Urunk 30 éves koráig családja körében gyakorolta a szeretetet
Lefebvre érsek prédikációja
1991. február 17-én, Nagyböjt első vasárnapján, Nizzában
(S. E. Lefebvre érsek utolsó ünnepélyes miséje)

A Gondviselés Nagyböjt első vasárnapját választotta, hogy Önök között lehessek. Engedjék meg, hogy néhány tanácsot adjak, hogyan tudják az elkövetkezendő böjti időt helyesen eltölteni. A böjti idő nem más, mint a szép húsvéti ünnepre való felkészülés. Igyekeznünk kell részt vennünk a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásában. De előbb az Ő szenvedéséból, megváltásából és áldozatából is részt kell vállalnunk.

A böjti idő a bűnbánat ideje. Néhány erőfeszítést kell tennünk, hogy az evésben, az ivásban és más dolgokban megszokott kielégülésünk iránti vágyunkat elnyomjuk. Ez az igyekezetünk időről időre szükséges ahhoz, hogy még jobban a lelki javakhoz kössük magunkat, egyben a földi javakat valamelyest elfelejtsük és magunkat az örök javak szemléletére emeljük.
     Ugyanakkor az Úrnak e vezeklő gyakorlatoknál is jobban tetszik, ha a parancsai szerint élünk. Isten azért teremtett bennünket, hogy egy napon Hozzá menjünk. Ez az út, mely rövid földi életünk éveiben Hozzá vezet, az Ő parancsai által van Rá irányítva. Ezek a törvények végülis azok a korlátok, melyeket a mi Urunk földi életünk számára számunkra felállított, hogy ezek között haladva biztosan a mennybe és a mennyi boldogságra juthassunk.

Mit tartalmaznak Isten e parancsai? Urunk maga gondoskodott arról, hogy emlékezetünkbe idézze őket. Szent Pál szintén megismétli őket. Ezek egészen egyszerűen abból állnak, hogy Istent és felebarátunkat szeressük – Isten összes parancsa összefoglalható e kettőben. Oly mértékben, ahogyan Istent és felebarátunkat szeretjük, és mindennapjainkat, valamint teendőinket eszerint igazítjuk, haladunk a mennyei üdvösség felé.

Hogyan tudjuk Istennek különös módon megmutatni szeretetünket? Isten iránti szeretetünk bizonyításának legfontosabb módja az imádság. A kiskatekizmus egykor megtanította nekünk, hogyan kell imádkozni. Sajnos, a mai katekizmusok mindent eltorzítottak, és már semmit nem definiálnak. De mi azért megőriztük a régi jó definíciót: „Az ima a léleknek Istenhez való emelése.”
     Ez egyszerű, ez kevés, és mégis oly sok. Lelkünket Istenhez emelni! Azt hiszem, hogyha az ima e meghatározását jobban megvalósítanánk, akkor kevésbé ragaszkodnánk e világ javaihoz, és jobban szeretnénk Istent magát és a menny javait. Ezért igyekezzünk e nagyböjti időben jobban és többet imádkozni.

Mely formái és módjai vannak az imának? Először is van a szóbeli ima, melyet a szentmiseáldozat alatt imádkozunk. Vannak imák, melyeket közösen végzünk, például a rózsafüzér. Ezek a szóbeli imák, melyekkel Isten iránti szeretetünket fejezzük ki, és melyek által lelkünket Istenhez emeljük. Ezeket az imákat nagyon nagyra kell értékelnünk, és gyakran végeznünk, különösen a szentmise alatt. A rózsafüzérrel a Boldogságos Szűz Máriához imádkozunk és vele egyesülünk.
     Az összes többi szóbeli ima végzésével és az Egyház által engedélyezett ájtatossági gyakorlatokkal Istenhez emeljük lelkünket. Az összes jámbor lélek élete folyamán ily módon végezte ájtatossági gyakorlatait. E lelkek előttünk mentek a mennybe, ahol most Isten dicsőségét éneklik, mindenekelőtt a szent férfiak és szent nők.

Az imának egy másik fajtája a belső, vagy csendes ima, mely abból áll, hogy miközben valaki Istenhez emeli lelkét az Ő magasztosságáról és tökéletességéről elmélkedik, anélkül, hogy eközben kívülről is észlelhető szavakkal ezt kifejezné.
     Ha valaki napközben a Legméltóságosabb Oltáriszentséget a tabernákulumban felkeresi, előtte összeszedi gondolatait anélkül, hogy eközben egyetlen szót is kiejtene, az belső imát végez. Felemeli lelkét a jó Istenhez, átadja magát Neki, Rá gondol, egy ideig egészen Vele egyesülve marad, és eltávolodik e föld és a mindennapok gondjaitól. Ezt a belső imát a lelkivezetők, az összes szent és rendalapító nagyon ajánlja.
     Még a klérus számára készült előírások is megkövetelik a papoktól, a szerzetesektől és szerzetesnőktől, hogy a belső imát ápolják. Ezért helyes a hívek számára, ha olyan embereket utánoznak, akik magukat a jó Istennek szentelték.
     A belső imát nem csak templomban vagy kápolnában lehet végezni. Otthon, Isten anyjának egy kis szobra, egy feszület vagy egy saját kialakítású kápolnácskában is lehet így imádkozni. E módon nagyon jól lehet Urunkhoz imádkozni és lelkileg a Boldogságos Szűz Máriával egyesülni.

Az imának van egy harmadik módja is. A szóbeli és a belső ima mellett létezik még a szív imája is, melyben a leginkább megmutatkozik az ima tényleges lényege. Ez a legfontosabb ima.
     De mit értünk a szív imája alatt? Ez az ima az Isten iránti szeretetet fejezi ki, mindennemű más tárgyra irányuló gondolat nélkül, például a jó Isten tökéletességére vagy az irántunk való szeretetére való gondolás nélkül. Egész egyszerűen csak abból áll, hogy szeretjük Istent és az iránta való szeretetünket Neki kifejezzük. Hasonló ahhoz, amit egy gyermek anyja karjaiban és szívében szeretett édesanyja vagy szeretett édesapja iránt érez. Apja vagy anyja karjaiban a gyerek boldog, és nem gondol semmi másra. Csak a szülei iránt érzett szeretetre gondol. Bennünk is meg kell lennie a jó Isten iránti eme természetes, mély és maradandó szeretetnek.
     A szív imája az, ami a jó Istennek a leginkább tetszik. Ilyenkor egészen Hozzá tartozunk. Egészen feláldozzuk magunkat Neki, testünket, akaratunkat, időnket és mindent, ami vagyunk, egészen Neki áldozzuk fel. Ő teremtett bennünket. Vár ránk, hogy nekünk ajándékozhassa a mennyei boldogságot, melyet számunkra előkészített.
     Ez a legjobb eszköz arra is, hogy ne kövessünk el többé bűnt – vagy legalábbis súlyos bűnt. Aki a jó Istent valóban szereti, az bizonyos értelemben Neki ajándékozza életét és mindazt, ami ő maga napközben és mindig. Az imának ez a formája állandóan végezhető, megszakítás nélkül. Úgy ahogy egy gyermek szüleit mindig és tökéletes állandóságban szereti, kell nekünk is a jó Istent szeretni. Ha így szeretjük Őt, akkor nem fogunk többé a bűntől félni. Mert érezni fogjuk, hogy az irányában mutatott engedetlenség eltávolít Tőle. Ha tehát igazán szeretjük Őt, akkor hogyan lenne lehetséges, hogy egyfelől szívből szeretjük, ugyanakkor másfelől nem tetszünk Neki, mert engedetlenek vagyunk Vele szemben. Ez ellentmondás. Ezért olyan fontos a szív imája.

Kérem Önöket, bízzák rá magukat Isten kezére e nagyböjti időben. Felejtsék el e világ dolgait, hogy ily módon egészen Istenhez tartozhassanak. Ez a legfontosabb tanács, amit Önöknek az Isten által nekünk adott parancsok megtartásáról útravalóul adni szeretnék.
     Isten azt követeli tőlünk, hogy szeressük Őt. Mózes első törvénytábláján Isten e három törvénye áll.

A második tábla a felebarát iránti szeretet parancsait tartalmazza. Hogyan mutathatjuk ki felebarátunk iránti szeretetünket? Bizonyára azon szolgálatok által, melyet felebarátunknak a családban, a hivatalban és mindennapjainkban elvégzünk. De feltehetjük azt a kérdést is, hogyan vétünk a leggyakrabban felebarátunk ellen?
     A válaszhoz vegyük elő Szent Jakabnak a levelét, melyet a Szentírásban találunk. E levélben beszél arról a kis szervről, melyet a jó Isten ajándékozott nekünk, nevezetesen a nyelvről. „Vele áldjuk az Urat és az Atyát, de vele átkozzuk az embereket .. a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa.” (Jak 3,9/6) Ez sajnos igaz.
     Igyekezzünk a szeretetet szavakban, és ezáltal a szeretetet gondolatban is gyakorolni. Kerüljük az elhamarkodott ítéletet, a rosszindulatú pletykát és a rágalmazásokat, melyek oly könnyen hagyják el a szánkat és a beszélgetések alatt oly csábítóak. Sajnos elterjedt szokás sokat kritizálni és veszekedni, ahelyett, hogy békében élnénk és a felebaráti szeretetet gyakorolnánk.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, Szent Józsefet és a gyermek Jézust, hogy úgy élhessünk, ahogy ők Názáretben éltek. Gondoljunk arra, hogy azt a példát, melyet Urunk mutatott nekünk, abszolút mértékben követnünk kell. Maga Isten szállt le közénk. De milyen példát mutatott nekünk az Úr földi életében? 33 évet töltött itt a földön, mielőtt felment az égbe. 30 éven át családjánál maradt, azzal az egyetlen kivétellel, amikor 12 évesen elhagyta szüleit, hogy Jeruzsálemben maradhasson, a törvénytanítókhoz mehessen és kioktathassa őket. Ez az egyetlen esemény, melyet gyerekkorából, fiatalember korából ismerünk. 30 éves koráig családja körében gyakorolta a szeretetet. Urunk ezzel csodálatraméltó példát adott.

Urunk nem követel semmit tőlünk, mely teljességgel lehetetlen. Csak az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlását követeli tőlünk, úgy ahogy Ő ezt a szeretetet Názáretben, a családjában gyakorolta.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát és Szent Józsefet, hogy segítsenek nekünk ezt a szeretetet gyakorolhatni, hogy a kapott szentségek kegyelmének segítségével lassan afelé a cél felé mozogjunk, ami miatt e földön élünk. Ez esetben egy napon mindazokkal együtt, akiket szeretünk, és akik már elhagytak bennünket, mi is élvezni fogjuk a menny boldogságát.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA