Bölcsesség Könyve 2,24: A Sátán irigysége révén jött a világra a halál, s akik vele tartanak, megtapasztalják. János Evangélium 8,44: Sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug és a hazugság atyja. Lukács Evangélium 22,31: Sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. Szent Ágoston: Sátán hatalma ott a legerősebb, ahol már nem hisznek benne. Aquinói Szent Tamás: Istennek minden egyes lélek fontosabb, mint az egész lélek nélküli világ. A bűnbeesését az engedetlenség irigysége és dölyfe okozta. Katekizmus: Annak figyelmen kívül hagyása, hogy az embernek sérült, rosszra hajló természete van, súlyos tévedésekhez vezet a nevelés, a politika, a társadalmi viselkedés és az erkölcs területén. M. Scanlan: Sátánt a hitetlenség és a tudatlanság védi a legjobban, és ezek hozzák leginkább olyan helyzetbe, hogy az embereket önmaguk elpusztítására rávegye. Aki az Úr közelségét keresi, legyen felkészülve a démoni ellenállásra. Franz Werfel: Annak, aki hiszi, nem kell bizonyítani. Aki nem hiszi, annak nem lehet bebizonyítani. Reinhold Ortner: Az irigység, féltékenység és gyűlölet halálos készültségeket, beállítottságot és törekvéseket tud előidézni. A gőg gyökere az irigység. Sátán a bukását okozó saját „Non serviam” – nem szolgálok – beállítottságát akarja minden egyes ember tudatába és gondolkodásába beszivárogtatni. Az emberek az élet összes területén szívesen elfogadják, ami önmaguk megnyugtatását elősegíti. Különösen az hat rájuk nagyon megnyugtatóan, ha a teológusok Sátán és a pokol nem-létét, mint tudományos felfedezést mutatják be, és azt mondják, hogy az Evangélium nem lehet „fenyegető” üzenet. Könnyebb az íróasztalnál olyan teológiai teóriákat gyártani, amelyeket a nyilvánosság és a médiák kitörő tapssal jutalmaz, és önelégülten ebben a dicsőségben sütkérezni, mint szembesülni azzal a ténnyel, hogy Sátán léte realitás, aki intelligenciájával az emberek gondolkodási módját megszállni (okkupálni), majd ezt gátlástalanul, kegyetlenül és csalárdul kihasználni képes. A szerkesztő megjegyzése: Szerintem nem a Sátán intelligenciája (aminek meglétében egyébként is kételkedem) szállja meg az emberek gondolkodását, hanem Istentől való elfordulásuk formálja át az agyukat. Júdás is előbb vétkezett és csak utána szállt belé az ördög. Ahol Isten jelen van, ott a Sátánnak nem lehet működési területe.      Mivel Isten teremtette a világot, és Ő mindent jónak teremtett, a jó csak Belőle származhat. A gonosz nem az Ő teremtménye, hanem a HIÁNYA. A jó az isteniből való részesedés, a rossz pedig ennek elvesztése.      Következésképpen az emberek agyát nem a Sátán programozza át, hanem saját maguk, amikor elhagyják Istent, azaz vétkeznek ellene. A Sátán csak ezután tud beléjük férkőzni, csak ezután tudja „birtokba venni” őket. És minél tovább maradnak ebben az Isten nélküli helyzetben, a Sátán annál többet tud belőlük átitatni. Ezért nem lehet az ilyen embereket semmiről meggyőzni, azért lesznek képtelenek az ilyen emberek az igazságot felismerni, még akkor is, ha azt az orruk alá dugják.      És ezért van az, hogy csak akkor lesznek képesek újra értelmesen gondolkozni, ha visszamennek a kiindulási pontra, azaz arra a pontra, ahol először szembehelyezkedtek Istennel, és rendezik Istennel való viszonyukat. Csak akkor, ha hajlandók erre a kezdőpontra visszatérni, lesznek képesek az igazság befogadására, hiszen agyuk csak akkor áll vissza Istentől kapott normális állapotába. Ezért fölösleges minden olyan párbeszéd, mely nem a bűnök felsorolásával, megvallásával és jóvátételével kezdődik. Nem a Sátán és démonai tesznek bennünket rosszá, hanem saját magunk, azaz a vétkeink, azaz azok a pillanatok, napi döntéseink, amelyekben rosszra való hajlamainkra és nem Isten parancsaira hallgatunk. A Sátán és démonai csak ezután képesek belénk férkőzni és irányítani bennünket. A mai ember Istennel szembeni lázadásában már odáig jutott, hogy nem csak nem veszi tudomásul az Ő törvényeit, de kifejezetten elveti azokat, és újakat alkot helyettük. Egy hasonlattal élve: az emberek régen vettek egy gépet, elolvasták a használati utasítást, és annak alapján használták. Később már nem olvasták el, csak próbálgatták, aminek az lett az eredménye, hogy hol működött a gép, hol nem. Ma viszont az emberek azt állítják, hogy elolvasták az utasítást, de az nem jó, ők jobban tudják, és csak azért sem csinálják azt, ami azon áll. Ez a tudatos, sátáni, már rögzült szembehelyezkedés Istennel, a Teremtővel.      Ennek az állapotnak az volt a kezdete, hogy az emberekkel elhitették, hogy Isten csak „odaát” működik, ez a földi világ egészen az ember hatalma alatt áll. A megtérés valahol ott kezdődik, hogy az ember felfogja, Isten az úr, itt is, a földön, a mindennapokban, az élet legapróbb részleteiben is. Ezért kell minden kis napi tettnél – például az öltözködés, a másokkal való kapcsolat stb. területén – világosan dönteni, hogy Vele, vagy ellene. 2010. december 30.