Térjünk rá szerencsétlen korunk egyik súlyos zavarára: a nőknek a férfiakkal szembeni hegemóniájára a nyilvános életben. Az asszonynak – az anyának – otthon a házi ügyek felett királynőnek kell lennie; ez teljesen normális. Mindazonáltal, ha a nő a nyilvános életben játssza a királynői szerepet, akkor ez azt jelenti, hogy a férfi-világban valami nagyon nincs rendben: a férfiak az asszonynépnek se vezetést, se Istenre való irányultságot nem adnak, és a nők ezért úgy reagálnak, ahogy ez természetüknek megfelel, vagyis ösztönösen. Egy távoli országból való fiatal okos férfi tudatosította bennem újra ezt a problémát. Ez a fiatalember környezetében azt tapasztalja, hogy jelentősen több közlemény szól az asszonyokhoz, mint a férfiakhoz, hogy az iskolai közös neveléstől (a koedukáció) egészen az egyetemekig a lányok rendszeresen jobb jegyeket kapnak, mint a fiúk, mert a lányok inkább jók és szorgalmasak; míg a fiúk kevésbé törik magukat, és általában rendetlenek. Fiatal barátom ezt kérdezi: Tényleg támogatni kell a koedukációt?      Aztán megállapítja, hogy a közös nevelés eredménye a következőképpen néz ki: A koedukált iskolai rendszerben a lányok sikeresebbek, sőt ők alkotják az új „erős nemet”, miközben az új „gyenge nemet” még az ujjuk köré is csavarják, mert ez ettől kezdve ki van szolgáltatva a szépségüknek. Az így kialakuló „asszonyi civilizáció” összes területén a nők veszik át a vezető szerepet. A laboratóriumok még azt is lehetővé teszik a számukra, hogy gyerekeket a férfiak közreműködése nélkül kapjanak. A férfiak nem fontosak többé, inkább zavaró elemet jelentenek.      Fiatal barátom beszámolóját a következő gyötrelmes kérdésekkel zárja: „Hogyan lehetek igazi férfi? Mi a férfiasság jelentése? A férfi erőssége miben kell különbözzön a nő erősségétől? Egyáltalán mit jelent az igazán »erős nő« – és mit az »erős férfi«?” Kedves fiatal barátom, a forradalom világába születtél, mely szembeszegül Istennel, és ezért teremtett természetét és természetes rendjét megpróbálja megdönteni. Isten rendelkezése lényegében így néz ki: Isten férfit és nőt teremtett alapvetően egymást kiegészítő természettel, hogy házasodjanak és benépesítsék a földet, hogy azután letelepedjenek a mennyben. Isten az asszonynak az érzelem fölényét adta, hogy ő legyen az otthona szíve, hogy gyerekeket szüljön és gondoskodjon róluk. A férfinak Isten az értelem fölényét adta, hogy ő legyen a ház feje, és egész családját a mennybe vezesse. Az asszony a család otthoni életéért, míg a férfi a társadalomban a közéletért felelős, vagyis erre rendeltetett. Ezért: bármennyire is az asszonyra tartoznak a családi ügyek, és ezekben tanácsát követni kell, mert ő erre van teremtve, ugyanoly kevéssé kell normális körülmények között a közügyekben megjelennie, látszódnia és megszólalnia, mert Isten nem erre alkotta meg.      Ma a probléma abból adódik, hogy az istentelen és gyáva férfiak vezetői vákuumot hagynak maguk után, melyet a nők egyszerűen kénytelenek kitölteni – mindazonáltal a jó nők csak igen kelletlenül. Kedves fiatal barátom, imádkozzál naponta tizenöt titkot az Istenanya rózsafüzéréből, mely az képes igaz férfiakat formálni. Légy eltelve Istennel, Istennel, Istennel, hogy a nőknek megadhasd azt a három dolgot, amire feltétlenül szükségük van: hogy meghallgassák, szeressék és vezessék őket. Ha azonban Isten nélkül vagy, akkor a nők csak letaposni fognak téged.      A naponta tizenöt rózsafüzér-titkot teljesen komolyan gondolom: ennél kevesebb ma úgy sem elégséges. Kyrie eleison 2010. június 25.