A német püspökök számos intézkedése, melyek az elmúlt években joggal háborítottak fel bennünket, úgy hatnak, mint a vízbefúlók kétségbeesett csapkodásai, kik már régen mindenféle irányt elvesztettek, és csak azért harcolnak, hogy orrukat a víz fölött tudják tartani. A Stuttgarter Nachrichten német újság e napokban számolt be egy előadásról, melyet a Stuttgarti Statisztikai Hivatal gazdasági és közvélemény-kutatási részlegének vezetője, Joachim Eicken az evangélikus Haigst-templomban tartott. Az előadó végkövetkeztetése így hangzott: „30 éven belül a két nagy egyház (katolikus és evangélikus) el fog tűnni.” Ami az eltűnést illeti, nos annak bizalommal ellent mondunk. Ez nem fog megtörténni. De hogy ennek a fennmaradó egyháznak 2040-ben már semmi köze nem lesz a múlt egyházi adó- és grémium-egyházával, az számunkra nem csak Eicken számadatai óta látszik elkerülhetetlennek. Az újság röviden így foglalta össze az előadást: A háromévesek alatti gyermekeknek már csak egy negyedét keresztelik meg. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a statisztika szerint a stuttgarti háztartásoknak már csak a 20 százalékában van egyáltalán gyerek, világossá válik, miként jut Eicken komor prognózisához. Hiszen ő ismeri e számadatokat. Ezért téves arról beszélni, hogy az egyházakból kilépnek a tagok, mondta Eicken. Sokkal inkább arról van szó, hogy túl kevés tag születik. A katolikus papok a jövőben szinte csak azzal lesznek elfoglalva, hogy a halotti szentséget kiszolgáltassák. „Már néhány éven belül a keresztelések abszolút ritkaságnak fognak számítani.” A korszellemhez való gátlástalan törleszkedés ezen a helyzeten semmit nem fog változtatni. A mai német nemzeti egyház megbukott, mielőtt még hivatalosan kihirdették volna. Se több, se más nem tud segíteni annak, ami évtizedek óta a szakadékba rohan. 2010. október 22.