„Heródes Betlehemben meg a környékén minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig.” (Mt 2,16) Heródes ártatlan gyerek volt ahhoz képest, ami ma történik. 40 millió megölt gyermek évente világszerte. Nálunk nem katonák gyilkolnak, hanem orvosok. És nem Heródes parancsára, hanem az anyák, illetve azon nők megbízásából, akik inkább gyilkosokká válnak, semhogy anyák legyenek. Nálunk az anyák nem sírnak, mint ahogy Betlehemben sírtak. Nem, büszkén hagyják magukat az újságokban az abortusz után lefényképezni: „Én elvetettem.” Kevés okunk van rá, hogy felháborodjunk Heródesen. A Heródes-érzület – gyakorolni a hatalmat, a zavart okozókat megölni, csak saját magunkra gondolni – mindannyiunkban megtalálható. E világon minden esztelenség ebből a felfogásból, érzületből ered. Amire szükségünk van, az egy új felfogás. A Biblia azt tanácsolja, hogy legyünk olyan érzületűek, mint Jézus Krisztus volt. Milyen volt Ő? Istennek engedelmes, szerető, megbocsátó. Mit hozott ez a számára? Gyűlöletet, szenvedést, keresztre-feszítést. Ezért mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy aki Jézussal megy, azt kockáztatja, hogy őt is felelősségre vonják. Ezért olyan hazug az a szólam, mely karácsonyból ártalmatlan partit csinál.      A jászolnál mindenki jól érzi magát. Joggal. Hiszen jó dolog, ha az évben legalább egy olyan nap van, melyen hallgatnak a fegyverek. Hiszen jó, hogy Isten szeretetének úgy tudunk örülni, mint a gyerekek. De az út, mely a jászolnál kezdődött a kereszten fejeződött be. A kereszt ugyanabból a fából van, mint a jászol. A kereszt évszázadok óta veti hatalmas árnyékát az emberiségre. Aki ezt elfelejti, annak a jászolnál óvatosabbnak kell lennie. Egy régi adventi énekben ez áll: „És aki ezt a gyermeket örömmel átölelni, csókolni akarja, annak előbb nagy gyötrelmet és szenvedést kell vele elviselnie.” 2010. december 24.