1. „Gondolkozzunk el arról”, vajon minden plébánosnak cölibátusban kell-e élnie (forrás: www.kath.net – 2010. május 8.) Bamberg/Németország Ludwig Schick, Bamberg érseke a „Spiegel”-nek adott interjújában a cölibátussal kapcsolatos változásokért szállt síkra. Schick úgy vélte, hogy a cölibátus az egyházhoz tartozik, és a püspököknek, a szerzeteseknek és a kanonoknak mindenképpen ebben kell élniük, ugyanakkor ő megfontolná, hogy vajon a plébánosoknak is így kell-e élniük. Az érsek abbeli óhajának is hangot adott, hogy a laikusokat több feladattal kellene megbízni, és azt is követelte, hogy az egyház legyen „nyitottabb”. „A laikusokat a hivatalviselőknek jobban be kell vonniuk a döntésekbe, és a döntéshozó testületekben nagyobb szerepet kell nekik adni”, mondta Schick érsek, és hozzátette, hogy ennek mind az egyházmegyei vezetés, mind a világegyház síkján így kellene történnie. „És a nőknek is több szerepet kell kapniuk, mégpedig a lelkipásztorkodásban mint egyházközségi és lelkipásztori előadók, de a vezetői testületben is.” Schick érsek saját magát „katolikus 68-asnak” tartja, aki „konzervatív kollégáitól” kurzusváltást követel. 2. Bode püspök diakónus-nőkről akar vitatkozni (forrás: www.summorum-pontificum.de – 2010. június 7.) Osnabrück/Németország Ez várható volt. Alig fél évvel az Omnium in mentem pápai motu proprio megjelenése után, mely a diakónus- és a pap/püspök-szentelés közötti különbséget a katekizmusnak megfelelő módon egyházjogilag meghatározta, a „német nemzeti egyház” egyik püspöke ezt a rendelkezést tekinti alapnak, hogy a nők részére a diakonátus engedélyezését követelje. És mindezt ráadásul a papok évéről hozott mérleg bemutatása alkalmából, melyet a vatikáni rádió természetesen azonnal készségesen világgá kürtölt. A jelentés így szól: „Osnabrück püspöke, Franz-Josef Bode új érveket hoz a női diakónusság mellett. Egy aktuális egyházjogi változás világossá teszi a diakónusi hivatal önállóságát a papi hivatallal szemben, mondta a német püspöki konferencia lelkipásztori bizottságának elnöke. Pont a hivatali profilok eme tisztázása adja a lehetőséget, hogy a diakónusnő-szentelést bevegyék a teológiai viták körébe, érvelt Bode, aki általánosságban azért is síkra szállt, hogy a laikusokat és a tiszteletbeli munkatársakat az egyházban több feladattal bízzák meg. Erre a papok tartósan alacsony létszáma miatt szükség is van.” A püspök valóban diakónusnő-szentelésről beszél. Ezzel széttépi a szentelés szentségének egységét, melyet csak férfiak kaphatnak meg, és a diakónusokat az egyházi szolgálatban levő laikusokká alacsonyítja. Azáltal, hogy „hivatali profil”-t emleget, az egyházi funkcionárius Bode láthatóan minden fogalmat elvesztett arról, hogy a felszentelt hivatalt és az ehhez tartozó hivatást semmilyen más hivatallal nem lehet összehasonlítani. Úgy tűnik, csak saját állása lebeg a szeme előtt, amelyet – ameddig az egyházi adó ezt lehetővé teszi – szeretne megtartani, minden egyéb csak másodlagos a számára. Még nem egészen 50 évvel a II. Vatikáni Zsinatnak az állandó diakónusi hivatal bevezetését szorgalmazó kezdeményezése után ez figyelemreméltó tanúbizonysága a teológiai és valóságos csődnek. A „diakónusnő” témához egy 2002-ben adott interjú ad alapvető tudnivalókat, melyet Georg Gänswein (akkor Joseph Ratzinger, most XVI. Benedek pápa titkára) és Gerhard Ludwig Müller püspök a hittani bizottság tagjaként a Tagespost című újságnak adott. Ebből való a következő részlet: „A szentség egységét alapjaiban vágnánk szét, ha a diakónusi tevékenységet mint a szolgálat hivatalát szembeállítanánk a papi hivatallal mint a vezetés hivatalával, és ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy a nőnek a férfival szemben nagyobb affinitása van a szolgálathoz, és így a nő a diakonátusra igen, de a papságra nem alkalmas. Ezzel szemben az egész apostoli hivatal egy három fokból álló szolgálat. Az Egyház nem azért nem szentel nőket, mert a szellemi képességeikben vagy a természetes tehetségükből valami hiányzik, hanem azért, mert a nemi különbség (csakúgy, mint a házasság szentségében) és a férfinak a nőhöz való viszonyultsága magában hordoz egy szimbolikát, mely Krisztusnak az Egyházához való kegyelmi dimenziójára szolgáló kifejeződésként magában egy előfeltételt szab és mintáz meg.” (Ha ezek után valaki azt szeretné tudni, hogy ezek a püspökök miért maradhatnak a helyükön, és miért nem kérdezi őket vissza senki, míg Mixa püspököt „megölték”, azok sajnos csak egy választ kaphatnak – ezt viszont ők nem akarják meghallani. Csakúgy, mint azok, akik azt szeretnék tudni, hogy ilyen püspökökkel hogyan lehet bárkit is újra-evangelizálni.) (A fotón Bode püspök látható) 2010. július 14.