„Vallásszabadság: a békéhez vezető út” – ezt a mottót választotta XVI. Benedek pápa a 2011-es világbékenapra, jelentette a vatikáni rádió. A föld számos részén korlátozzák a vallásszabadságot vagy akár tagadják is, okolta meg a Vatikán a mottó kiválasztását. Ez a korlátozás a vallási diszkriminációtól és kirekesztéstől a vallási kisebbségek elleni erőszakig terjed. Pedig a vallásszabadságot „minden szabadságok szabadságának” lehet nevezni, áll a vatikáni iratban. A vallásszabadság alapjog, mely az emberiesség és a szabadság horizontját szélesíti. Ezen kívül a vallásszabadság lehetővé teszi az embernek saját magával, a másikkal és a világgal való mélyebb kapcsolatát. A vallásszabadság alapgondolata megtagadja a fundamentalizmusnak a „vallásosságra” való igényét; ugyanez áll az igazság manipulálására és kihasználására is. A világbékenapot 1968 óta tartják meg, melyet minden év első napján ünnepelnek. (E hírhez kapcsolódik az a jelentés, miszerint XVI. Benedek pápa új pápai tanácsot hozott létre, melynek feladata a volt katolikus Európa újra-evangélizációja. Sokakban merült fel már eddig is a kérdés, hogyan lehetséges valakiket újra-evangélizálni, amíg a hit legalapvetőbb kérdéseit tagadják, vagy ássák alá az Egyház hivatalviselői, úgy az alsó, mint a felső papsága. Nos, a fenti hír a legpesszimistább elképzeléseket is felülmúlja. Az a magyarázat, hogy vallásszabadság alatt a Vatikán, illetve a pápa csak a fizikai szabadságot érti, nem szerepel a híradásokban, az erről szóló prédikációkban. Másrészt a világon manapság csaknem kivétel nélkül a keresztényektől vitatják el vallásuk szabad gyakorlásának a jogát. És akik ezt teszik, azok soha nem fognak éppen a keresztények, a katolikusok „vezérének” a szavára ezen változtatni. Mi tehát a vallásszabadság követelésének, az erről való beszédnek, „békenapnak” egyetlen következménye? Nos, a pápa mostani bejelentésében erre is megadta a világos, egyértelmű választ: „A vallásszabadság lehetővé teszi az embernek saját magával, a másikkal és a világgal való mélyebb kapcsolatát”, magyarul, felmenti azokat, akik katolikus létükre nem gyakorolják vallásukat, hiszen „szabaddá teszi őket vallásuktól” (ha egyszer a másvallásúaknak nem kell megtérniük, akkor ő miért strapálja magát, és miért vegye komolyan vallását). Másrészt felszabadítja alapvető katolikus kötelessége, a misszionálás alól. Nemcsak az aktív, hanem a passzív hitvallás alól is. Az sem érhető fel józan ésszel, hogy a „vallásszabadság: a békéhez vezető út” propagálói, mit értenek, hogyan magyarázzák Urunk Jézus Krisztus szavait, például az alábbiakat (hogy csak egészen keveset soroljunk fel azok közül, melyek homlokegyenest ellentmondanak a pápa mostani „mottójának”.      „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. .. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,34-39)      „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27)      „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.” (Jn 17,9)      „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. … Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük. … Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. … Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. … Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek.” (Mt 24,4-11)) A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő írásait:      Mi a vallásszabadság?      A tárgyalások hasznossága 2010. július 14.