Pillanatfelvétel a mai katolikus papok hitéről
(forrás: www.kath.net – 2010. január 29. és február 1.)

1.
Jézus egy csaló? Az ördög egy mese?
Andreas Laun salzburgi segédpüspök heti kommentárja

Egy görög-katolikus pap mesélte, hogy kislánya római-katolikus hittanra járt. A hitoktató megkérdezte a gyerekét: „Mitől félsz a legjobban?”, és ő ezt válaszolta: „Az ördögtől!” Mire a hitoktató: „Ti görög katolikusok hisztek az ördög létezésében? Mi a római katolikus egyházban már régen nem hisszük, hogy van ördög!” Erre a görög-katolikus pap kivette lányát a római-katolikus hittan-oktatásból. Mit lehet ehhez mondani?

Először is, hogy az apa felelősségteljesen cselekedett, kivette gyermekét a hittanról azért, mert a tanár nem azt tanítja, amit tanítania kellene, azaz a katolikus vallást.

Másodszor, úgy tűnik, hogy a tanár előtt nem ismert, hogy a görög-katolikus és a római-katolikus egyház egy és ugyanazon hitet vallja!

Harmadszor, mindazok, akik kételkednek az ördög létezésében, meg kell gondolják: a Szentírás 28-szor beszél az Ördögről és 48-szor a Sátánról! Ebben benne vannak azok a helyek, melyekben maga Jézus beszél a legnagyobb bizonyossággal és komolysággal az Ördögről, és amelyekben tőle óvja az embereket! Jézus fantaszta lenne?

Negyedszer, az Ördög létezését ugyan H. Haag „Búcsú az ördögtől” című könyvében és ez után még sokan mások tagadták, de az az Ördögöt egészen bizonyosan nem motiválja arra, hogy ő maga is „búcsút vegyen az emberektől”!
     Gyermekes dolog azt hinni, hogy az Ördög léte vagy nem-léte bármilyen ember, vagy egy hívő vagy éppenséggel hitetlen „többség” vélekedésétől függ.

Ötödször, ha egy tanár bizonytalan, akkor csak egy kiút van: az Egyház tanítóhivatalánál keresi a választ és utána olvas a katekizmusban. Ott ezt a választ találja: „Az Egyház Szentírása és a Szenthagyománya ebben a lényben egy bukott angyalt lát, akit Sátánnak vagy Ördögnek neveznek.” (lásd: Jn 8,44; Jel 12,9)
     És tovább: ősszülőink engedetlenséget választó döntésük mögött egy csábító, istenellenes hang állt (Ter 3,1-5), aki irigységből hagyta a halálba taszíttatni őket (Bölcs 2,24).

Az Egyház azt tanítja, hogy az Ördög eredetileg Isten által teremtett jó angyal volt: „Az Ördög és a többi démon bár Istentől természetük szerint jóknak teremtettek, de saját maguktól gonoszokká váltak.” És tovább: az Ördögnek ugyan van bizonyos hatalma az emberek felett, de ez nem végtelen, sokkal inkább megakad Isten kegyelmén, mely számukra áthághatatlan akadályt jelent! Amit nem ismer, az az Ördög hatásának mikéntje, aki mindig bűnre, Istentől való elszakadásra nógat.

És hogyan kell az Ördögöt elképzelni? Mint „azt, aki nem szeret”, mondja Szent Teréz, és egy másik szent „maga a hidegség”-nek nevezi.
     De sokkal jobban segít nekünk ebben az a körözőlevél, melyet maga Jézus ad róla: Ő a „kezdettől fogva gyilkos” és „a hazugság atyja”. (Jn 8,44)

Gondoljunk csak a történelem összes tömeggyilkosságára egészen a meg-nem-született gyermekek mai tömeges lemészárlásáig. Gondoljunk azokra az ideológiákra, melyek a bűnbeesés óta a világot mételyezik. Az Ördög, így mondja Szent Péter, körbe jár, „mint ordító oroszlán”, mégis igaz, amit Szent Ambrus ír: „Aki Istenre bízza magát, az nem fél az Ördögtől”, miközben Szent Pálra hivatkozik (Róm 8,31): „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

2.
Egy életből vett példa

A kath.net internetes portálon február 1-én megjelent egy cikk Williamson püspökről, illetve az ő magánban terjesztett írásairól. (Azt most ne firtassuk, mennyire etikus valakinek a magán-megnyilatkozásait pellengérre tűzni.) Az itt következő cikk a hírt követő hozzászólásokból való.

Chrysanthus hozzászólása:

Egy teológiára járó diák – aki néhány évvel ezelőtt protestánsként konvertált a katolikus Egyházba – pár nappal ezelőtt mesélte nekem, hogy éppen most mi történt vele az egyetemen. Egy plébános pap-tanár, aki egyúttal docens is, azt tanította nekik, hogy Jézus csodáit nem szabad történelmi tényként felfogni. Például Jézus a kenyérszaporításkor igazából nem kenyeret szaporított stb. Vagy Jónás próféta valójában soha nem élt, itt is csak egy fiktív szerző tanmeséjéről van szó.

Ismerősöm, aki hitoktató szakra jár, nagy lelkiismereti válságba került. Ő ugyanis hiszi, hogy Jézus valóban csodákat tett. Aggályait személyes beszélgetésben tárta fel a pap előtt. E beszélgetést követő nap egy másik professzor szólította magához, és megrótta, amiért a pap és a tanárok tekintélyét saját kételyeivel és hitetlenségével kétségbe vonja – ezzel szakmai jövőjét is veszélyezteti. Mint kiderült, az óraadó pap-tanár kör-emailben számolt be a többi tanárnak a beszélgetésről, és óva intette kollégáit a diáktól.

Ez egy kis pillanatfelvétel a mai Németország katolikus papjainak és tanárainak katolikus hitéről!

A szakadás és az eretnekség ma mélyen az Egyházban van. Németországban a katolikus egyház messzemenően protestánssá vált. Aki a hagyományos katolikus hitet képviseli, azt a hivatalban és méltóságban levő eretnekek fundamentalistának bélyegzik és kirekesztik, mégpedig, ha másképp nem megy, a legalávalóbb eszközökkel.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA