A latin nyelvű okiratokban, felírásokban Domina, Magna Domina, Regina, Patrona nostra, Patrona Regni nevek szerepelnek Mária neve helyett. A magyar nép viszont Nagyboldogasszonynak, Nagyasszonynak, vagy egyszerűen csak Asszonyunknak szólítja őt.      Ezek a nevek mind azt hangsúlyozzák, hogy a Szűzanya Úrnő, Királynő. A regina eredetileg is ezt jelenti. A domina sem a mai értelemben jelent úrnőt, hanem a fejedelemasszony neve, címe. Ezt csak kiemeli a »magna« jelző, ami nagy-ot jelent. Az asszony szavunk régi magyar jelentése: regina, domina, hera, Königin, Frau, tehát királynő, úrnő. Régi helységnevekből mindez igazolható: például a Győr megyei Asszonfa latinul: „Terra populorum Regine” (A királynő nyárfáinak földje). Ez az ősi jelentése mai is megtalálható egy összetett szavunkban: kisasszony = kis úrnő. A boldogasszony kifejezés jelentése: beata domina. Az Érdy-kódex ilyen értelmezéssel nevezi a Boldogasszonyt a világ Királynőjének: „Az ő [Szent Gellért] tanacsanak inteseböl akaron kele fel, hogy az zyz Mariat az Magyarorszaagban boldog azzonnak avagy az vilagnak nagy azzonyanak hywnak.”      Nagyboldogasszony szavunk pedig kifejezetten a mennyei Királynőt jelenti. Szarvas-Simonyi a Döbrentei-kódex nyomán mondja, hogy „Assumptio beatae Mariae = Nagy boldog asszon nap”.      Hartviknál pedig így olvassuk: „Az ő nyelvükön eme Szűz mennybemenetelésnek ünnepét saját nevének hozzátétele nélkül Királyné napjának hívják.” Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar nép elsősorban királynőt tisztel a Szűzanyában, éspedig mennyei Királynőt, mert minden megszólításában ezt hangsúlyozza.