A köznyelvben a „jobb, mint” kifejezést gyakran „kevésbé rossz” értelemben használjuk, holott a „jobb” valójában egy „jó” meglétét feltételezi.      De előfordul, hogy más összefüggésben a „jobb, mint” semmiképpen nem értelmezhető „kevésbé rossz”-ként. „Jobb, ha a férjnek egy kedves barátnője van, mintha bordélyházba járna?” – A feleség ezt a megfogalmazást nyilván nem akceptálná, és azt sem mondaná, hogy a barátnő a „kevésbé rossz”. Az Egyház mindkettőre azt mondja, hogy bűn, az egyik nagyobb, a másik kisebb bűn, de mind a kettő bűn.      Semmiképpen nem áll fenn kapcsolat a „jó és jobb”-hoz, mintha egy bűn, csak azért, mert kisebb, ezáltal valahogyan „jó” lehetne! Ez azt is magában foglalja, hogy egyik cselekedetet sem lehet helyeselni! A keresztény szeretet szabályai szerint magát a bűnt elkövetőt lehet, sőt kell „becsülni”, de a tettét semmiképpen nem lehet elfogadni. Az sem számít diszkriminációnak, ha viselkedését „bűnnek” nevezzük. Ellenkezőleg, talán ez segít neki abban, hogy tettének súlyát felismerje! Egyszóval: nincs egyetlen bűn sem, legyen bármilyen kicsi is, melyet helyeselni, „értékesnek tartani” lehet, akkor sem, ha a bűnös „emellett” és „bűne körül” jót tesz, amit persze el kell ismerni, akkor is, ha ezt egy „bűnös” teszi! Ha egy nem-házas kapcsolatban szexuális életet élnek, akkor ezt az Egyház soha nem helyeselheti és nem tarthatja „jónak”, akármilyenek is a felek körülményei. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatot az Egyház soha nem fogadhatja el, még akkor sem, ha emberileg „érthető”!      Erre nem létezhet semmilyen „lelkipásztori megoldás”, még kevésbé „lelkipásztori kíséret”, melyben Isten követelését hatályon kívül helyezik. Még akkor sem, ha a pap sajnálja azokat, akiket Isten nevében az önmegtartóztatás „szűk kapuján” való közlekedésre kell felszólítania! E „szűk kapun” kell mindazoknak menni – homoszexuálisoknak, az újra „házasodott”elváltaknak, azoknak, akik „csak együtt élnek” –, egyszerűen mindazoknak, akik házasságon kívül akarnak szexuális életet élni! A korszellemet tekintve ez a tanítás őrület! Igaz, de hogy Jézus tanítása bizonyos értelemben „kemény”, már a kortársainak is feltűnt, és ezért néhányan el is fordultak tőle. Bármennyire gyengéd és irgalmas is volt Jézus, soha nem engedett tárgyalni, alkudozni magával, ha Isten parancsáról és Isten akaratáról volt szó!      Nagyon jól tudta, hogy Isten némely követelését tehernek érezzük. De a terheket, melyeket Isten nevében helyezett ránk, „könnyűnek” nevezte (Mt 11,30), anélkül, hogy azok egészen megszűnnének „terhek” lenni.      A „könnyű teher” paradox megtapasztalását azonban csak akkor élhetjük át, ha már visszük! 2010. július 24.