Havi elmélkedések
(forrás: Katolikus kalendárium 2010)

1.
A bocsánatos bűn

A bocsánatos bűn is Isten megbántása. Tiszteletlenség Istennel szemben, akinek a tisztelete legfőbb célunk. Ellenkezés azzal, akinek minden más teremtmény a legkisebb dologban is állandó igent mond, hálátlanság a legfőbb jótevővel, neveletlenség a legjobb Atyával szemben. Lehet-e ennél nagyobb rossz annak a szemében, akinek valamennyire is helyes fogalma van Istenről?
     Aki ilyet elkövet azt mondja: nem súlyos dolgokban szegülök ellen. Igaz, a bocsánatos bűn nem olyan sértés, mint a súlyos bűn. Nem 100 %-os elfordulás a Teremtőtől a teremtmény felé, mégis szándékos istensértés.

Szemléltessük! Egy családapának több fia van. Főbenjáró dolgokban kénytelen-kelletlen szót fogadnak neki. Azonban sokszor nyersek és udvariatlanok vele szemben. Ugyan mi öröme telhetik az ilyen fiúkban, és ki biztosítja őt, hogy a sok vállvonogatás után egy szép napon nem fognak ököllel is érvényt szerezni saját akaratuknak?

A lelki élet mesterei és a szentek megegyeznek abban, hogy a bocsánatos bűn a súlyos bűn után a legnagyobb rossz a földön. A bocsánatos bűnnel játszó ember állandóan kötéltáncot jár, a szakadék szélén halad, minden pillanatban lezuhanhat. Sokszor alig lehet meghúzni a határt a bűnök között. Aki Istent igazán szereti, nem méri centiméterrel, meddig mehet el a durvaságban anélkül, hogy Istent végleg ne lökje el magától.
     Jellemző az ars-i plébános felfogása: Egy nap pénzes borítékot hoztak neki. Valaki figyelmeztette: „Plébános úr, vigyázzon, pénz van benne!”. Estefelé a szent gyertyát gyújtott, és véletlenül azt a borítékot használta fel, amelyben 50 frank volt. Másnap az esetet így újságolta: „Nagyon drága hamut csináltam, 50 frankot égettem el, de hát ez sokkal kisebb baj, mintha egyetlen bocsánatos bűnt követtem volna el.”

1.
A helyes élet próbája

Minden helyesnek és valódinak megvan a sajátos próbája. A matematikában az osztás próbája a szorzás, a kémiában a savak és lúgok próbája a lakmuszpapír, az arany próbája a választóvíz. Az emberi élet helyességének is van próbája: a halál. Nézd meg, hogyan hal meg valaki, s a haláláról következtethetsz az életére.
     A helyesen felépített és leélt életből megbékélt, szép és épületes halál nő – az Istenben való megnyugvás. Az irányát vesztett könnyelmű vagy bűnös élet szerencsétlen és nyugtalan, sokszor egészen kétségbeesett halállal záródik le. Minden élet magva a saját természetének megfelelő gyümölcsöt terem. „Qualis vita, mors est ita! – Amilyen az élet, olyan a halál!”

A helytelenül használt teremtmény a halálom óráján ellenem fordul. Vádlóm és kínzóm lesz. Hányszor hoznak bajt és szégyent a halott emlékére az összeharácsolt földi javak. A túlságosan szeretett teremtmények! Zsugori voltál egész életedben? Nem szeretted a szegényeket és Egyházadat? Most kacagnak rajtad a nevető örökösök.

Milyen nyugodtan, Istent ölelve haltak meg a vértanúk. Az Istennek élő lélek a halál közeledtével az igazi élet hajnalhasadását érzi: Azért a szentek halála már diadal és nem gyász. Az ő haláluk a szentebb életre való születés. Az Egyház hivatalosan így is nevezi haláluk napját: natalicia, születésnap a mennyország számára.

Boldog az a hívő és az a pap, aki a nagy elszámoláson elmondhatja: Gyarló ember voltam, kicsi helyen dolgoztam, csak tucatember számba mentem, nem voltak hőstetteim, nagy sikereim, de mindig azon a poszton dolgoztam, ahova az Úr akarata állított, és ott az Ö dicsőségét kerestem.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA