Miután az ember elszakadt létének okától és végcéljától, Istentől, értelme elhomályosult és akarata rosszra hajlóvá vált. Minél inkább eltávolodott Teremtőjétől, elméje annál jobban megnyílt a hamis kultuszok befogadására.      Az idők teljességében az isteni Megváltó megadta számunkra a kinyilatkoztatás teljességét, vagyis mindazt, ami üdvözülésünkhöz szükséges. Az apostolokat nem csupán tanítványainak tekintette, hanem hiteles tanúinak nevezte. A korai Egyház még a pogányságnál is rosszabbnak tartotta az eretnekséget. Az eretnekség legnagyobb veszélye az, hogy nem külön vallásként definiálja önmagát, hanem az emberekkel azt próbálja elhitetni, hogy a hiteles tanítást adja tovább. A hitletéteményhez az eretnekség vagy hozzátesz valamit, vagy elvesz belőle valamit.      Az Egyház kétezer éves gyakorlatában a herézist eltávolították az Egyház testéből, mint ahogy az orvos eltávolítja az ember testéből a rákos sejteket. Csak ennek a radikális eltávolításnak köszönhető, hogy kétezer éven át a hiteles tanítás fennmaradt. A modernizmus a régi eretnekségekhez képest teljesen más, hiszen nem egy adott hitigazságot tagad, hanem az alapelveket kérdőjelezi meg. A modernizmus módszere kezdetben nem a nyílt támadás, hanem legfontosabb „dogmájának”, a kételynek az elmében való elültetése. A modernizmus lényege az, hogy tagadja az objektív igazság létezését. E szerint minden relatív, a tanítást pedig mindig az adott korhoz, az adott kor követelményeihez kell szabni. A régi eretnekségek általában alulról támadták az Egyházat, a modernizmus ellenben felülről mérgez (bíborosok, püspökök). Azt próbálja elhitetni, hogy ez a korszellemhez igazított tanítás az egészséges, és a hagyományos hit ellentétes a Szentlélek indíttatásával. Vallás-e a modernizmus? Úgy tűnik, ennek minden kritériuma teljesül. A modernizmusnak két fajtája van, az egyik a kisebbségé (például szabadkőművesség), akik tudatosan akarják megszüntetni az Egyházat. A modernizmus híveinek többsége azonban semmiképpen sem szeretné az Egyházat felszámolni, sem attól külsőleg elszakadni, hanem ehelyett hamis kovásszal teljesen megfertőzi és az új világrend ideológiai támaszává akarja tenni.      A modernizmus célja tehát a forradalom téziseinek transzcendens magasságokba való emelése és az új egyház általi teljes elterjesztése.      A modernisták vallásos buzgósággal hisznek téziseikben, új vallásukért talán még a vértanúságot is vállalnák. A modernisták istene maga az egyetemes emberiség, dogmái pedig a forradalom eszméi. A modernizmus módszere a tudat módosítása. Az emberek identitását történelemképük és hétköznapi életük kultikus gyakorlata határozza meg. Ezért a modernisták első lépése az Egyház történelmének meghamisítása és lejáratása (például II. János Pál pápa bocsánatkérései). A második lépés az Egyház gyakorlati életének teljes megváltoztatása (liturgia, kalendárium, böjti rend stb.). A modernizmus tehát minden eretnekség foglalata, hiszen mindazt tanítja, amit a régi eretnekségek, de nem nyíltan, hanem katolikus köntösbe öltöztetve. Legfőbb célja a hívő elmében a tekintély lerombolása és a kétely elültetése. Lásd a honlap HABEMUS PAPAM – VATIKÁNI DOKUMENTUMOK fiókjában Szent X. Pius pápa enciklikáját a modernisták tanításáról: Pascendi Dominici Gregis 2010. július 29.