óta része a misének. Eredetileg a szentmise az Introitus-szal kezdődött. Ezért a pap, miután a kelyhet az oltárra helyezte, még egyszer lemegy a lépcsőn, hogy megvallja méltatlan voltát, mielőtt belekezd a szent titkok ünneplésébe. A Judica zsoltár A Judica zsoltárt a pap Szent V. Pius pápa 1570-es reformja előtt (körülbelül a 9. század óta) előkészületként a sekrestyében vagy az oltárhoz vezető úton imádkozta el. Csak V. Pius helyezte át ennek elmondását az oltár lépcsőire. Ezért hiányzik ez a zsoltár a domonkosok és a karthauziak rítusából, melyekhez V. Pius nem nyúlt hozzá. Az ünnepélyes nagymisében még ma is látható a lépcsőima személyes jellege, mert a scola az Introitus éneklésébe már belekezd, miközben a pap még a lépcsőimát a maga számára imádkozza. A 42. zsoltár az Isten szentélye utáni vágy imája:
„Bemegyek az Isten oltárához, az Istenhez, ki ifjúi örömmel tölt el engem.”
„Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj védelmére ügyemnek az istentelen nemzetséggel szemben; a gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem.”
„Hisz te vagy az Isten, az én erősségem; miért vetsz el engem? miért kell szomorúan járnom-kelnem? míg sanyargat engem ellenségem?”
„Küldd el világosságodat és igazságodat: hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékaidba. És bemegyek az Isten oltárához: az Istenhez, ki ifjúi örömmel tölt el engem.”
„Lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem: miért vagy szomorú, lelkem? miért háborgatsz engem?”
„Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt: arcom üdvösségét, az én Istenemet.” (folytatása következik)
|
vissza