Idén júliusban a franciaországi Evreux megyéspüspöke, Christian Nourrichard teljes püspöki ornátusban részt vett az angliai Salisbury-ban az anglikán egyházmegye egyik szertartásán, melynek keretében nők egy csoportjának pappá szentelését szimulálták. Nourrichard, aki a II. János Pál pápa alatt a sivatagba küldött hyper-modernista püspök, Gaillot utóda, már ez év januárjában szomorú ismertségre tett szert, amikor Thiberville város tradíció felé orientált plébánosát botrányos körülmények között leváltotta. A Szent X. Pius Papi Közösség franciaországi internetes honlapja (La Porte Latine) egyik dokumentumának segítségével sikerült Nourrichard püspököt Salisbury internetes honlapján az anglikán szentelési szimulációról készült képeken beazonosítani. Ezek után csak csatlakozni tudunk a La Porte Latine kérdéséhez: Remélhetjük, hogy Róma reagálni fog a történtekre?      Vagy például azok a német püspökök (elsőként Bode és Lehmann jut az ember eszébe), akik jelenleg azon dolgoznak, hogy a nők számára lehetővé váljék a diakonátus, továbbra is folytathatják romboló működésüket – anélkül, hogy félniük kellene a szankcióktól? Bővebb információ itt olvasható (franciául): http://www.laportelatine.org/district/france/bo/Nourrichard_Ordinations_femmes_100703/Que_dira_Rome.php A Pius Közösség német nyelvű internetes lapja már hetekkel ezelőtt közölte a hírt, és azt is, hogy a Közösség hivatalosan kérte Rómától, hogy a püspököt részesítsék a megfelelő egyházi büntetésben. A képeken köztük – egy újságcikkben – Nourrichard püspök látható a ceremónián (megj.: A napokban tettem fel egy írást arról, hányféle csoportosulás figyelhető meg ma a katolikusok körében. Az egyik csoportot így jellemeztem: „Ezek azok az értelmiségiek, akik minden hibát világosan látnak és megírnak, amit az előző három pápa tett, de mindent éljeneznek, amit a mostani tesz.” Nos, a www.summorum-pontificum.de mostani cikke azért érdemel különös figyelmet és azért tartozik az örömteljes írások közé, mert úgy tűnik, hogy e csoport legértelmesebb tagjai lassan hajlandók lesznek észrevenni, hogy a mai Róma szinte semmiben nem különbözik a régitől. Hiába gondolkodnak a Vatikánban egyesek helyesen, ha egyszer képtelenek vezetői, kormányzói hatalmukkal élni, és a hitellenes ténykedéseket büntetni és felszámolni. Erről a problémáról szól a „A klerikalizmus legrosszabb formájáról” című, a következő helyen található cikk is: http://agytakaritas.igen.hu/1440-a-klerikalizmus-legrosszabb-formajarol.html E 2006-ben megjelent cikk – melyet egy jezsuita írt a saját rendjében előforduló liturgikus visszaélésekről – „Mit tehetünk egy vallási közösségben” című fejezetében ugyanis ilyen mondatok szerepelnek: „Nem elég előírásokat, dokumentumokat írni, be is kell tartatni azokat. Az Istentiszteleti Kongregáció például felállíthatna szankciókat, és megvédhetné a visszaélések miatt panaszt tevő személyeket. Az engedetlenségnek következménye kell, hogy legyen.” Csak remélni lehet, hogy egyre több jószándékú, de egyelőre – ilyen vagy olyan okból – bizonyos ponton megtorpanó katolikus gondolkodó jut el oda, hogy a problémát teljes egészében át meri és át tudja látni annak minden következményével együtt.) 2010. október 12.