Amikor a hitetlenség a hitet és uralomvágy a jogot kiszorítja
A szkizma már itt van, láthatatlanul, de messziről halhatóan.
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2010. június 17.

„A veszteség minden képzeletet felülmúl” – ennél többet aligha lehet mondani az egyház állapotát látva Németországban, ahol érsekek ármányokat szőnek, mint legrosszabb elődeik a reneszánszban és az újságírók kultúrharcot folytatnak, mint Göbbels és előtte Bismarck idejében.

A botrányok egyházpolitikai és jogi hátterét kutatja Michael Gurtner kánonjogász a Kathnews-ban olvasható kommentárjában: „Egy mondat, ami e szavakkal kezdődik: »Valamit hallottam« már nagyon gyakran és célzottan akadályozott meg sok jót. Most azonban úgy tűnik azt is megtanulták, hogyan lehet ennek használatával kellemetlen kinevezéseket megakadályozni és a már kinevezetteket cselszövéssel a hivatalból eltávolítani. A bajból módszer lett, és újabban feltűnően sokszor ismétlődik, mindig azonos mintával, és mindig (megj.: és kizárólagosan) olyanokat talál, akik Róma-hűnek és konzervatívnak számítanak. Úgy tűnik, mintha bizonyos körök megtalálták volna annak módját, hogyan tudják a konzervatív személyi kinevezéseket meggátolni. Ezért feltétlenül szükség van arra, hogy az ilyen eseteket az egyházi bíróság elé vigyék. Csak így lehet megakadályozni, hogy ez a módszer még jobban elterjedjen.”

Olvasásra érdemes e témában az augsburgi egyházmegye egy anonim munkatársának a kath.net-en megjelent hozzászólása, mely június 17-én „Augsburg egyházmegyében már megtörtént a szkizma” címmel jelent meg (http://www.kath.net/detail.php?id=27078). Ebből egy részlet:

„És ezzel elérkeztünk az aktuális problémához: Mert nem Mixa jelenti a problémát, hanem a gonosz szellemtől elvakult tömege azoknak, akik most már nyíltan lázadnak – nem csak a nyugdíjazott püspök, hanem a katolikus Egyház hit- és erkölcstana, igen az Egyház ellen. És ezzel el is jutottunk a német-demokratikus egyházhoz, melyet Augsburg egyházmegyében minden erővel létre akarnak hozni – nem úgy, hogy egy új egyházat alapítanak, hanem úgy, hogy a katolikus egyházat alakítják át.
     Itt nem Mixa vagy nem-Mixa-ról van szó. Itt nem személyekről van szó. És nem is erről vagy arról a teológiai variánsról, melyről tárgyalni lehetne. Itt a katolikus Egyház lényegéről van szó, hit- és erkölcstanáról, a pápa által meghatározott jogrendjéről és arról a kérdésről, mi az Egyház lényege, és mi az, ami ennek ellentmond, mi a célja a világban, és mi az, ami nem tartozik a feladatai közé.
     Legkésőbb az augsburgi sajtóklub és az augsburgi Móric-templom két rendezvénye, ahol egyházellenes pozíciót képviselő jelenlevők százai viharosan ünnepeltek, és az időközben már több mint 3 ezer – köztük számtalan teológia-professzor, esperes, plébános, káplán, egyházi dolgozó, lelkes laikus és apáca – aláírását tartalmazó „Pünkösdi nyilatkozat” óta világos: itt egy másik egyház megalapításáról van szó!
     Mixának nem azért kellett mennie, mert „gyerekeket megütött” vagy „hazudott”, Mixának azért kellett mennie, mert olyan egyházért harcolt, mely hierarchikusan rendezett, és amelyben csak férfiak viselnek hivatalt, egy egyházat, melynek hit- és erkölcstanát képviseli, amely ellentmond a korszellemnek.
     Hogy ez spekuláció? Nem, ez tény, hiszen mit is követelnek az augsburgi lázadók? Az augsburgi erkölcs-teológus, Arntz „demokrácia előtti viselkedést” vet Mixa püspök szemére, és ezen kívül a papi öltözék viselését, a papi hivatás nyílt reklámozását. A katolikus Móric-teremben katolikus hivatalviselők jelenlétében ellenkezés nélkül követelték a nők pappá szentelését –, aki ilyet tesz, az a Hittani Kongregáció nyilatkozata szerint nincs többé teljes egységben a katolikus Egyházzal!
     És hogyan reagál minderre az egyházmegye adminisztrátora? Hallgat. Aki hallgat, az egyetért! A gyűléseken többször is „civil engedetlenségre” szólítottak fel – ez nyílt lázadás a pápa és az Egyház ellen. Egyesek azzal kérkedtek, hogy protestánsként áldozásra járulnak, és „vendégszeretetet” követeltek – mikor fogják ezeket a teológiailag képzetleneket végre hittanra oktatni?
     És akkor még itt van a média, ahol a Watergate-ügy óta hiénaként leselkednek, hogy botrányokat leplezzenek le, és „az állam negyedik hatalmasaként” nyilvánosságra hozzák azt, amit szerintük ki kell pellengérezni. Létezik az egyházellenes média, ahol úgy tűnik fogadást tűztek ki, kinek sikerül elsőként egy német püspököt leteríteni.
     Ha a lázadóknak szabad kezet adnak, akkor Augsburg egyházmegye teljesen ki fog esni a katolikus Egyház közösségéből. A szkizma már itt van, láthatatlanul, de messziről halhatóan.”

A kath.net június 11-én jelentette meg beszámolóját (http://www.kath.net/detail.php?id=27015) az augsburgi sajtóklubban lezajlott összejövetelről, melyet a „Pünkösdi nyilatkozat” két fő megfogalmazója hívott egybe. Ezen a gyűlésen Arntz professzor, augsburgi erkölcs-teológus mindenekelőtt a média szerepének fontosságát emelte ki Mixa bukásában. Azt mondta, hogyha ő lenne Augsburg püspöke, a Süddeutsche Zeitung-nak megadná az egyházmegye legmagasabb kitüntetését, az „Ulrichs-érmet”, mert hálásnak kell lenni a médiának, mivel ők „a média segítsége nélkül nem tudtak volna elegendő nyomást gyakorolni a püspökre, és így a lemondását kierőszakolni”.

A summorum-pontificum.de szerkesztője összefoglaló írását a következő megállapítással zárja: A pápának előbb vagy utóbb döntést kell hoznia arról, hogy az Egyházban egymással szembenálló erők közül melyik van vele egy közösségben és melyik nem.

2010. június 28.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA