A katolikus dogmák Isten kinyilatkoztatott szavait tartalmazzák, melyeket az írott és a szóbeli hagyomány őrzött meg. Vannak dogmák, melyeket mindkét, és vannak mások, melyeket csak az egyik, vagy a másik forrás említ. A csak a szájhagyományban megtalálható hitigazságok közé tartozik például a Szeplőtelen Fogantatás vagy a pápai primátus dogmája, vagy a Bibliába bekerült könyvek listája. Természetesen a szájhagyományt is idejekorán rögzítették, vagy írásban, vagy képekben maradtak fenn az utókorra. Az isteni kinyilatkoztatás az utolsó apostoli atya halálával, vagyis Krisztus után körülbelül a 150. évvel, lezárult. A hitigazságokat, azaz Isten kinyilatkoztatott igéjét az egyházi Tanítóhivatal őrzi, adja tovább és hirdeti. A hitigazságok tehát isteni eredetűek, és egy katolikus ezért köteles minden dogmát elfogadni.      Vannak hitigazságok, melyeket nem csak hiszünk, de értünk is, viszont vannak olyanok – például a Szentháromság dogmája vagy Jézus valóságos jelenléte a szentostyában –, melyeket soha nem fogunk emberi véges agyunkkal megérteni. A katolikusok hite ezért isteni (Istentől kinyilatkoztatott és általunk, a teremtmény alázatával elfogadott) hit. Ha az ember Isten kinyilatkoztatott szavai közül egyet is megkérdőjelez, akkor hite már nem isteni, hanem csupán emberi. Hiszen az ember azáltal, hogy Istennek nem minden, hanem csak bizonyos kijelentéseit fogadja el igaznak, magát Istennel egyenrangúnak jelenti ki – bűne Lucifer, azaz a Sátán bűne lesz.      Ezért minden nem-katolikus vallás pusztán emberi hit, mely úgy jött létre, hogy az ember válogatott (herézis, eretnekség annyit jelent, mint kiválogatni) az isteni igazságok között, megtartotta a számára elfogadhatókat és elvetette, melyek nem tetszettek neki. 2010. november 22.