Az áldozat-áldozás gondolatát a modern teológia a perifériára szorította és az egyház liturgiájából eltörölte. Így nem kell csodálkozni azon, hogy ezt az elárvult fogalmat a „szekuláris” vallás eleveníti fel magának – mint mindig, most is torzított és perverz formában. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha valahol a nagy költséggel kigondolt agyon-technizált rendszerben és mindennapjaink folyásában valami elromlik, és ezzel a világ határtalan alakításának dogmája megsérül, felelőst keresnek és rendszerint találnak is, akit aztán a publikum lelkes éljenzése közepette a médiában lefejeznek. Az egyik, ilyen alkalmakkor mindig színre lépő hóhér most meglepően nyíltan beszélt e folyamat alapjául szolgáló mechanizmusról. A felvilágosodás mellett elkötelezett újság, a Tagesspiegel vasárnapi kiadásában megjelent cikkben azt írta, hogy Jézus „bűnbakként” önként halt meg az emberiségért, és ezzel, így tanítja a kultúraantropológia, az emberben nagyon mélyen gyökerező szükségletet elégített ki. „Ha egy társadalom valamilyen esemény miatt mélyen megrendül, akkor szüksége van valakire, akit szimbolikusan kitaszít a soraiból, és aki így a saját bűntudata alól felmenti.” Ezt az elméletet a Duisburg-i polgármesterre alkalmazva az író így folytatja: „Az a politikus, aki felelősségérzetből lemond, megmutatja ezzel, hogy feladatát fontosabbnak tartja, mint saját személyét. Ő csak egy helyettes, és mint helyettes mások bűnét veszi magára. Ilyen rituálékra olykor szükség van, mint például a temetésekre, születésnapokra, himnuszokra vagy zászlókra, mert társadalom nincs rituálék nélkül.” A polgármester mint megváltó – erre a gondolatra sem jön akárki. De a kázus a nevetségesség mellett megfontolandót is tartalmaz. A vezeklés és áldozat gondolata talán a modern társadalmaktól sem olyan idegen, ahogy ezt a félénk teológusok az utolsó évtizedekben nekünk bebeszélték. Egy dolog bizonyosan nyilvánvaló. Ahol az Egyház elhanyagolja a feladatát, hogy a bűnt, az áldozatot és a megváltást világos szavakkal hirdesse, ott e fogalmakat a szekuláris pótvallások mitológiája magához ragadja. És az ő kezük között abból, amit Krisztus az Isten és ember közötti kibékülésről tanított és megvalósított, a social engineering (szociális tudomány) eszköze lesz abban a társadalomban, mely még azt is elhiszi, hogy saját erejéből képes megváltani önmagát. Egyébiránt, az hogy a politikai hatalmasságoktól és a legmagasabb állami méltóságoktól szorgalmazott és a médiában lefolytatott kivégzések csak a média területére szorítkoznak, e körülmények között a jövőre nem garantálható. Ugyanis az emberáldozat gondolata a primitív társadalmakban mindig is nagy népszerűségnek örvendett. 2010. augusztus 7.