Szinte az egész ország a választások lázában ég, hisz mindannyian a saját bőrünkön tapasztaljuk – nem csak – a gazdasági válságot (ezt még könnyebben lehetne orvosolni), hanem az egyre fokozódó erkölcsi romlást is. Mindannyian szeretnénk kiutat találni, de szüntelen falakba ütközünk.      Az emberek nagy részének a relativizmus és a céltalanság a hitvallása. Vajon erre tudnak-e megoldást kínálni a most létező politikai pártok? A probléma olyan nagy mértékű, hogy erre egy párt (pars = rész) önmagában nem adhat megoldást. Gondoljuk végig, hogy ez a demokrácia őrületébe süppedt ország vajon a parlamentbe juttatna-e egy olyan pártot, amely száz százalékban katolikus alapokon áll? Ki szavazna egy olyan pártra, mely nemet mond a magzatgyilkosságra, és azt szeretné, ha Mária országa nem Heródesek országa lenne? Mi, tradicionalista katolikusok jegyezzük meg, hogy az igazság és az erkölcsi rend soha nem a néptömegek vágyain, hanem Isten akaratán alapszik. Minden valóságos és legitim hatalom egyedül a minden hatalom birtokosától és urától, Krisztustól származik.      Ezzel persze senkit sem szeretnék lebeszélni arról, hogy menjen el szavazni, de ne felejtsük el, hogy a köztársaság, mint államforma, a jelen keretek között semmiféle isteni legitimitással nem bír. Egy tradicionalista katolikus számára az eszményi és elfogadható rend soha nem a forradalom, hanem a restauráció. Ma elég sokan foglalkoznak különböző fórumokon a királyság helyreállításának kérdésével. Ha reálisan gondolkodunk, tudjuk azt, hogy a királyság helyreállítása a maga teljes egészében szinte lehetetlen, ehhez csodára lenne szükség. Ellenben ahhoz, hogy létrehozzuk Szent István szellemi országát, nincs szükség másra, mint a katolikus Egyház és hazájuk iránt elkötelezett emberekre.      Vagyis, mi haszna annak, ha a monarchiáról álmodozunk, de személyes életünkben és gondolkodásmódunkban az új világrend logikáját követjük? Elsődleges feladatunknak azt kellene tekintenünk, hogy végre el kezdünk imádkozni az Egyház és a nemzet restaurációjáért, és a saját életünkben következetesen tettekre váltjuk a Szent István-i elveket.      Ha egyre több család lesz, amelynek tagjai mindennapi életükben tradicionális katolikusként élnek és ezt nyíltan meg is merik vallani, akkor várhatjuk el, hogy a Nagyasszony újból lehajol ehhez a néphez, és akkor ez az ország nem magyar ugar, hanem Pannonia Sacra lesz.      Ennek minimuma, hogy a Fatimai Szűzanya utasítása szerint mindennap elimádkozzuk a rózsafüzért.