Dogmatikai különbségek a katolikus és a görög-keleti vallás között
Írta: Füzesi Zsolt
(forrás: katolikus fórum – 2010. július 23.)

A katolikus-honlap fórumán július hónapban egy akkor megjelent újsághír kapcsán Füzesi Zsolt összefoglalta a katolikus és a görög-keleti vallás közötti dogmatikai különbözőségeket.

Az Avvenire című olasz katolikus lapnak adott interjújában Erdő Péter bíboros leszögezte: „A katolikusok és ortodoxok szinte teljesen egyek a hitben.” Hát akkor nézzük azt a néhány „jelentéktelen” dogmatikai (egész pontosan: kifejezetten a kimondott dogmákat illető) különbséget, melyet az ortodox egyház a katolikus Egyházzal szemben állít:

     – Mária nem fogantatott szeplőtelenül, vagyis Mária az áteredő bűnben született. – mariológia;
     – Nincs tisztítótűz. – eszkatológia;
     – Nincs különítélet. – eszkatológia;
     – A Szentlélek kizárólagosan az Atyától származik, vagyis nem az Atyától és a Fiútól (Filioque). – pneumatológia, trintológia;
     – Az Egyháznak nincs látható feje, csak láthatatlan: Jézus Krisztus. – ekkleziológia;
     – Nincs pápai tévedhetetlenség (még az „ex cathedra” nyilatkozatokat illetően sem). – ekkleziológia;
     – Nincs a pápának Krisztustól eredő joghatósági elsősége sem az egyes hívek, sem az egyes püspökök, sem a püspökök testülete felett (legfeljebb tiszteletbeli elsősége „primus inter pares” alapon).– ekkleziológia;
     – Az egyetemes zsinat felette áll a pápának. – ekkleziológia;
     – Az átváltoztatáshoz lényegileg szükséges szavak nem az alapítási igék („Ez az én testem.” / „Ez az én vérem illetve vérem kelyhe.”), hanem a lélekhívás, az ún. epiklézis, vagy a kettő együtt – szakramentológia;
     – A papszentelés nem nyom eltörölhetetlen bélyeget a lélekbe (character indelebilis), tehát egy hivatalától megfosztott pap egyben meg is szűnik papnak lenni. – szakramentológia;
     – A gyóntatás érvényességéhez nem szükséges, hogy a papnak rendes, vagy szubdelegált joghatósága legyen. – szakramentológia;
     – A bérmálás rendes kiszolgáltatója az áldozópap, vagyis az áldozópap bérmálása nem köthető az egyházi felsőség engedélyéhez, mert a pap bírja úgy a „munus”-t, mint a „potestas”-t a szentség érvényes és törvényes kiszolgáltatásához. – szakramentológia;
     – A HÁZASSÁG FELBONTHATÓ, mégpedig nemcsak házasságtörés esetén. (Ez különösen vicces, ha meggondoljuk, hogy hajdan még az Apostol által engedélyezett szukcesszív poligámiát is elvetették, „illedelmes paráznaságnak” bélyegezve.) – szakramentológia;
     – A házasság szentégét a pap szolgáltatja ki, és nem a házasfelek egymásnak, és a házasság lényegi részét nem a beleegyezés (consensus), hanem a papi áldás teszi. – szakramentológia;
     – A születésszabályozás megengedett eszköze a direkt fogamzásgátlás.

És ezen kívül még számos kisebb-nagyobb eltérés van, de ezek nem érintenek közvetlenül de fide tételeket.


Feltéve: 2010. december 5.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA