Két megjegyzés az internet, illetve a fórumozás világához 1. Kihez kell(ene) lojálisnak lennünk? Előzmény: 1. Egy igen tiszteletreméltó katolikus blog szerkesztője saját lapján megjelentette egyik írásomat. Ezt követően egy névtelen hozzászóló szinte kérdőre vonta a blog tulajdonosát, hogyan tehetett olyat, hogy engem idéz, amikor én a) „kiakolbólítottam” egy „udvarias hangvételű” és „átgondolt érveket felsorakoztató” hozzászólót a fórumomról; b) ezt a kiakolbólítást nem „egyedi jelenségként” alkalmazom. Ezek miatt az illető eme véleményének adott hangot „Sajnálatos, hogy x. y.. éppen most tartja szükségesnek, hogy Élthes Eszter megnyilvánulásai mellett kiálljon”, azaz magyarul kifejezve, kérdőre vonta a blog üzemeltetőjét, hogyan merészel éppen engem idézni. 2. Ezután jött a válasz a tulajdonos részéről, ebből egy idézet:      „Igazán sajnálom, ha bárki is megbántva érzi magát az említett fórumon való vita eredményeképpen. Szinte soha nem olvasok fórumokat, úgyhogy erről sem volt tudomásom. B. Élthes Eszter lapján a könyvtár szekciót szoktam olvasni,” Magyarul: Az igen tiszteletreméltó és feltétlenül jószándékú blog üzemeltetője magyarázkodásba fog, szinte mentegetőzik, hogy fel merészelt tenni valamit az írásaimból, és, ami a legfontosabb, mindenféle utánajárás nélkül, készpénznek veszi a névtelen hozzászóló vádját. 3. A legkisebb kétségem sincs az említett blog szerzőjének jószándéka, tisztessége felől. Nem is panaszként, hanem tanulságként írtam neki a következő levelet:      „Az Ön blogjára szánt megjegyzések csak azután kerülnek a nyilvánosság elé, ha a blog tulajdonosa, vagyis Ön jóváhagyta, azaz előzetesen minden cenzúrázva lesz. Ezzel nincs is semmi baj, sőt. Csak azt nem értem, hogy akkor egy névtelen ellenőrizetlen panaszát egy másik honlap tulajdonosával kapcsolatban miért közli, és ha már közölte, miért szabadkozik, ahelyett, hogy előbb tájékozódna, vagy eleve elutasítaná, hogy egy ilyen ügyben véleményt mond. Én sem tettem mást, mint amit Ön tesz: a fórumomnak van egy szabályzata, amit közszemlére teszek, és ha valaki azt rendszeresen megszegi, kitiltom.      Annyira elkorcsosult a világunk, mérgezett az agyunk, hogy én is csak második olvasatra vettem észre, milyen abszurd, hogy Ön, mint egy blog szerkesztője egy névtelen hozzászóló mellé áll, és neki magyarázkodik, ahelyett, hogy vállalná a közösséget olyan valakivel, akinek az írásait olvassa (és ezek egyikét még le is közli saját lapján). Olyan bolond világban élünk, hogy még nekünk is az az első reakciónk, hogy annak akarunk a kedvében járni, aki támad, aki felkeres bennünket, és ezzel kvázi érdeklődik a munkánk iránt, ahelyett, hogy előbb gondolkoznánk, és lojálisak lennénk azokkal szemben, akiket valamilyen módon ismerünk (ha csak az írásaikon át is), és akivel bizonyos értelemben egy hajóban evezünk.” 4. Sajnos, csak mindezen üzenetváltások után néztem utána a saját fórumomon a névtelen hozzászóló által kifogásolt fórum-résznek, és ezért csak ekkor derült ki, miről is van szó tulajdonképpen. a) A tények közül a legfontosabb: Az illető nincs és nem is volt soha kitiltva a fórumról!, vagyis egészen egyszerűen még ez az állítása is hazugság!      b) Hozzászólásaival több ízben is megszegte a katolikus-honlap fórumának alapszabályát, amit többször közöltem vele az üzenetekben, és mind a fórumon, mind a honlapon többször nyomatékosan leszögeztem, és ami így szól: A www.katolikus-honlap,hu fóruma nem ad teret a fölösleges vitáknak, csak azokhoz szól, és csak azok hozzászólásait, híreit akarja terjeszteni, akik vagy az alapkérdésekben egyetértenek a honlap szellemiségével, vagy nem, de ezt hozzászólásaikban nem fejezik ki! Ezt már annyiszor elmondtam, hogy kifejezett provokációnak tartom, ha valaki nem veszi figyelembe, és megszegi, mint ahogy tette ezt a fenti rágalmazó is, akit – mint mondtam – mindezek ellenére még sem tiltottam ki!. Tanulság: Ahogy a blog szerkesztőjének írt levelemben áll, valóban elképesztőnek tartom, hogy a világ mennyire megfertőzi, ránk kényszeríti saját hazug erkölcsi normáit! Werner Nikolai „Don Stefano Gobbi, az ég küldötte?” című leleplező művecskéjében írja: „Valóban, számos kortársunk – különösen a »véleményt-gyártók« körében – viselkedik e szabály szerint: »Állítsd szilárdan és meggyőző erővel, amit akarsz, akkor nem szükséges be is bizonyítanod, amit állítasz, mert a legtöbben hinni fognak neked!«”      Biztos vagyok benne, hogy én is reagáltam már így. Ahogy az említett blog szerkesztőjének jóindulatában sem kételkedem egy pillanatig sem. Mégis, mindannyian beleesünk a csapdába: Ahelyett, hogy lojálisak lennénk azokkal, akik megérdemelnék, azoknak hiszünk, akik „szilárdan és meggyőző erővel” állítanak valamit. A kérdés és a végső tanulság csak ez: Hányszor történik ez meg velünk? Igyekszünk-e védekezni e helytelen reakció elkövetése ellen odafigyeléssel, udvariassággal, hibánk beismerésével, vagy nem?      Én tanultam az esetből, és a jövőben vigyázok, hogy ne kövessek el ilyen hibát. És a blog szerkesztője? Nos, ő nem válaszolt levelemre, félek, hogy nem ismerte fel jószándékomat és zokon vette jóindulatú figyelmeztetésemet. 2. Milyen elvet követ e honlap fóruma Minden honlapkészítéssel foglalkozó írás, könyv, reklám, vállalkozás azt tanácsolja a honlapot fenntartóknak, hogy látogatottságuk növelésére feltétlenül helyezzenek fórumot honlapjukra. Nos, a www.katolikus-honlap.hu nem a látogatottság növelésére tart fenn fórumot, amint ezt több cikkben és a fórum bevezetőjében már kifejtettem. Egyébként a honlap látogatottsága a legkisebb mértékben sem növekedett a fórum miatt, sőt, tudtommal az olvasók többsége nemhogy nem olvassa a fórumot, de nem is tud létezéséről. Ilyen vagy olyan okokból tehát mára már csaknem minden honlapnak van fóruma, de legalábbis tere a megjegyzések közlésére. A legtöbbűknél ott található az a közlemény, hogy a honlap fenntartója nem vállal felelősséget a hozzászólásokért, azok csak a hozzászólók, de nem a honlap tulajdonosainak véleményét tükrözik. Ez így rendben is van, hiszen egyrészt a jól menő fórumoknál, nincs az a webmaster, akinek elég ideje lenne az üzenetek követésére és ellenőrzésére, másfelől, a fórumokat éppen azért hozzák létre, hogy minél többen látogassák a honlapot, nem pedig azért, hogy a moderálás miatt elvegyék az emberek kedvét annak látogatásától.      Van egy másik megoldás is, ez a blogok világában dívik, ahol a megjegyzések csak előzetes cenzúra után látnak napvilágot, mint a fent említett blognál is. Itt eleve adott tehát az ellenőrzés, így feltehető, hogy a honlap szerkesztőjének nagyon nem tetsző dolgok nem kerülnek a nyilvánosság elé. Az ezen a honlapon található fórum egyik fent vázolt utat sem követi. Se nincs előzetes ellenőrzés (csak utólagos moderálás), se nem tolerál bármilyen véleményt. Azaz, bizonyos mértékig felelősséget vállal az ott leírtakért. Ez magának a honlapnak a céljából, elkötelezettségéből következik.      Így mindig közbeszólok, amikor úgy érzem, hogy egy vélemény szöges ellentétben áll a honlapon képviselttel. Tehát előfordul, hogy olyankor is, amikor nem lenne kedvem vitatkozni, nem hagyom, hogy egy kijelentés kommentár, vagy helyesbítés nélkül maradjon, mert ezzel az olvasókban az a látszat alakulhat ki, hogy az ott található véleménnyel a honlap szerkesztője is egyetért.      Magyarul: A honlap számára fontos kérdésekben a fórumon sem állhat helyesbítés nélkül olyan vélemény, mely a honlap által képviselt szellemiséggel ellenkezik! Természetesen ennek az a következménye, hogy gyakran, szinte mindig egyedül maradok, és egyre kevesebb embernek van kedve hozzászólni, azaz használni a fórumot. Ezzel tisztában vagyok, de vállalom, mert hitem, hogy az ott leírtaknak – csakúgy mint a honlapra feltett cikkeknek – sem szabad félrevezetniük senkit. 2010. július 9.