XVI. Benedek pápa ez év november 1-én hozta nyilvánosságra a Verbum Domini kezdetű szinódus utáni apostoli exhortációt, mely a 2008. októberében megtartott püspök-szinódus eredményeit foglalja össze. A szinódus témája „Isten szava az Egyház életében és missziójában” volt.      Az első átnézéskor feltűnt nekünk, hogy e dokumentumban egy módfelett kétséges tradíció-fogalmat használnak. Az 58-as fejezetben ez áll: „Miközben az Evangéliumot köztudottan a pap vagy a diakónus olvassa fel, addig az első és második olvasmányt a latin tradícióban az ezzel megbízott lektor, egy férfi vagy egy nő adja elő.” Mint a jelenlegi helyzet elvi és tényleges leírása, ez az állítás megállja a helyét, de mint a „latin tradícióban” meglevő előírás és gyakorlat leírása egyáltalán nem. Ha az Egyház hagyománya két-három évtizednél régebbi, akkor nem lehet eltekinteni attól a ténytől, hogy a laikusoknak lektoronként való alkalmazása az ezer évesnél sokkal régebbi tradícióban semminemű támogatásra nem talál, és e hivatalnak nőkkel való betöltése élesen szembeszökő elfordulást jelent az apostoli időkkel kezdődő hagyománytól. A szinóduson néhány püspök azt is követelte, hogy a VI. Pál pápa által – az alacsonyabb szentelések eltörlésének pótlásaként – létesített intézményes lektori hivatalt nők is viselhessék.      (Időközben megjelent a püspökkongregáció prefektusának közleménye, melyben a prefektus arról számolt be, hogy a pápa komolyan fontolóra vette, hogy a 2008-as püspöki szinóduskor elhangzott ezen kérést teljesítse. – Lásd a honlap Hírek az Egyház világából cikkét.) Persze a liturgia-forradalmárok a gyakorlatban már régen túlléptek ezeken a követekéseken, és új „hagyományt” alapítottak. Az olyan megtévesztő megfogalmazások, mint például a fent idézett Verbum Domini részlet a lektor-szolgálat állítólagos hagyományáról, nem alkalmasak arra, hogy a liturgia lerombolóinak működését meggátolja. 2010. november 19.