Freiburg érsekségben a legmagasabb egyházmegyei síkon súlyos „szervezett liturgikus visszaélés” történik. A BDKJ (a katolikus ifjúság szövetsége) a fiatalok istentiszteletére egy előterjesztést hozott nyilvánosságra, melyben a plébániák számára egy új Credot javasolnak. Az előterjesztés felelősei szó szerint ezt írják: „Az Apostoli Hitvallást a legtöbb istentisztelet-látogató kívülről el tudja imádkozni. Ezen a helyen egy alternatív imát is lehet használni.” Nyilvánvaló, hogy az érsekség ezzel semmibe veszi az Egyház előírásait. A „Redemptoris Sacramentum” vatikáni dokumentumban teljesen világosan ez áll: „A szentmisénél valamint a szent liturgia más ünnepeinél nem engedhető meg olyan hitvallás, mely nincs benne a törvényesen elfogadott liturgikus könyvekben.” Az interneten megjelent anyag felelőseként a „BDKJ Freiburg” van megadva, az előszót Andrea Heim, a BDKJ egyházmegyei vezetője és Dr. Joachim Burkard, a BDKJ plébánosa írta alá. Az új hitvallás szó szerinti szövege: Hiszem, hogy van valaki ezen a világon, Isten, aki minket teremtett. Hiszem, hogy Isten mindenütt jelen és mindig közöttünk van. Ő mindig itt van számunkra, amikor csak szükségünk van rá. Ezzel az Istennel lehet beszélni, mindent rá lehet bízni. A hit az Isten szeretetébe vetett bizalom. Hiszek magamban, mint Isten teremtményében. Hiszem, hogy mindegy, hogy mit csinálok, teszek vagy mondok, Isten mindig a barátnőm lesz. Hiszem, hogy Isten kísér engem mindennél, amit teszek és gondolok, és hogy ő (nőnemben) engem mindig valahogyan a helyes irányba vezet. Bízom abban, hogy Isten szeretete éppen a nehézségekben, a kilátástalan helyzetekben kísér, vezet, felfog és visz engem. Hiszem, hogy Isten engem mindig újra felvesz, mindegy, hogy milyen messze tévedtem el tőle. Hiszem, hogy Isten megérti a kétségeimet is, melyek újra és újra kínoznak engem, a hitben és az emberekben való kételyeimet. Hiszem, hogy Isten ereje hat bennem és életemet jól alakítja. Hiszek az emberekben, hiszem, hogy Isten szereti őket. Hiszek a szeretet erejében és az emberekben levő jóban, abban az erőben, mely egy mosolyból vagy a zenéből jön. Hiszek a szenvedélyben, a bennem levő tűzben, és hogy Isten engem minden súllyal és bolondsággal (?) körülvesz és eláraszt. Hiszem, hogy egy kicsit hatni tudok a társadalomban, azzal, hogy megmutatom a profilomat. Hiszek a reményben, mely minden nap mint Isten egyik ajándéka, vár rám, mint egy lehetőség , hogy új barátságokat kössek, embereknek segítsek, boldogan éljek. Hiszek a bőséges életben, melyet te megígértél nekünk, minden színével, telt sokféleségével és szeretetével. Hiszem, hogy engem még biztosan sok szép vár az életben. (megj.: Lehet, hogy az általános felháborodás miatt ez az új „credo” az istentiszteleteken mégsem került felhasználásra. De még ha így is van, ez a dolog szörnyűségéből semmit nem von le, hiszen a még templomba járó ifjúságot az a szellemiség formálja, mely e szövegből árad, és ezen egyetlen egyházi vezető sem akar változtatni.) 2010. november 19. vissza a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA