A német jezsuiták aktuális negyedévi körlevelében jelent meg Edmund Runggaldier S. J. cikke, mely legalább részben választ ad a fenti kérdésre, és ami így hangzik: Keveset gondoltak – a korszellemmel érezték magukat összhangban, és ennyi már elég is volt nekik. Most, évtizedek múlva lehet ugyan néhány bátortalan vallomást hallani, hogy talán még se kellett volna, de persze ezek nem vonnak maguk után semmilyen következményt.
Itt Edmund Runggaldier S. J. cikke teljes terjedelmében:
Mint az osztrák St. Andrä novíciusa (1966-1968) és a München melletti Pullachban a filozófia skolasztikusa (1968-1970) akkoriban egyfajta kultúrforradalmat éltem át, valamint egy „elkésett katolikusságon belüli reformáció” kinövéseit. Mint minden forradalomban, köztünk, novíciusok és skolasztikusok között is akadtak túlzók. Én magam is aktív voltam, csaknem fanatikusan vettem részt az akkori forradalomban. A nazarénus stílusban készült szentképeket szabályosan széttéptük. (A nazarénus stílusról lásd a honlap Milyen az igaz férfi? című cikkének második előadását.)
Küldetéstudatunk különösen a liturgia „megújításában” volt a legharcosabb, vagyis annak az eltüntetésében, mely a mi szemünkben a lényeges számára akadályt jelentő tehernek számított. Az első számú ellenséget a tömjén jelentette számunkra.
Az első „autentikus”, bár a vezetőség által még tiltott, egy vacsora keretében megtartott eucharisztia ünnep-kísérletben a jezsuiták kollégiumában vehettem először részt. Az Ószövetségből illetve a Pál-levelekből vett olvasmányokat Marx és az egzisztenciális filozófia írásaival helyettesítettük. Azt is lelkesen éltem át, ahogy kritikusan darabokra szedtük az akkor még skolasztikus értelemben tanítók klasszikus kódexeit.
Ma persze nehezen értjük, hogyan válhattunk mi, novíciusok ikonoklasztákká (képrombolókká)? Hogyan tudtuk lelkesedéssel, sőt fanatizmussal az évszázadok által bevált, átgondolt filozófiát sutba dobni, és a divatos egzisztencia- vagy egyoldalú politikai filozófiákat követni.
De a forradalmi változás nem a semmiből jött. Előzőleg már a jezsuita-kollégiumban is valami „valódi”, „autentikus” után kutattunk. Az új-román és új-gótikus oltárokat és templomokat giccsesnek tartottuk. A freskókat eltüntető ráfestések és az évszázadok ballasztjától megszabadított román stílus volt az ideálunk. A milánói Szent Ambrogio renoválását vettük modellnek. Csupasz anyagokat, téglát, vasat, fát és betont akartunk látni mindenütt.
A liturgia reformálása ekkor már javában folyt. Lelkesen üdvözöltük az egyszerűsítéseket és az eredeti bibliai üzenethez való fordulást. Egészen a reformáció szellemében – csak az eredetek, az Úr (ipsissima vox) saját szavai számítottak.
Szociálpolitikai és filozófiai síkon a katolikus tanuló- és diáktábor egyre jobban a marxizmus felé közeledett. Hiszen e kettőben a gyökerek és az ösztönző erők messzemenően fedték egymást. Különösen az állandó újítás, illetve a permanens forradalom szükségességéről voltunk meggyőződve, hogy ezáltal a hamisítás és az elidegenedés veszélyét meg lehessen előzni.
Az igazi kereszténység és egy jobb világ legkonokabb ellenségét a fogyasztás és a liberális kapitalizmus jelentette. De elidegenedésnek tartottuk a bensőséges spiritualizmus szubjektivista formáit is. Nem a szubjektíven jó érzés számított, hanem maga a dolog, az Evangélium tisztán eredeti üzenete, a politikai cselekvés indítékainak megtisztítása, egyszóval: az Egyház és a társadalom átrendezése.
Az ilyen kérdések: Hogyan érzed magad, idegenek voltak számunkra. Mindazonáltal volt néhány kollégám, aki szétroppant a magas ideálok nyomása alatt, mások kiléptek a rendből, megint mások rezignáltak.
Az akkori mozgalom alapmotivációit ma sem tagadom meg. Viszont mindannak a következetes eltávolítása, amit a rítusban akkor másodlagosnak ítéltünk meg, tévedés volt. Az embernek a liturgiában is szüksége van táplálékra az érzékei számára. A szót és a lényegest egyedül önmagában nehezen lehet ízlelni. Ignác tudta ezt, mi viszont abban az időben ignoráltuk.
A körlevél témája egyébként az 1968-es forradalmi évekre való emlékezés – a csőd dokumentumainak gyűjteménye. A www.jesuiten.org honlapról az egész levelet le lehet tölteni.
(http://www.jesuiten.org/fileadmin/Redaktion/JESUITEN/Jesuiten_03-2010.pdf)
A képen Edmund Runggaldier S. J.
2010. október 3.