A darwinisták állításai nem lesznek jobbak, igazabbak attól, hogy állandóan ismétlik őket – Érvek a hitetlenség ellen – Részletek Klaus Baschang, karlsruhe-i nyugalmazott egyházi főtanácsos írásából Azt hitték, hogy az emberiséget nagyobb emberiességhez segíthetik, ha kiűzik belőle az Isten-hitet. Ezt próbálta megtenni Sztálin és Lenin, Hitler, Mao és Pol Pot. Ehelyett azonban Isten állami eltörlése egyetlen évszázad alatt az emberiség történelmének legnagyobb bűntetteit hozta létre. Nem tagadható, hogy a keresztény hit jele alatt is történtek emberi bűncselekmények. Ezeket azonban gyakran akkora mértékben kiemelik és eltúlozzák, hogy ettől a többiek és jóval nagyobbak szinte teljesen elfelejtődnek. „Humanitás Isten nélkül bestialitást szül” – mondta Darwin kortársa, Franz Grillpanzer (1791-1872). És Ernst Jünger (1895-1998) ezt mondta: „Az elhagyott oltárokat démonok lakják be.”      A költők nem az emberek adatait dolgozzák fel, ez a természettudósok feladata. A költők az emberek tapasztalatait veszik számításba. Ezért ismerik és nevezik meg azokat a veszélyeket, melyeknek az emberi lét kiteszi magát, ha az embert az állatira redukálják. Az Isten-hit nem irracionális. Kiszélesíti a gondolkozás horizontját, mely az ember létét széles körűen átfogja. Az ember létezése véges. Isten horizontjában az ember azonban megtanulja, hogy e véges létével felelősen éljen és cselekedjen. Isten áll a kezdeteknél vagy minden a semmiből indul? Ha a második állítás igaz, akkor ez azt jelenti, hogy a „semmi” önmagából olyasmit hozott létre, mely „nem semmi”. Ez gondolkodói badarság. Ha viszont a kezdetnél végtelen energia, legyőzhetetlen hatalom, leírhatatlan bölcsesség áll, akkor más a helyzet. Akkor el lehet képzelni az idő indulása előtti kezdetet. A kezdet Isten. Ő egyedül. De nem magányosan és nem anonim. Isten megismerhetővé teszi magát az emberekkel való kapcsolatában, különösen népének, Izraelnek történetében, kezdve Ábrahám elhívásával és túlszárnyalhatatlanul Jézus Krisztusban.      Ily módon nevezi meg nekünk magát. Így jön létre a mi oldalunkon a Vele való kapcsolat. Istenhez személyesen lehet szólni. Ebből származik a hitünk, az életbizonyosságunk és halálunk vigasza. Ez fontosabb, mint az összes természettudományos információ-tudás. A Bibliában Isten ezt mondja Jeremiásnak: „Mielőtt alkottalak téged, anyád méhében ismertelek” (Jer 1,5) Ez a hit ad Jeremiásnak élet-bizonyosságot és bátorságot. Hiszen nehéz feladatok előtt áll, Isten prófétájának kell lennie. Természetesen tisztában van vele, hogy életét közvetlenül apja és anyja egyesülésének köszönheti. De önnön létének megértését nem fejezi be a biológiánál. Ő a biológiánál jobban ismeri magát, mert életét Istenre vonatkoztatja. Azért nézhet reménnyel a jövőbe, mert eredetét Istenben rögzíti. Előre nézhet, mert megtanulta, hogy túlemelkedve magán Istenre tekintsen. Istenben való hite tehát nem életidegenné, hanem ellenkezőleg, életrevalóvá teszi. Richard Schröder berlini filozófus írja: „Egy ízben ezt írtam egy újságban: »Származzon nyugodtan a majomtól, de ne viselkedjen úgy, mint a majom!« Válaszul kaptam egy felháborodott levelet, amelyben egy olvasó azt vetette a szememre, hogy megsértettem a majmokat, mert egyetlen majom sem tud olyan kegyetlen lenni, mint az ember. Be kell látni, ebben van valami igazság. Másfelől, el lehet-e várni a majmoktól, hogy aktívan síkra szálljanak az emberi faj megmaradásáért, ha a kihalás veszélye fenyegetné őket? Se az nem várható, hogy a majmok állatkertekben tartsák az embereket, se az, hogy néhány majom az emberi méltóság nevében ez ellen tüntessen vagy legalább a faj igényeinek megfelelőbb embertartást követeljen. – Ezt válaszoltam az olvasónak: »Ha találkozik egy olyan majommal, mely a cikkem miatt sértve érzi magát, legyen szíves kérjen tőle bocsánatot a nevemben.«      Schröder megmutatja, milyen abszurd dolog, ha az emberek a majomtól származtatják magukat. Feltéve: 2010. december 1.