Idézetek szentek beszédeiből egy ortodox honlapról:
Nagy Szent Antal: Szíriai Szent Izsák szerint helytelen azt gondolni, hogy a bűnösöktől Isten megtagadja a szeretetét. A szeretet mindenkinek egyaránt adatik. De a szeretet ereje kettős módon hat: kínozza a bűnösöket, és megörvendezteti a kötelességeiket teljesítőket. Szergej Bulgakov atya írta: a pokol kínjai abból erednek, hogy az igazság nem akarása az ember életének törvényévé vált. Az ember szabadon választhat, hogy Istennel legyen vagy Isten nélkül. Mindnyájunknak nagyon fontos időben megérteni, hogy létünk értelme nem a megkeresett pénzek nagyságában, nem a megszerzett vagyon fontosságában, nem a megfestett képek szépségében, nem az elolvasott akathisztoszok és elvégzett meghajlások mennyiségében van. Az élet értelmét akkor érthetjük meg, ha tudatosítjuk, hogy minden cselekedetünk, minden szavunk, sőt minden gondolatunk nyomot hagy a lelkünkben, minden pillanatban megváltoztatva azt viszonylag rövid életünk során. Bármit is teszünk ebben az életben, minden tevékenységünk minden pillanatban egy egyszerű választás elé állít minket: vagy harcolunk a szenvedélyeinkkel, hogy képessé váljunk befogadni Isten szeretetét, mint a legfőbb jót, vagy tápláljuk, növeljük azokat magunkban, lelkünk legfőbb tartalmává téve azokat. Tőlünk függ, hogy mi tölti el lelkünket.
Lehetünk gyengék, lehet, hogy nincs bennünk elég erő a nagy erkölcsi tettekre. De legalább szándéknak kell ébredni bennünk, hogy harcolunk a szenvedélyeinkkel, legalább kis dolgokban törekednünk kell arra, hogy ellenálljunk, ne engedjünk hajlamainknak. Nem vagyunk képesek ezer nappalt és ezer éjszakát egy kövön imádkozni, ahogy azt Szárovi Szent Szerafim tette. De képesek vagyunk magunkat visszafogni, és nem ordítani rá a feleségünkre, még akkor sem, ha megszolgálta. Képesek vagyunk minden különös erőfeszítés nélkül átadni a helyünket a metrón, ha tudatosodik bennünk, hogy ekkor lustaságunkkal harcolunk, és ha együttérzés ébred bennünk más öregsége miatt. Feltéve: 2010. augusztus 22. |
vissza