1352-ben Nagy Lajos király a pálosok részére Hont vármegyében kolostort épített. A kolostor mellé Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. Az egész település a templomról, ill. annak Védőszentjéről kapta a nevét. Latinul: Maria nostra, ami szó szerinti fordítással a Mi Máriánk, magyarosan Magyarok Nagyasszonyát, népiesen a Boldogasszonyt jelenti.
A domboldalon található egykori pálos rendház és templom barokk együttese uralja a falu látványát. A díszes kapuzaton át a zárt udvarba lépve bontakozik ki a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt templom jellegzetes arányú, kéttornyos homlokzata. A nyolcszög öt oldalával záródó szentély falait eredeti gótikus támpillérek tartják. A rendház rusztikus vakolatú, kétemeletes tömbje keretezi az előudvart.
Nagy Lajos királynak „ez volt a legkedvesebb kolostora. Fényes visegrádi palotájából gyakran járt ide, hogy ima és elmélkedés között merítsen erőt nagy birodalma ügyeinek intézéséhez, s a maga erősítéséhez. Rettentő betegsége (lepra) okozta szenvedéseiben itt tett szert kellő önfegyelemre és türelemre. Csak vallásos hittel telített és fegyelmezett lélek tudta hozzátartozói és alattvalói előtt nagy betegségét eltitkolni. Mielőtt elindult a velencei hadjáratba, itt jövendölte meg neki nagy győzelmét a szent életű Lukács házfőnök. Egyben azt is jelezte neki, hogy remete Szent Pál testét fogadalmához híven megszerzi Velencétől. A legenda szerint itt hajtott dús lombozatot az a hársfacsemete, melyet Lukács atya ültetett el jövendölése emlékére, s melyet a királyról Lajos fájának neveztek el. A fa a XV. században a törökökkel vívott harcokban pusztult el” (Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története).
Nagy Lajos király nagy Mária-tisztelő volt. A mostani Ausztriában, a kis „Cella” fölé (melyet az 1157-ben egy bencés szerzetes által faragott Madonna-szobor védelmére I. Henrik morvaországi határgróf emeltetett) ő építteti 1363-ban, a törökökön kivívott győzelme emlékére a hatalmas gótikus templomot, hogy az századokon át a „máriacelli” zarándokhely legyen! (Ebből a templomból csupán a középső torony maradt meg, a mostani templom a XVII. században épült.) Ezután alapítja meg 1377-ben a Máriavölgy-i pálos kolostort, Pozsonytól kb. 20 km-re, északra.
Nagy Lajos király 1382-ben Márianosztráról 16 pálost küld Lengyelországba, és unokaöccsével, Oppelni (opoliai) László (Ulászló) herceggel megalapíttatja a tőle kapott vieluni hercegség területén a czestochowai kolostort. (Oppelni László 1367-től 1372-ig Magyarország nádora volt. Miután Lajos 1370-ben elnyerte a lengyel koronát, 1378-ban őt tette meg lengyelországi helytartójává, amiről azonban a nemesek elégedetlensége miatt már egy évvel később lemondott.)
Lajos a Lengyelországba küldött 16 pálosnak ad egy Mária-képet, hogy vigyék magukkal az új kolostorba. Ezt a képet valószínű valamelyik itáliai származású udvari festője készítette. Mindezt azzal a szándékkal teszi, hogy Hedvig leányának, a lengyel trónörökösnek új hazájában lelki támasza legyen. Az egyik pálos történész szerint Hedvig Márianosztrán nevelkedett. Nagy nevelő hatással volt rá a pálos szerzetesek kemény élete, melyet a „királyházból” hosszabb időn át közvetlen közelből szemlélhetett.
Ezt látszik bizonyítani, hogy lengyelországi évei alatt a szigorú keresztény eszmét valósította meg és főleg a magával vitt nagy Mária-tiszteletet. Ennek a vallásos életnek az elismerése, hogy az Egyház Hedvig királynőt a szentek közé iktatta. Krakkói sírjánál pedig mindig friss virág jelzi a lengyelek tiszteletét és ragaszkodásukat Hedvig királynőhöz.
Nagy Lajos a visegrádi palotájából gyakran felkereste Márianosztrát. A szentélyben most is látható az ablak, amelyen át hallgatta a szerzetesek zsolozsmáját és a szentmisét.
Nagy Lajos király a czestochowai alapítást követően 1382. szeptember 11-én meghalt. Az általa alapított hatalmas Márianosztrai kolostor, melyben 300 szerzetes lakott, azonban tovább fejlődött. Márianosztrát meglátogatta Kapisztrán Szent János is, aki ezzel a megállapítással távozott: „Ha szenteket akartok látni, menjetek Márianosztrára!” Ezek a szentek a pálos szerzetesek voltak, akik szigorú, vezeklő életüket az országért, a népért ajánlották fel Istennek.
A magyar történelem szomorú napja, 1526. augusztus 29., a mohácsi csata, ahol a török csapatok szétverték a magyar sereget és ezzel Magyarország sorsa 150 évre megpecsételődött.
A márianosztrai pálosok még néhány évig védték a kolostort, de Esztergom, Vác, Nógrád eleste után már nem tudtak ők sem ellenállni, 1535-ben a szépségéről és gazdagságáról és mélységes hiteléről híres nosztrai kolostor a törökök pusztításának áldozatává vált.
Buda felszabadítása után Márianosztra még 25 évig romokban hevert. Végül 1711-ben két pálos érkezett, hogy az újjáépítést előkészítse. Ezt Széchenyi György esztergomi érsek 17 ezer forintot kitevő hagyatéka tette lehetővé. Elsőnek a szentélyt állították helyre, melynek gótikus ívei még jó állapotban maradtak. Ezután következett a hajó, melyet teljesen újra kellett építeni egészen az alapoktól. Vépi Máté pálos atya tervei szerint készült el a hajó a két toronnyal, nagyon szép barokk stílusban 1720-ra, betartva a középkori pálos-építészeti szabályt, mely szerint a szentély és a hajó hosszának egyformának kell lennie. 1726-ra elkészült a főoltár Hont vármegye adományából. Még ez év júliusában a szószék és a többi oltár. 1727-ben az azóta teljesen eltűnt Szent Borbála-kápolnát szentelték fel valahol a kolostor közelében, de a falakon kívül. 1728. januárjában készült el egy bécsi festő a főoltár aranyozásával.
1729. augusztus 14-én a Nagy Lajos építette szépséges templom és kolostor 203 évvel a mohácsi csata után újra életre támadt. Eredeti tervek szerint Nádasdy László csanádi püspök szentelte volna fel, de ebben halála megakadályozta. Ezért Esterházy Imre – aki pálosból lett esztergomi érsek – betegsége miatt segédpüspökét, Berényi Zsigmondot, a későbbi pécsi püspököt küldte el, aki augusztus 14-én kora reggel hatalmas néptömeg jelenlétében kezdte meg a felszentelés szertartását. Másnap, augusztus 15-én, a Szent Donátról elnevezett harangot szentelte fel.
A főoltár központi helyén foglal helyet a márianosztrai csodatevő kegykép. Amikor 1711-ben megkezdődött az ősi pálos kolostor és templom újjáépítése, ez Czestochowában igen nagy örömöt váltott ki. Kollenyics András pálos generális titkár és definitor buzgólkodására Laszkiri Ciprián pálos atya megfestette a czestochowai kegyképnek a változatát. Mielőtt azonban elhozták volna, hozzáérintették a Czestochowában levő csodatevő kegyképhez, mert ők nem csupán művészi értéket akartak Márianosztrának ajándékozni, hanem kegyképet, ami azt jelenti, hogy annak a másiknak minden kegyelmi erejét is át akarták származtatni. Úgy látszik Isten kegyelméből sikerült is, mert az első rendkívüli csodás gyógyulás 1739-ben történt, amikor egy haldokló testvér egy szempillantás alatt meggyógyult. Ennek híre természetesen bejárta a környéket és a zarándokok száma évről évre nagyobb lett. Ezzel Márianosztra ismét a magyarországi Mária-kegyhelyek között foglalt helyet.
A nagy tiszteletben tartott kegykép második megkoronázása 1749-ben történt.
A főoltár szobrai balról jobbra haladva, az első szinten: Szent Ágoston, Remete Szent Pál, Remete Szent Antal és Szent Jeromos. A fölső emeleten: Aquinói Szent Tamás, Szent István király, Szentháromság szoborcsoportozat, Szent Erzsébet és Celesztini Szent Péter. Az oltárépítményt a legtetején a négy kis puttó között Szent Mihály főangyal zárja le.
Elkészült tehát a Nagy Lajos alapította templom és kolostor újjáépítése, azonban csak 57 év telt el a felszentelés felemelő napjától, amikor II. József, a kalapos király egész birodalmában feloszlatta szerzetesrendeket, és köztük a fehér barátok rendjét is. 1786. augusztus 30-án hagyta el Márianosztrát az utolsó pálos. (Czestochowa ettől a csapástól is megmenekült.)
A császári feloszlató rendelet azt is kimondta, hogy a kolostorok és templomok mozdítható tárgyait el kell árverezni. Így értjük meg, hogy az orgona sípszekrénye üresen áll. A sípokat elvitték. Ugyanez a sors érte a gyönyörű arany-ezüst- brokát miseruhákat, ezüst gyertyatartókat stb.
Mi történt ezután? A pálosok 1711-ben, az építkezés megkezdésével egyidőben a lelkipásztori munkát is elindították. Ezt bizonyítja a gondosan vezetett anyakönyv is. Az 1786-os feloszlatás után P. Tallay Ágoston továbbra is Nosztrán maradt, mint egyházmegyés pap és 1794-ig végezte a falu lelkipásztori munkáját. Utána még Török Kristóf következett, akivel aztán végleg kihaltak a fehér barátok és következtek az egyházmegyés papok.
A kiváló és jeles papok közül meg kell emlékezni Bőhm Károlyról. 1876-tól 1882-ig mint káplán működik Nosztrán, 6 év múlva visszajön plébánosnak és 1892-ben található az utolsó anyakönyvi bejegyzése. Ezután nemcsak Nosztrát hagyta el, hanem az országot is, és Amerikába ment, ahol megalapította az első magyar plébániát Clevelandben.
II. József rendeletével a kolostor és a templom története kettéválik. A kolostor egy jó ideig üres marad, 1809-ben ugyan a nemesi felkelés sebesültjei részére kórházzá alakítják, de csak rövid időre. Hosszú időre szóló rendeltetését 1858-ban találják meg, amikor női fegyházzá alakítják át a vincés nővérek vezetése alatt, egészen 1948-ig. Az 1950-es évektől férfifegyházként működik. A templom a fegyház udvarán, mint valami sziget teljesíti a Nagy Lajostól elgondolt hivatását.
1986-ban Lékai bíboros kívánságára felújították a Jézus Öt Szent Sebe búcsút július első vasárnapján, további búcsúk még szentkereszti búcsú a kálvárián (nyilván a keresztjáró napok maradványaként) május második vasárnapján:. Aug. 15-e előtti vasárnap Nagyboldogasszonyi búcsú. Szeptember 14-e előtti vasárnap Fájdalmas Szűzanya búcsú a kálvárián. Minden hónap 13-án este 8-tó1 éjfélig engesztelés a Fatimai Szűz kérésére.
Kettőszázhárom évvel II. József feloszlató rendelete után 1989. szeptember 1-töl ismét pálos atyák látják el a kegyhelyet. A hét minden napján állandó gyónási és áldozási lehetőség van.