Az Innsbruck-i egyházmegyében fekvő Vorderhornbach lelkipásztora, Roger Lenaers jezsuita atya ismételten felizgatta a kedélyeket a 2010. november 14-én, a König bíboros-házban tartott előadásával, melyben nyíltan eretnek tanokat képviselt. Előadása a „hitünket korszerűen megélni és hirdetni” címet viselte. Az előadásnak a kath.net internetes portálnál található kézirata szerint a jezsuita atya beszédét azzal a megállapítással kezdte, hogy a „modern tudományok” rávilágítottak, hogy a kozmosz autonóm, azaz saját törvényeit követi, nem pedig kívülről kormányzott. Ezután szó szerint ezt mondta: „Ha tehát keresztény hitünket a modern világban is meg akarjuk honosítani – inkulturálni akarjuk, ahogy ezt manapság kifejezik – ennek a hitnek ateistává, vallástalanná kell válnia.”      Ebből Leaners számára ez a követelés következik: „Inkább így akarom mondani: Tedd szabaddá a tekintetet a hívő modern, nem pedig a Biblia Isten-képe számára, mert a Biblia Isten-képe is masszív antropomorfizmusa miatt válik gyakran egy magasban-levő-Isten képévé.” Az előadás további részében a jezsuita még egyszer beszélt arról, hogy a keresztény istenképnek „ateistának” kell lennie. „Csak amikor a felvilágosodás ezt a magasban-levő-Istent letaszította a trónjáról, vált a hely szabaddá egy másik és jobb istenkép számára. Hogyan néz ki ez a modern és egyben keresztény istenkép? Ateistának kell lennie, és ezért tartalmaznia kell minden olyannak az elvetését, aminek köze van a magasban-levő-Istenhez. És ez nem könnyű feladat, mivel a hitvallás és a Biblia és a liturgia és az egész erkölcs és az egész egyháztörténet tele van a magasban-levő-Istennel”, mondta a jezsuita lelkipásztor. Ezután Lenaers a „modern istenképről” beszélt, és eközben Einsteinre hivatkozott, aki megmutatta, hogy még az ateista modernnek is volt erről valamilyen sejtése. Einstein ugyanis ezt mondta: „Érezni, hogy minden megtapasztalható mögött valami rejtőzik, melyet értelmünk nem tud felfogni, valami, melynek szépsége és magasztossága csak közvetve és mint gyenge visszfény jut hozzánk, ez a vallásosság. Ilyen értelemben vagyok én mélyen vallásos ateista.”      A jezsuitát ez a „valami” érdekli. Csak még ennek a valaminek keresztény perspektívában kell megjelennie. Lenaers az imáról is elmélkedett, miközben egy olyan másik imáról beszélt, melynek többé nincs köze a kéréshez, melyből etimológiailag ered. Szó szerint ezt mondta: „Ezzel szemben a modern ima alapformája a bennünk működő isteni hatás igenelése, megfogalmazva vagy szavak nélkül. A modern ima odaadás, annak megengedése, hogy magunkat az Isten-a-mélyből bekebelezze, úgy hogy azok legyünk, ami ő bőségben: azaz szerető. A régi kérő ima, könyörgés gyógyulásért, a bajból való kimenekülésért, esőért vagy bármiért, természetesen már idejét múlta.” Bocsánatért sem akar Lenaers könyörögni, mivel ez a kifejezés minden értelmét elvesztette: „Mert különben a megbántott mester újra megjelenik, akinek a haragjától meg szeretnénk szabadulni. De Isten, maga a kiáradó szeretet, soha nem megbántott és soha nem haragszik, ilyet csak az emberek tesznek.” A Bibliával kapcsolatban is más hozzáállást kíván a jezsuita, aki számára a Biblia már nem „az élő Isten szava”. Ez a kifejezés számára a „legtisztább antropomorfizmusról árulkodik”. Mert Lenaers szerint Isten nem tud beszélni: „A beszéd hangszálakat és gégét és szájat és nyelvet feltételez. És a szavak mindig bizonyos nép nyelvéhez tartoznak, és ez is valami tisztán emberi, egy bizonyos emberi csoport sajátja. Ezen isteni szavaknak még egy másik világból a mienkébe kell még kerülniük. Ha a Biblia többé már nem Isten igéjének számít, akkor emberek szava és akkor többé már nem érinthetetlen, csalatkozhatatlan”, véli a jezsuita. Lenaers szerint se a pap, se a püspökök nem nevezhetik magukat „Isten szószólóinak”. Az ő szavuk is csak „emberi szó, melyeknek nincs maguktól eredő kötelező érvénye”. Az ő tanítói hivataluk pusztán „illúzió”. Az új istenképpel a jezsuita szerint az erkölcs is változik, mivel a „magasban trónoló törvényadóval” „parancsai és tilalmai” is eltűnnek, melyeket állítólag a Sínai hegyen Mózesnek kinyilatkoztatott. Lenaers új tartalmat is közvetíteni szeretne: „Mi új tartalmat szeretnénk közvetíteni és ehhez új szavakra van szükségünk. Ilyen kifejezések, mint bűn, vezeklés, megváltás, bűnbánat, üdv, kegyelem, Isten birodalma, tisztítótűz, átváltoztatás, szentáldozás többé már nem jelentenek semmit, ezek már csak puszta szavak.” Előadása végén a jezsuita lelkipásztor még egyszer síkra szállt a „keresztény ateizmusáért” és egy „vallás nélküli egyházért”. Szó szerint ezt mondta: „Ez a keresztény ateizmus ugyanannak az ősszeretetnek a gyümölcse, mely a kezdetkor a vallásokat előhozta, fokozatosan megtisztította és elmélyítette, és a sokistenhitből az egyistenhitre vezette. Búcsúzóul most ettől a szintén csak ideiglenes istenképtől terel el bennünket, és ehhez az egyistenhit ölében megszületett modernt használja fel. A modern előtti istenkép csak valami ideiglenes lehetett, mert probléma nélkül együtt tudott létezni az emberiesség iszonyatos hiányával. Egy hívő ateizmusnak, egy vallás nélküli egyháznak kell ezt a hiányt megszüntetnie. Hiszen az ateizmus nem más, mint egy mindent uralni vágyó, sehol sem érzékelhető, antropomorf kigondolt kozmoszon kívüli hatalom alól való felszabadító búcsú, és egyáltalán nem a transzcendenstől való elválás.”      Ezért a jezsuita rend tagjának nem számít, hogy valaki „jámboran a magasban-levő-Istenben” hisz és őt tiszteli, vagy ateistának vallja magát. (a fordító megjegyzése: a fenti szöveg a napnál világosabban mutatja, milyen sötétség tud az olyan ember, kiváltképp, ha klerikus, agyára borulni, aki szakít az Egyház kétezer éves tanításával. Ne feledjük, Lenaers nem csak szerzetes, hanem lelkipásztor egy plébánián, akire lelkek üdve van bízva. És azt se feledjük, hogy tanításáért senkitől semmilyen retorzióra nem kell számítania, senki nem kiált kiátkozásért vagy akár csak leváltásáért, illetve elmegyógyintézetbe való beutalásáért.) 2010. december 13.