Pater Franz Schmidberger, a Szent X. Pius Papi Közösség németországi vezetője a ddp hírügynökségnek adott interjújában azt állította, hogy a német püspökök „bizonyos csoportjának zavaros kapcsolata van a pápához és minden évszázadok katolikus tanításához”. Pater Schmidberger név szerint említette a német püspöki konferencia jelenlegi elnökét, Zöllitsch érseket, és ennek elődjét Karl Lehmann bíborost, akiknek azt vetette a szemére, hogy a katolikus Egyházat már nem tartják az egyedül üdvözítő egyháznak, és ezzel közvetve Krisztus istenségét vonják kétségbe. A német kerület vezetője szerint a Papi Közösség célja, hogy a „messzemenően elpusztult Egyházat szerény erőik mértékében újra felépítsék”. Ennek érdekében papokat akarnak kiképezni és felszentelni, akik „a teljes katolikus hitet” prédikálják, az isteni titkokat ünneplik, hogy „ezáltal ebben az istentelen világban Istent újra jelenvalóvá tegyék”. Eddig a kath.net internetes honlap híre. A hírt követő hozzászólások szerzői közül bizonyos „Ulf” nagyon fontos és alapvető problémára hívta fel a figyelmet. Olyan problémára, mely ma az Egyházat és – mivel a világ történelme az Egyház történelme, és mivel a világban valójában csak az a rossz teljesedik ki, mely az Egyházban veszi kezdetét – az egész világot mételyezi.      Miközben a velejéig liberális törvényhozás és média eddig soha nem volt szellemi, lelki, sőt anyagi rabszolgaságban tartja az emberiséget, az Egyház és az igazság valódi képviselői parancsok adása helyett párbeszédeket folytatnak. Így a gonosz két oldalról rombolhat: egyfelől a tévtanok és gazságok diktatúrájával, másfelől az igazság „elbeszélésével”. A hozzászólások vége: Ulf: Elég furcsa vita kezd itt kialakulni. Egyértelmű, teljes mértékben konkrét kérdésekre, melyek még csak nem is érdektelenek – egy Zöllitsch érsek Krisztus megváltó halálát vonja kértségbe, amivel 60 évvel ezelőtt kiközösítették és tévtanítóként megbélyegezték volna – „roggyant” hozzászólások érkeznek mindennemű konkrét tartalom nélkül.      A kérdés az, igaza van érsek urunknak vagy sem, vagy megint egyszer teljesen mindegy, hogy igaza van-e vagy sem? Vagy megint nekünk vannak egészen más problémáink, amiket ugyan nem tudunk megoldani, de amiről újra szépen elbeszélgethetünk?      Más szóval, az a valaki, aki egy kötelező érvényű választ követel, önfejű ember-e vagy talán még öntelt is? Ha igen, akkor nincs értelme kérdéseket feltenni. A semmitmondó válaszokról könnyen lemondhatunk.      Példa: Idejét múlta-e a „Pascendi Dominici Gregis” vagy nem? Lehet-e elavult az, amit egy korábbi pápa mondott vagy sem? A két válasznak teljesen különböző következményei vannak, és a két válasz egyszerre nem lehet igaz! Mégis, az ilyen típusú kérdésekre a hivatalos Egyház részéről nem lehet egyértelmű, világos válaszokat kapni. Ez az Egyház messze távolodott attól, ami egyszer katolikus volt, és már régen nem lehet mindent a nehéz időkre hárítani. Példa: Vannak papok, akiknek celebrálási stílusa az egyházközség nem elhanyagolható számú tagja számára elviselhetetlen. Objektív okuk van a panaszra, hiszen a fennálló szabályokat és előírásokat konkrétan megsértik, nem csak egyszer, hanem mindig! Néhány érintett ezért levelet ír az általános vikáriusnak, amit jobb lett volna nem megtenniük, mert most ők számítanak besúgónak, kellemetlenkedőknek. E „kellemetlenkedők” közül néhányan most minden vasár- és ünnepnap 40 kilométert – egy egész túrát – kénytelenek utazni, hogy katolikus misén vehessenek részt. Willigis: Minden híreszteléssel ellentétben nem létezik olyan dokumentum, mely kötelezően előírja a „sokakért”-et a „mindenkiért” helyett. Arinze bíboros semmi ilyesmit nem hozott nyilvánosságra. Ulf: Kedves Willigis, pontosan erről beszélek.      A konkrét kérdés (sokakért, mindenkiért) megválaszolatlan marad, helyette megint egyszer eljárásbeli kérdésekről vitatkoznak, hogy mit lehet vagy nem az Arinze-szövegből kiolvasni.      Ha a pápának mindegy, hogyan fordítják le az átváltoztatás szavait, akkor nincs szükség semmilyen dokumentumra. De mivel létezik egy ilyen dokumentum, ki lehet abból indulni, hogy a pápának valamilyen szándéka volt vele.      Vagyis megint szószaporítás konkrét válaszok helyett, mely ugye cselekvésre kényszerítene. De a cselekvés az Egyházban jelenleg nincs divatban. Inkább nyitva hagyni, várni, vitatkozgatni, bizottságokat alapítani … újra vitázni … ah igen, ez most a módi!