Nagy panasszal fordult egyszer valamelyik szerencsétlen ember az Úristenhez, nehezményezve a maga súlyos, nagy keresztjét. Hiszen lehetetlen, hogy ő maga buzgó, jámbor életével ekkora keresztet érdemelt volna.      Kérte hát az Urat, hogy rakjon a vállára kisebb keresztet. Az Úr meghallgatta kérését. Egy nagy keresztraktárba vezette emberünket. Itt rengeteg nagy és kicsi, súlyos és könnyű kereszt volt található. Válassz magadnak egyet! – mondta az Úr. Sokáig keresett a mi emberünk magának valót, míg végre talált egy igen kicsi és igen könnyű keresztet. Ezt választotta, az Úr pedig jóváhagyta. Alig indult tovább könnyűkeresztjével, egyszerre egy szédületesen mély és széles szakadékhoz ért. Értésére adták, hogy a szakadékon túl találhatja fel a boldogságot. Aki a szakadékon nem jut át, sohasem lehet boldog. Hidat pedig ne keressen rajta, mert ki-ki csak a keresztjén juthat át a szakadék túlsó oldalára.      Az ember látta is, hogy a többiek hogyan segítenek magukon. Keresztjüket fektetik a szakadék két szintjére, aztán ki kényelmesen, ki rettegve és félve, de átvonul. A mi emberünk is megkísérli, ám rémületére csak most veszi észre, hogy a keresztje olyan rövid, hogy nem ér át a szakadék túlsó partjára.      Egyszer csak mentő gondolata támad. A kereszt két fáját széjjelvette, és hosszában toldotta azokat össze, de hamar be kellett látnia, hogy így meg sehogy nem bírja el testének súlyát. Akkor feljajdult, és visszakívánta az előző nagy, széles és súlyos keresztjét – de már hiába.