Williamson püspök úr ez év június 19-i kommentárját (Mosolygó bíboros), úgy tűnik, többen nem értették, úgy hogy a püspök úr az azóta megjelent két Eleison-kommentárjában az ott elhangzottakat magyarázza. A június 26-i magyarázatból való a következő rész: Minden érthető lesz, ha abból indulunk ki, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus igazság el van választva a katolikus egyházi intézményektől.      Hiszen a katolikus intézményeknek mindig Urunk csalatkozhatatlan katolikus igazságával kellene összeolvadniuk, hiszen ez az emberi intézményrendszer csak azért van, hogy az isteni igazságot védje és tanítsa. Mindazonáltal évszázadokon keresztül a protestáns tévtanok és az igazság liberális felbomlasztása végülis elért a zsinati atyák nagy többségének a szívébe és fejébe, úgy hogy ezen a rettenetes zsinaton a katolikus igazság tisztaságát feladták, és egész katolikus hivatali hatalmukat mind a mai napig arra használják, hogy a katolikusakra az ember új és hamis zsinati vallását rákényszerítsék. Részletek a július 3-i kommentárból Az elmúlt héten azt írtam, hogy „a katolikus igazság el van választva a katolikus egyházi intézményektől”. Továbbá, hogy „a Szent X. Pius Papi Közösség a helyes középutat választotta, amikor az egész igazságot az egyházi intézményrendszer iránti akkora tisztelettel kötötte össze, amennyi még a katolikus igazsággal összeegyeztethető, amiből természetszerűleg következik, hogy mindkét véglet felől támadás éri, de e két véglet iránti bizonyos fokú megértés segít a helyes út megtalálására”. Azért mondtam, hogy az Egyháznak emberileg nézve vége van, mert az igazság feladása önmagában súlyosabb, mint az intézmények feladása. Hiszen az egyházi intézmények hivatali hatalma csak azért létezik, hogy a katolikus igazságot szolgálja. Ebből az következik, hogy az igazságnak kell az első, és a rendszernek a második helyen állnia.      Ahogy egy katolikus az egyházi intézményrendszerhez való feltétlen ragaszkodása miatt elkezdi a II. Vatikáni Zsinatot annak ember-vallásával elfogadni, egyúttal megkezdődik benne az Isten egyetlen igaz vallásában való hitének elvesztése és értelmének felbomlása. Mert ezen elfogadás által értelmét arra kényszeríti, hogy azt az abszolút ellentmondást megeméssze, mely az igazi és a zsinati vallás között elvileg és gyakorlatilag fennáll – nézzünk csak szét magunk körül! A bíboros mosolygása azt mutatta meg, hogy a legmagasabb egyházi személyek mily nagy mértékben vesztették el az Egyház hitét, és hogyan tették tönkre agyukat az ökumenikus párbeszéd zsinati gyakorlása által.      Az egész Istenség Jézus Krisztusban van jelen, és Ő csak egyetlen egyházat alapított, mely szükségszerűen ellentmondásban áll – olykor jobban, olykor kevésbé – minden más „egyházhoz”, valláshoz vagy nem-valláshoz.      Akkor viszont hogyan képesek katolikus egyházi férfiak nem-katolikusokkal hivatalosan tárgyalni azon egyetlen és legfontosabb okon kívül, hogy őket megtérítsék? Bármilyen más okból „párbeszédet” folytatni, egyet jelent Jézus Krisztus istenségének burkolt tagadásával. A bíboros mégis csak mosolyog azon, ha a Pius Közösség őt eretneknek nevezi. Mert azt gondolja: azért mert az egyházi intézmények helyeslik, amit tesz, ő mindent hisz, amit egy katolikusnak hinnie kell. A bíboros tehát minden érzékét elvesztette az ellentmondás felismerésére, így hite és értelme már nem működőképes. Ha azonban az ember legmagasabb rendű kincse – az értelme – elveszik, mi marad még, hogy ez az ember megmeneküljön? Csak a csoda! Kasper bíboros tipikus mai egyházi vezető tisztségviselő. A hivatalos egyháznak ezért van vége – hacsak a jó Isten nem tesz csodát. Kyrie eleison 2010. július 9.