A honlap fórumán valaki azt írta, hogy nem tartja helyesnek, hogy a honlapon és a hozzászólások között aggodalomról van szó, hogy katolikus létünkre bizonyos történések miatt szomorúságot érzünk. Egy katolikusnak mindig örülnie kell, soha semmi nem szomoríthatja el, körülbelül ez a vélekedése. Nos, alapjaiban véve nagyon sok igazság van abban, amit mond, de azért akad egy-két jogos ellenvetés. Ezek közül az egyik, hogy mivel a katolikus-lét – ellentétben a protestánssal – „közösségi” létezés, egyetlen katolikust sem hagyhat hidegen, ha úgy látja, édesanyja, a katolikus Anyaszentegyház bajban van. Hiába gondolja, és – jó esetben – érzi úgy, hogy neki csak hálásnak és boldognak kell lennie, amiért katolikus lehet, az a mai időben semmi esetre sem elképzelhető, hogy Egyháza sorsa ne szomorítsa el. Ha nem így lenne, akkor olyan gyermek volna, aki jó sorsában elfelejtkezik édesanyja helyzetéről, nem törődik vele, és ha bajban van, nem is igyekszik rajta segíteni.      (Az egyházatyák szerint a mennyországban annyira át vannak itatva az üdvözültek Istennel, annyira csak az Ő akaratát akarják „tudomásul venni”, hogy még az sem árnyékolja be határtalan boldogságukat, ha földi szeretteik nem ott, hanem a pokolban vannak. No de, ez igaz a mennyre, de nem igaz – és nem is szabad igaznak lennie éppen katolikus voltunk miatt – itt a mostani életünkre.) Ez az egyik ok, amiért örömünk manapság nem lehet felhőtlen. Egy másik ok, amiért kötelességünk a szomorú hírekkel is foglalkozni, Urunk Jézus Krisztusnak azon intéséből ered, melyet ugyan minden időre, de különösen a végidőkre nekünk adott. Óvakodjatok a hamis tanítóktól, figyelmeztetett. És arról is beszélt, hogy a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem jót. Említette tovább a farkasokat, akik elragadozzák a juhokat, a béreseket, akik nem pásztorok, és akik magukra hagyják a juhokat. Mindezekből az következik, hogy egy katolikusnak igyekeznie kell felismerni, hogy milyen fáról szakít gyümölcsöt, hogy akik szólítják báránybőrbe bújt farkasok, béresek-e vagy pásztorok. Hogy a hozzá szólók hamis tanítók-e, olyanok, akik ugyan azt kiáltják, hogy Jézus, Jézus, de közben elárulják Őt, de az őket követőket is, és mint vak a vakot csak verembe vezetik.      Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk mindig biztonsággal állapítani, ismernünk kell sok mindent: elsősorban a helyes tanítást, aztán azt, kik azok, akik ezzel szemben állnak, és hogy akik ezt teszik, mire hivatkozva teszik ezt. Mit csavarnak ki, mivel ejtik csapdába az őket hallgatókat, mik az érveik, hogyan vetik be ezeket stb. stb.      Hogy mennyire fontos ezt tudni, arra a fa-gyümölcs hasonlat ad magyarázatot: Urunk világosan megmondta, hogy ha a fa rossz, akkor onnan nem szabad gyümölcsöt szednünk. Ezért, ha ezt Urunk figyelmeztetése ellenére mégis megtesszük, akkor még bűnt is elkövetünk, nemcsak vesztünkbe rohanunk, hiszen parancsát semmibe véve, hivalkodó módon, önmagunkban érdemtelenül bízva kitesszük magunkat a kísértésnek, a bűnre szolgáló alkalomnak. E gondolatmenetet követve folytatom a honlapon a tájékoztatást Anyaszentegyházunk helyzetéről, annak reményében, hogy az információk hozzá segítik az olvasót ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a rosszat a jó fától, és így nem engedi rossz gyümölccsel etetni magát, még kis mértékben sem! Így a mai nap – 2010. július 14. – sajnos megint egy csomó elkedvetlenítő hírt fordítottam és közöltem le a honlapon. Szolgáljanak épülésünkre, és közben ne felejtsük, amit Williamson püspök úr mondott: Az Egyház Urunk Jézus Krisztusé, Ő tudja, mit miért enged meg benne.      De azt se feledjük, hogy azt is megparancsolta nekünk: Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Ne higgyetek nekik, és ne kövessetek világtalanokat! 2010. július 14.