Bevezetés Egy olyan korban, mint a mostani, melyben egyfelől a látomások, üzenetek és lelki élmények az egész világon akkora mértékben megsokasodtak, hogy hitelességük kivizsgálása már alig lehetséges, másfelől az egyházi vizsgálatok hosszú évekig elhúzódnak, a hívőnek – sokkal inkább, mint a történelemben bármikor – olyan alaposan, amennyire csak lehetséges kötelessége tájékozódni, és tilos meggondolatlanul igaznak elfogadni valamit, csak azért, mert az megfelel a vágyainak. Egy olyan korban, amelyben a nyilvánvalóan hamisat és csalást az élet minden területén diplomatikusnak, ravaszul okosnak és a különleges tudás jelének tekintenek, éppen azokat a dolgokat, melyek útmutatóként szolgálnak, egészen különleges tartózkodással kell fogadni, és tartalmukat rendkívül kritikusan kell megvizsgálni. A menny valódi közzétételeit mindig világosság, egyértelműség, következetesség, precíz kifejezésmód és a nyelvezet és a tartalom fennkölt méltósága jellemzi. Állandó ismétlések – ismert pszichológiai eszköz az emberi fejbe valamit beleverni –, primitív és többértelmű szóhasználat, velős tartalom nélküli hosszú beszédek vagy konkrét keretek nélküli homályos utalások, célozgatások a hamis üzenetek, látomások vagy sugallatok tipikus kísérő ismertetőjegyei. A valódi égi jelenéseknek soha nem sajátjai olyan kifejezések vagy szólamok, melyeket ugyanabban az időben az Istentől elfordultak vagy istentelenek használnak. Ma ezek közé különösen a New-Age mozgalom és a szabadkőművesek szókincse tartozik, akkor is, ha ezek korábban egy másik – többnyire keresztény – értelemben voltak használatban.      Ma különösen ezek a szólamok a legkedveltebbek: „új világrend”, „világ megújulás”. „szeretet-háló” vagy „szivárvány” – mind ezek a Szentírásban előre megjósolt anti-keresztény világuralomnak a csali-szimbólumai. Aki ma e kifejezéseket és szimbólumokat használja, ezzel az ezek mögött meghúzódó anti-keresztény/sátáni hatalmakhoz való tartozását szignalizálja. Az ég soha nem vesz igénybe ilyenfajta jelrendszert! 1. Don Gobbi és a lelkivezetője 1973 júliusában „kapja” az olasz pap, Don Stefano Gobbi első „üzeneteit”, melyek nem sokkal később „Isten-anyja az ő nagyon szeretett papjaihoz” cím alatt olaszul – az első még ugyanezen év szeptemberében –, majd számos idegen nyelven – németül az első 1974 májusában – nyomtatásban is megjelenik. E könyv alapján alakul meg a Don Gobbi által vezetett és a világon nagy sebességgel elterjedő „Mária papi mozgalom”.      Rendkívül nehéz és időt-rabló olyan publikációval szemben állást foglalni, melyek tartalmukban annyira átláthatatlanok, rendszertelenek és számtalan ismétléssel terheltek, mint Don Gobbi könyvecskéi. Mivel aligha remélhető, hogy a mai körülmények között akad valaki, aki hajlandó alaposan utána járni és megvizsgálni a Don Gobbi körül zajló történéseket, a szerző (Werner Nicolai) magára vállalta azt a fáradságos feladatot, hogy legalább a legfontosabb szempontokat kiemelje, melyek alapján Don Gobbi lelki „üzeneteit” és az ezeken alapuló művet vizsgálni és értékelni kell. Az 1979-es 5. kiadás bevezetőjében a mozgalom keletkezéséről „Azok számára, akik hinni tudnak” cím alatt ezt olvassuk:      „A Gondviselés kis feljegyzéseket – egyiket a másik után – adott kezembe egy napló formájában. Minél gyakrabban olvastam át nyugalomban a füzetecskéket, annál mélyértelműbbnek találtam a feljegyzéseket: ez Isten Anyjától a papfiainak adott igazi ajándék. Így vettem magamnak 1973 szeptembere óta a bátorságot, hogy a feljegyzésekből pap testvéreimnek néhány oldalt egy kis könyvecskében, mely időről időre egyre gazdagabb lett, nem-eladó kéziratként felkínáljak. Rögtön az elején kijelentettem, hogy mindenkinek teljes mértékben a tetszésére bízom, hogy a leírtakat elfogadja-e vagy sem, valamint, hogy a neki leginkább tetsző módon megfontolja azokat. Ezek valóban – a lelkivezető megítélése szerint – egy pap »belső üzenetei«.”      E bevezető szerzője Don Renzo del Fante, És Don Gobbi e bevezetőben említett lelkivezetője szintén Don Renzo del Fante! Ezek szerint a Don Gobbi „lelki üzeneteinek” hitelességét vizsgáló személy, az üzenetek könyv alakban történő kiadója és e könyv bevezetőjének szerzője egy és ugyanaz az ember! A bevezető így folytatódik: „1973 júliusában következnek be az első lelki »üzenetek«, és a lelkivezetőnek az a megbízatása, hogy a könyvecske megjelenéséről gondoskodjon.”      Ez mind nagyon átláthatatlan. Ha Don Renzo „veszi a bátorságot”, hogy a kéziratnak néhány oldalát nyilvánosságra hozza, ugyanakkor egy másik helyen „megbízatásról” beszél, akkor nem tudni, hogy ő Don Gobbi-tól (sőt talán a mennytől) kapta-e ezt a megbízatást, vagy saját indíttatásra cselekszik, vagy akár a két pap megállapodásáról van szó. Ha a fenti szöveget összevetjük azzal, amit Don Renzo az 1983-ban megjelent 6. kiadás bevezetőjében írt, további kérdések is felmerülnek. Ez utóbbiban először ezt olvassuk: „Don Gobbi már 1973 júliusában hozzáfogott, hogy a lelkéből világosan és erőteljesen kiszakadó gondolatokat lejegyezze.”      E mondat szerint az úgynevezett „Kék könyvecske” Don Gobbi saját gondolatait tartalmazza, melyek lelkéből „világosan és erőteljesen” fakadtak fel! Don Renzo így folytatja: „És mivel ekkor már ő [Don Gobbi] az aláírót [ = Don Renzo del Fante] lelkivezetőként kiválasztotta, kötelességének érezte, hogy körülbelül augusztus végén ezeket a feljegyzéseket átadja. Alig egy hónap múlva már összeállt a könyv első kiadása. Mindazonáltal a San Vittorino-ban megtartott lelki gyakorlatok végén a könyvet nem fogadták el. Csak a lelkivezetőnek sikerült a könyvet a teljes megsemmisítéstől megmenteni.”      Don Renzo ezután megnevezi az okokat, melyek miatt a könyvet a lelki gyakorlaton elutasították, majd rátér ezen okok megcáfolására. Fejtegetései azt árulják el, hogy nem rendelkezik megfelelő teológiai tudással a szellemek megkülönböztetéséről. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy sem a Don Renzo, sem a Don Gobbi, sem a Mária Papi Mozgalom más tagja által írt, a kék könyvecskékben megjelent bevezetőkben vagy magyarázatokban nem található olyan elengedhetetlenül pontos leírása az esetleg természetfeletti eseményeknek, melyek azok valódi vagy hamis voltának megítélését lehetővé tehetnék. A magyarázatokból csak Don Gobbi töretlen aktivitásának, vállalkozó szellemének és buzgóságának motivációját lehet megsejteni. Az 1983-as 6. kiadás bevezetőjében erről a motivációról ez áll: „A fatimai kis jelenés-kápolnában Don Stefano Gobbi néhány papért imádkozik, akik nem csak személyesen a saját hivatásukat árulták el, hanem megpróbálnak olyan közösségekben szerveződni, akik az Egyház tekintélyével helyezkednek szembe. Egy belső erő arra ösztönzi, hogy bízzon meg Mária Szeplőtelen Szívében. Isten Anyja szerény eszközként őt [Don Gobbi-t] fogja használni, és a pápa köré fogja mindazokat a papokat gyűjteni, akik az ő [Mária] felhívását elfogadják. Így alakulhat ki egy kemény csapat, melynek ereje a csendből, az imából és a saját kötelességek iránti állhatatos hűségből származik.” Ennyi – több részletet nem tudunk meg Don Gobbi aktivitásának okairól. Például azt sem, hogy Don Gobbi honnan szerzi értesüléseit „hitehagyott” paptársairól, és hogy valaha beszélt-e ilyenekkel. Viselkedése azon kortársaihoz hasonlít, akik – különösen a „véleményt-gyártók” körében – e szabály szerint viselkednek: „Állítsd szilárdan és meggyőző erővel, amit akarsz, akkor nem szükséges be is bizonyítanod, amit állítasz, mert a legtöbben hinni fognak neked!” Már itt a bevezetőben jelentkezik az a későbbi szövegekben felismerhető tendencia, melynek stratégiai jelentősége van: Minden homályban marad, de, hogy a jámbor lelkeket meggyőzze, minden a népi ájtatosság ismérveivel lesz tálalva. Csak e szempont szerint tekintsük át még egyszer a fent idézett rész utolsó mondatát, melyben ilyen kifejezések találhatóak: „erő a csendből”, „ima” és „állhatatos hűség”. Ki tudna mind ezek ellen valami kifogást felhozni? A helyes arány, a megfelelő keverés teszi – ez lehet a sikernek, mégpedig nem csak a Mária Papi Mozgalom sikerének, a legfőbb titka! folytatása következik Feltéve: 2010. július 29.