A Szentkorona-tan lényegéről röviden
Írta: Szaszovszky Géza
(forrás: http://www.minden-ami-magyar.hu/szk/rovid.html)
Bevezetőként rögzíteni kell, hogy a Szentkorona-tan nem a Szent Koronára vonatkozó különböző jellegű információk összessége, hanem Magyarország ősi íratlan történelmi alkotmánya. Lényege megmaradása mellett a történelem folyamán a nemzet akaratából a társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően formálódott.
Legjellemzőbb állandó vonásai, amelyek az egyes korokban szinte sohase voltak explicit verbis kimondva, de mindig érvényesültek, illetve a magyar társadalom mindig érvényre akarta juttatni:
A Szentkorona egyesíti az egész magyar politikai nemzetet. A „politikai nemzet” fogalmát Deák mondta ki, és ez a fogalom mutatja a Szentkorona-tan folyamatosan bővülő tartalmát. A „politikai nemzet” fogalma tartalmazza azt a kiterjesztést, ahogy a társadalmi viszonyoknak megfelelően a társadalom különböző részei rendelkeznek a Szentkorona-tagsággal. A Szent Koronának tagja a politikai magyar nemzet valamennyi egyéne (beleértve a nemzetiségeket, azaz hungarusokat), a Szent Korona területe, azaz az ország földje valamint az uralkodó.
Magyarországon minden hatalom forrása a Szent Korona. Ezért a fentiek szerint a hatalmat a tagok közösen, azaz az uralkodó és a nemzet együtt gyakorolják. A hatalomnak ez az együttes gyakorlása tükröződik az Aranybulla ellenállási záradékában, és ez indokolta, hogy például a majdnem abszolút hatalommal rendelkező Mátyás király is mindig szentesíttette az országgyűléssel, vagy az országgyűléssel mondatta ki a saját akaratát.
A Szent Koronában nem a királynak van országa, népe, hanem a Nemzetnek, az országnak van királya. A magyar király … nem korlátlan uralkodó, hanem a nemzet választotta. Magyarországon, az uralkodóházon belüli trónutódlás a nemzet akaratából valósult meg, az új királyt az országgyűlés választotta. (Az természetes, hogy a hatalom közelében levők akkor is „befolyásolták” a nemzet akaratát, mint most a pártok a választási meg azon kívüli kampányaikban. Szerintem részben ennek volt köszönhető a sok hatalmi harc az Árpád-házi királyok korában.)
A föld mindig a Szent Koronáé volt, a használója a Szent Korona jóvoltából birtokolta, vér szerinti örökös hiányában a föld birtokjoga visszaszállt a Szent Koronára. Ezt a XIX. század folyamán lazították. Erre a lazításra gazdasági okokból volt szükség. A sokszor kirabolt országban a gazdálkodók többsége nem rendelkezett forrásokkal a gazdálkodáshoz. Nem elsősorban a rossz gazdálkodás miatt, hanem egyszerűen azért, mert az elmúlt évszázadokban minden potenciális megtakarítását folyamatosan elrabolták tőle. Török hódítás, Habsburg visszahódítás, Rákóczi szabadságharca, Napóleoni háborúk, szabadságharc. (Földbirtokos, nem földtulajdonos).
A Szent Korona tagja Magyarország és a rajta lakó politikai nemzet minden tagja. Trianon utáni időre felveti a nagy kérdést, mi van az elrabolt területekkel, és a rajta lakó hungarusokkal? A hungarusok (valamikori magyar állampolgárok) és a Szent Korona közötti viszonyt szerintem külső erőszak szakította meg, ami a tagok és a Szent korona közötti misztikus kapcsolatra magában nem volt hatással. Ami hatással volt, az az agymosás, amelyik nem ismertté teszi ezt a kapcsolatot. Vagyis a Szent Koronának továbbra is tagja mindenki, akit ennek valós megélési lehetőségétől a történelem és idegen erők akarata fosztotta meg. Földben pedig a Szent Koronáé – még ha idegen bitorló is birtokolja – minden olyan ősi terület, amelyen a Szent Korona tagjai élnek (azok a földek is tagjai a Szent Koronának).
István király, miután fia meghalt, kétségbeesésében Boldogasszonynak ajánlotta fel a Szent Koronát, azaz a Szent Korona tagjait. Azóta a Szent Korona a Boldogasszony koronája is. …
Más országoknak is van koronatanuk (Csehország, Lengyelország), de ezek egyike sem egy adott tárgyhoz, hanem a királyi koronához fűződik, amelyik változhat. Nekünk magyaroknak ez csak a Szent Korona lehet, másik koronával nem helyettesíthető. Ennek magyarázatát én a Szent Korona történetében vélem megtalálni, amely történet viszont nem a „hivatalos” vagy „akadémiai” koronatörténet, amelyik sok sebből vérzik.
Először talán azt kellene evvel kapcsolatban megemlíteni, hogy a hazatért Szent Koronát mérnökök és ötvösök is megvizsgálták, és egyértelműen elutasítják, hogy a Koronát két részből „buherálták” volna össze. [A szakértői vizsgálat eredménye szerint] a korona egy egység, amely valamikor a IV.-V. században készült valahol a Kaukázusban. Minden valószínűség szerint még a frankok által történt elrablása előtt fűződött hozzá a magyarok állameszméje. Beavató korona, amely misztikusan teszi a magyarság vezetőjévé azt, akit a Nemzet választott erre a feladatra. Minden király életében egyszer volt a fején, a beavatáskor, azaz megkoronázáskor.
A Szent Korona tana
(forrás: http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&tipus=tortenelem&kod=222&kat=5)
Ősi, mondáinkban is tükröződő felfogásunk szerint a magyarság, mint nép, mint közösség hivatását Isten szabta meg, jelölte ki. Emese álmában ez úgy jelenik meg, hogy utódaiból szent királyok származnak, akik nem az álomlátás helyén, hanem attól nyugatra terjesztik ki hatalmukat. Ezer évvel ezelőtt Szent István Rómába küldte Asztrik püspököt. Asztrik küldetése, Géza nagyfejedelem és István munkájának elismeréseként, királyi diadém (vissza-) hozatala és a királyság elnyeréséhez a pápai elismerés volt.
A Szentatyát – így hagyományozták ránk a krónikáink – álmában látomás figyelmeztette, hogy ez a Korona Istvánt és a magyarságot illeti. … Ezer éve népünk szent nemzet, bűnei, hibái, bukásai ellenére. Illő, hogy felidézzük a Szent Korona-tant, amely ezer évig megőrizte nemzetünket.
A Szent Korona-tan a történelem alkotása, kezdete az Etelközben kötött vérszerződéshez, és Szent István Intelmeiben lefektetett elvekhez kapcsolható. Végső kialakulásának ideje közel ezer évet fog át.
A Szent Korona-tannak két nagy része van.
Az egyik tartalmi, a másik az eljárásjogi kérdéseket foglalja magában. A kettő viszonyát az a felfogás tükrözi, amely szerint a kifogástalan tartalmú alkotmány, vagy törvény sem érvényes, ha azt cogens (át nem hágható) eljárásjogi szabályok be nem tartásával fogadták el.
A Szent Korona-tan közjogi fogalom, amely a Szent Korona erkölcsi-jogi személyiségén, mint intézményen alapul. A Korona megszemélyesítése a világon egyedülálló.
A Szent Korona elvonatkoztatott (fölötte áll) a mindenkori államhatalmat gyakorló főtől (királytól, kormányzótól, elnöktől stb.) és a tagoktól.
Egyesíti magában a hatalom egészét, vagyis azt a hatalmat, amely a fő és a tagok között véglegesen megosztott a törvényhozói és végrehajtói hatalom szempontjából. Ebből következik, hogy a nemzetet, mint a közösséget megillető hatalom együtt kizárólag a Szent Koronában van meg, ezt a hatalmat csak a Szent Korona testesíti meg.
Birtokolja az ország területét, adott esetben hozzá tartozhatnak a csatlakozó országok. Ezért volt szokásos, hogy a törvényekben a szent korona országai kifejezést használták.
Birtokolja mindazt, ami a nemzet folyamatos fennmaradásához szükséges. Ebből kiemelkedő jelentőségű a föld használatát szabályozó joggyakorlat. Földet kizárólag magyar állampolgár birtokolhat, illetve magyar állampolgár használhat. A hazai föld minden talpalatnyi területének tulajdonosa a Szent Korona.
A Szent Korona volt a garanciája annak, hogy érvényt szerez az etelközi alapszerződésnek, amely szerint, amit közös erővel szereztek a honfoglalás során, abból mindannyian érdemeik szerint részesedjenek. Az ún. királyi jog – a just regium – az ország Szent Koronájának azon joghatóságát fejezi ki, amely szerint az összes földbirtok a nemzeti hatalom része. Ebből a király – a Szent Koronára visszaáramlás jogát magában foglalva – csak a nemzet javára végzett teljesítmény fejében részesíthet bárkit. Vagyis: minden szabad vagy gyökeres birtok közvetlenül a Szent Koronától veszi eredetét. Ez az elv a Sacra corona radix omnium possessionum.
1848-tól ez az elv gyengül, napjainkban pedig a liberális lobbi éppen ennek az elvnek a kijátszásával – zsebszerződés, törvénykezési liberalizálás stb. – igyekszik az ország földjének megszerzésére, ezzel függetlenségének eltörlésére. Ennek meggátlását magában foglaló Szent Korona-tan igazolja az ősi magyar történelmi alkotmány elveinek aktualizálását.
A Szent Korona rendelkezik az ország lakói életének fenntartásához nélkülözhetetlen gazdasági ágazatok és azok kapacitása felett, továbbá azon közgazdasági szabályozókkal, amelyek az árak, bérek, pénzforgalom stb. területén szerepüket tekintve fontosak. Ezek a jogok a középkorban a királyi jogok közé tartoznak, például a sóbányászat, ércbányászat képezték a királyi bevételek zömét. Az sem véletlen, hogy a termőföldet korona értékkel mérik.
A Szent Korona minden erkölcsi tekintély birtokosa. A tagok részéről minden közjogi tett a Szent Korona fényét növeli. Csak a Szent Korona részére végzett szolgálat részesedhet jutalomban. A hűség is csak a Szent Korona iránti odaadást jelentette, a Szent Korona nevében végezték a legfontosabb állami aktusokat is, például a nemzetközi szerződéseket a Szent Korona nevében kötötték meg.
A Szent Korona eljárásjogi szabályai közül a következőket emelhetjük ki:
Nem lehet érvényesen törvénykezni, ha az ország függetlensége korlátozott, katonai megszállás, vagy evvel azonosan értelmezhető külső, idegen hatalom nyomása alatt. Ez volt a helyzet 1849-1865-1867 között, illetve 1945-1991-ig. Ha az ország önrendelkezési joga sérül, provizórikus (ideiglenes) helyzet áll elő. Ilyenkor a meghozott szabályokból csak a normális polgári életet biztosító intézkedések betartása lehet indokolt.
Provizórikus helyzetben a normális helyzet kialakítására irányul a fő törekvés. Ez történt 1865-1867, 1921-1926 között. Ha a provizórikus helyzet megszűnt, ezen időszak törvényeit – ha azok szükségesek – újból, törvényesen is el kell fogadni. A véglegesen megosztott hatalomból a FŐT megillető közhatalom átruházása csak egyetlen koronával, a Szent Koronával történhetett meg. Királyságban ez a koronázással és a hitlevél kiadásával valósult meg.
A véglegesen megosztott hatalomból a Tagokét az Etelközben lefektetett jog alapozta meg. Ez biztosította, hogy a Tagok részt vegyenek a törvényhozásban, a végrehajtó hatalomban, a megyék, a városok, a községek kormányzásában. A Szent Korona Tagja a Fővel együtt alkották meg a Szent Korona egész Testét. A kettő együtt tehát a totum corpus Sacrea regni Corone, totum Corpus Regni. Mivel e kettő csak a Szent Koronában van együtt, a Szent Korona az egyetlen suverain. Sem a Fő, sem a Tagok önmagukban nem rendelkeznek a souverainitással. A hatalom teljessége csak a Szent Korona egész testét illeti meg.
A Szent Korona tagjainak köre a történelem folyamán változott, egyre bővült. A Szent Korona tagjai kezdetben a főnemesség, a főpapság, később a köznemesség, majd 1848-tól a választópolgárok.
A Szent Korona-tannak csak néhány elemét iktatták törvénybe, részletesebben Werbőczy István fejtette ki, illetve elveit a hagyomány, a joggyakorlat garantálta, jelentőségét ezeréves történelmünk bizonyítja. Sajnálatos tény és egyben szégyen, hogy jelenlegi alkotmányunk a szovjet megszállás alatt ránk erőltetett sztálini típusú alkotmány 1990 után többször módosított változata.
[Ideje] lenne elgondolkodni a Szent Korona-tan időszerűségén, és jogfolytonosságának helyreállításáról [ha magyar nemzetként fenn akarunk maradni].
Laikusként a Szent Korona-tanról
Írta: B. Élthes Eszter
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok szakértője a Szentkorona-tannak. Az egész témával csak akkor kezdtem el foglalkozni, és az egész téma e honlap számára csak annyiban érdekes, amennyiben Magyarország Királynőjéhez kapcsolódik. A probléma (amiért nem hagyhatom kommentár nélkül a fenti két írást) abból származik, hogy mindazon elméletek, kezdeményezések, melyek nemzeti létünkkel, Szűz Máriával mint a magyarok Nagyasszonyával, a szent koronával és az ehhez fűződő tannal foglalkoznak nem a tiszta katolikus hitből teszik ezt, hanem – ki jobban, ki kevésbé, de valamely formában mind – összekeverik a kereszténységet a pogány hiedelmekkel.
Katolikusként e tan – nem az uralkodó-választás szokása és nem a hatalom gyakorlásának módja – kiindulópontja nem Etelközben, nem a még pogány magyaroknál keresendő, hanem Szent István királyi uralmának kezdetén és végén, azaz megkoronázásának körülményeiben és a korona Szűz Máriának történő felajánlásában.
Reiner János az első eseményről ezt írja: „A magyar királlyá avató szent koronát a római pápa a katolikus egyház érdekében végzett apostoli érdemek elismeréséül s a katolikussá lett nép fejedelmének adományozta, akit apostolnak nevez, s akinek ezekért az érdemeiért az egyház kormányhatósági jogaiba menő jogkört, a főkegyúri jogosítványt is adományozta, s azt a jogot, hogy előtte az apostolság jelvényéül a keresztet vihetik. A koronát szentnek, angyalinak, apostolinak, magát az országot és királyát is apostolinak nevezik a krónikák, a hagyomány, a diplomáciai s állami okmányok s a sok százados joggyakorlat. Ez a koronázás oly egyházi cselekmény, amely a király személyét szenteltté teszi; később is mindmáig, amikor a koronázásba több közjogi elem jut be, s az ország koronáz, ez a koronázás kizárólag az eredeti egyházi közreműködéssel végzett egyházi, vallási szertartással mehet végbe.”
És a másodikról Dr. Kovács L. P. Bánk OFM többek között ezt: „Amikor ezt a végrendelkező felajánlást képen ábrázolják, a felfelé néző királyt nem üres kézzel festik, hanem úgy, hogy nyújtja a Szűzanya felé a koronát és a koronázási jelvényeket. Ez az ábrázolás a magyar Szentkorona-tant fejezi ki, miszerint Szent István koronája »a politikus nemzet közéletben résztvevő egységének szimbóluma«. … Ugyanakkor tény, hogy amikor Szent István halála előtti estén országát és népét mint örökséget a Szűzanya kezébe ajánlotta, és nem hathatós segítségét kérte, hanem örökségévé tette az országot, hogy örökös uralkodóként gondoskodjék róla, ezt az örökséget a Szűzanya el is fogadta! És később se, a történelem folyamán semmikor sem mondta fel.. … A végrendeletet tiszteletben kell tartani. Ez a végrendelet örökké érvényes, hiszen a végrendelkező meghalt, ha akarná, sem tudná visszavonni. A kedvezményezett viszont örökké él az égben, nem kell soha felbontani az ő halála miatt. … Szent István rá kellett döbbennie, hogy a fennmaradást Jézus Krisztus Édesanyja fogja hazája és nemzete számára biztosítani. Ezért tette kezébe népét és országát végrendeletével. Az Ö trónja áll majd mindörökké!”
Bánk atya is megemlíti, hogy a Szent Korona-eszme „valahol ott kezdődött, ahol a fejedelmet a fegyveres szabadok együtt választották, emelték pajzsra, fogadták el közfelkiáltással a vezérek ajánlása alapján”.
Zlinszky János összekapcsolja a múltat a jövővel, a pogány magyarságot Szent István által kereszténnyé tett néppel: „Amikor a Szent István-i államszervezés Magyarországot keresztény királysággá alakította át, akkor az a két mozzanat, tehát az uralkodónak a kijelölt családból, a fejedelmek vagy a vezérek utódai, a bárók által való kiválasztását, a prezentálását, és a szabadok által való elfogadását, az akklamációt, utána a szakrális megerősítést, az Egyház általi felkenést, együtt tekintették az államfői hatalom átruházásának.”
Mint fent az első mondatomban írtam, nem azt vitatom, hogy a magyar állam berendezkedési formája, a hatalom gyakorlásának módja, az uralkodó megválasztása már az őshazában megvolt, és úgy volt meg, ahogy később a kereszténnyé vált országban gyakorolták, hanem azt állítom, hogy a koronához főződő tan tipikusan katolikus, s ezért nem pogány eredetű, hanem Szent István apostoli királyi hitéből, illetve az ebből eredő körülményekből származik. E körülmények közül az első az, melyekkel II. Szilveszter pápa, Krisztus földi helytartója a szent koronát és vele az országot magát és királyát kitüntette.
Még egyszer: „A magyar királlyá avató szent koronát a római pápa a katolikus egyház érdekében végzett apostoli érdemek elismeréséül, s a katolikussá lett nép fejedelmének adományozta, akit apostolnak nevez, s akinek ezekért az érdemeiért az egyház kormányhatósági jogaiba menő jogkört, a főkegyúri jogosítványt is adományozta, s azt a jogot, hogy előtte az apostolság jelvényéül a keresztet vihetik. A koronát szentnek, angyalinak, apostolinak, magát az országot és királyát is apostolinak nevezik a krónikák, a hagyomány, a diplomáciai s állami okmányok s a sok százados joggyakorlat. Ez a koronázás oly egyházi cselekmény, amely a király személyét szenteltté teszi.”
A pápa nem általában a koronákat, melyeket majd a magyar királyok koronázásakor használni fognak jelentette ki szentnek, hanem egy bizonyos tárgyat, egyetlen koronát. Ez önmagában elég lett volna, hogy ezek után és mindörökre magyar király csak az lehessen, akit e koronával koronáznak meg. De ettől még csak a korona, mint tárgy kapott kiemelkedő szerepet a magyar nép életében. Mindazokkal a plusz tulajdonságokkal, jogokkal, melyeket a Szent Korona-tan foglal magában, pusztán ennek következtében még nem rendelkezett.
Ezeket a magyar korona – katolikus felfogás szerint – csak Szent István király végrendeletével, azaz felajánlásával kapta meg.
Mert mi a Szentkorona-tan lényege?
„A Szent Korona elvonatkoztatott (fölötte áll) a mindenkori államhatalmat gyakorló főtől (királytól, kormányzótól, elnöktől stb.) és a tagoktól. Egyesíti magában a hatalom egészét. A Szent Korona minden erkölcsi tekintély birtokosa. A Szent Korona az egyetlen szuverén.” – „A Koronáé a szuverén közhatalom, a közvagyon, a törvényalkotási és törvénytételi jogkör. Ha nincs király, a Korona jelképezi az elismert hatalom folytonosságát, de csak a törvényes hatalomét.” – Vagyis mind a hatalom, mind az ország népe és földje a Szent Koronáé. És ezért a hatalmat csak az gyakorolhatja időlegesen, akit a Szent Koronával e feladatra felszentelnek, vagyis akit Magyarország örökös Királynője ezen aktus által egy időre földi helytartójaként nevez ki és erősít meg.
Mint a Szentírásból tudjuk, minden hatalom Istentől származik, isteni eredetű. Ez akkor is így van, azaz akkor is ez az objektív igazság, ha nem hisznek, vagy nem mindenki hisz benne. Ha igaznak tartjuk a Szent Korona-tant, azaz hisszük, hogy ez az ország, ez a nép a Szent Korona tulajdona, akkor ezt a tulajdonjogot és vele összes kiváltságát a Szent Korona csakis és egyedül Istentől kaphatta (és nem az Etelközi szerződésből). Ebből következik, hogy a Szent Korona, mint tárgy az e tanban összefoglalt fölségét csakis attól a pillanattól birtokolja, amióta az Ég Királynője – földi értelemben is – a törvényes tulajdonosa. Attól a pillanattól jelent meg a természetfeletti hatalom e világban is látható formában a Szent Korona képében (melyet valójában a Szűzanya visel Szent István felajánlása óta), illetve a hozzá főződő tanban.
És mivel az Ég Királynője már az örökkévalóságban van, tulajdonos volta is örökre szól. Azaz ma is Ő a magyar ország, nép és föld tulajdonosa és királynője, és ezt a hatalmát a Szent Korona-tanban fejezi ki és foglalja össze – ma is érthető formában – a számunkra.
Lásd a következő cikket: A Szent Korona Tan – 2.
2010. május 31.