XVI. Benedek pápa: Assisi 2011 „az elmélkedés, a párbeszéd és az ima napja a békéért és az igazságosságért ezen a világon”. Rómában a Vatikán sajtóhivatala április 2-án, (szokás szerint) szombaton hozta nyilvánosságra a kommünikét a 2011-es vallások közötti találkozóról. A találkozóra Assisi-ben, 2011. október 27-én, csütörtökön (három nappal Krisztus Király ünnepe előtt!) kerül sor. A nap témája: „Az igazság zarándokai, a béke zarándokai. Alapjában véve minden ember az igazság és a boldogság keresésének zarándoka. A vallásos ember is állandóan vándorúton van, azon az úton, mely Istenhez vezet: ebből nő ki annak lehetősége, sőt szükségessége, hogy beszéljen, és mindenkivel párbeszédet folytasson, hívőkkel és nem hívőkkel, anélkül, hogy saját hitét feladná vagy a szinkretizmus formáit gyakorolná. Olyan mértékben, ahogy az igazság eme vándorútját őszintén éli valaki, nyílik meg a másikkal folytatott párbeszéd számára, nem zár ki senkit, és mindenkit befogad, hogy a testvériesség és a béke építőmunkásai legyenek.” – Ezek azok az elemek, melyeket a Szentatya az elmélkedés középpontjába akar állítani. Részlet a programból: A delegációk a Szentatyával együtt október 27-én délelőtt Rómából utaznak vonaton Assisibe. Megérkezésük után a Santa Maria degli Angeli bazilikába vonulnak, ahol a korábbi találkozókra való emlékezés és a napi téma elmélyülésének pillanatai következnek. Ezután a jelenlevő delegációk néhány tagja és a Szentatya beszédet mond. … Johannes Schidelko a KNA-ban megjelent kommentárjában többek között ezt írja: Bár a 2011-es találkozó nagymértékben a 25 évvel ezelőtti koncepcióját követi, azért a pápa valamelyest változtatott a programon, hogy a félreértéseket eloszlassa. A 25 évvel ezelőtti találkozóval ellentétben 2011-ben a különböző vallások képviselői csendben imádkoznak és meditálnak, nem lesznek tehát közös imák vagy békepipázások. Assisi alsóvárosától a Ferenc-bazilikáig vezető békekörmenet ezúttal „csendben, az ima és a személyes elmélkedésnek helyet adva” zajlik majd le. Az fsspx.info cikkírója a következő mondattal zárja a beszámolót: A kozmetikai korrektúrák semmit sem változtatnak a botrányon. A Tízparancsolat első parancsa a pápa számára és érvényes! És a honlap szerkesztőjének kommentárja: Jézus mondta:      „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) – „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók.” (Jn 10,9/9) – „Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.” (Jn 14,11) – „Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.” (Jn 15,23) – „Eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.” (Jn 16,2-3)      „Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt.” (Lk 12,8)      „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki meg akarja tartani életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,34-39) És János apostol (a „szeretet apostola”, aki megállás nélkül ezt mondta tanítványainak, azaz azoknak, akik MÁR megtalálták az igazságot, és aszerint éltek: „szeressétek egymást!”) ezt írja:      „Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete.” ( 1 Jn 5,12) – „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete.” (1 Jn 2,15) – „Most sok antikrisztus támadt, abból tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem voltak közülünk valók.” (1 Jn 2,18-19) – „Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, az Atyát sem ismeri.” (1 Jn 2,22-23) – „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé.” (1 Jn 4,1-3) stb. stb. Nem arról tanúskodnak e szavak, nem azt parancsolják meg, nem azt jelentik, hogy elkárhoznak, akik nem aszerint élnek, hogy Jézus az Isten Fia, hogy Jézus és az Atya egy, és hogy aki Jézust nem fogadja el, az az Atyát is tagadja, és hogy aki az Atyát tagadja, az – akár valamilyen vallás tagja, akár csak a világ-szeretete vallás tagja – az ördögöt, a hazugság fejedelmét imádja?      Amorth atya írta első könyvében, hogy a Szentírás csak az Istenhez hű és az istentől elpártolt angyalokat, azaz szellemeket említ. Vagyis, nincs ezeken kívül más szellem. Aki tehát nem az Istenhez hű szellemekkel „érintkezik”, az az ördöggel találkozik, amikor szellemeket idéz, szellemeket imád, isteneket gyárt magának. Ebből logikusan és üdvtörténetileg az következik, hogy a kereszténységen kívül minden vallás így vagy úgy, de az ördögöt követi. Ezek után hogyan és miként lehet, hogy egy pápa más vallások képviselőinek imáját, elmélkedését bármire is hatékonynak tartja? Az ördöghöz intézett ima ugyan mi jót eredményezhet? Vagy nem ismeri a Bibliát, soha nem olvasta ezeket a sorokat?      Miután ez nem lehet igaz, csak az a következtetés marad, hogy mindazok, akik a modernizmus követői, a világot szeretik, azaz akiknek a földi béke, az emberek jóléte a legfőbb gondjuk, azoknak az agya olyan mértékben homályosult el, mellyel csak a hitehagyókat bünteti Isten, Izajás szavai szerint (melyeket Jézus többször is idézett): „Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek s bocsánatot nyerjenek.” (Mk 4,12) – „Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. .. nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.” (Mt 13,14-18) A pápa felhívása tipikus modernista szólam, és azon felül, hogy lelkek millióit képes megtéveszteni, és így azok elvesszenek, arra is kiválóan alkalmas, hogy minden katolikust megrágalmazzon, és az „emberiség, emberiesség, szeretet ellenégének” kiáltson ki.      Micsoda szemforgatás, képmutatás ilyet mondani: „Olyan mértékben, ahogy az igazság eme vándorútját őszintén éli valaki, nyílik meg a másikkal folytatott párbeszéd számára, nem zár ki senkit, és mindenkit befogad, hogy a testvériesség és a béke építőmunkásai legyenek.” – A pápa itt azt tanítja, hogy aki nem beszélget a hitetlenekkel, az nem igazi hívő, abban nincs meg az igazság lelke. Más divatos jelzővel élve, az kirekesztő, az emberiség ellensége stb. – unos untalan halljuk e vádakat. Jézus tanította: „A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.” (Mt 13,44-46)      Kérdezem én ezek után, miről kellene egy hívőnek, aki megtalálta már az „elrejtett kincset”, az „igazgyöngyöt”, azaz Jézus Krisztust és az Ő hamisítatlan tanítását, beszélgetnie azokkal, akik tagadják Jézust, akik ráadásul a saját hibájukból a hamis vallásoknak, következésképpen az ördögnek szolgálnak? Különösen, ha nem a kenyér áráról és az autó motorjáról, hanem a hitről, az igazságról, az igazságosságról, a föld békéjéről, az üdvről, egyszóval Istenről van szó? Mennyivel lesz gazdagabb az a katolikus, aki odaáll vitatkozni, hogy Jézus Krisztus-e a Messiás vagy sem, hogy Jézus Krisztus Isten-e vagy sem? Ezeknek olyannyira szent dolgoknak kellene lenniük egy katolikus számára, amiről már nem is szabad szót ejtenie! A szentről nem beszélünk, a legszentebbet nem beszéljük szét! Ha én erről hajlandó vagyok párbeszédet folytatni, akkor azt is beismerem, hogy létezhet más megoldás is! Ez a cím: „Az igazság zarándokai”, olyan emberekre vonatkoztatva, akik Jézust tagadják, egyedül arra alkalmas, hogy a lelkeket megrontsa! Jézus előtt, vagy azokban a századokban, amikor nem létezett hírközlés, illetve nem a maihoz hasonló fokon állt, sokan, nagyon sokan önhibájukon kívül nem ismerték meg az igazságot. De ma? Pláne azok között, akik követik a pápa felhívását, azaz meghallják a szavát, és elmennek Assisibe? Hogyan lehet bárkire közülük azt mondani, hogy önhibáján kívül nem ismeri Jézust? De ha még így is van, mert agyát annyira kilúgozták már a modernista katolikusok szólamai, azt egy katolikus pápának nem szabad elfelejteni, hogy mekkora rombolást okoz ezzel a „még” hívők agyában! Ha már nem akarja a tévelygőket megnyerni Istennek, legalább az eddig „meglevőket” miért taszítja el? (A „pogány udvar”, az Assisi-találkozó, még egy másik jelenségről is lerántja a leplet, nevezetesen arról, hogy a pápa személyi cseréi, azaz olyan prefektusok, egyéb magas pozícióba helyezett kuriális tisztviselők kinevezése, akik egyre gyakrabban nagy ünnepi miséken a tridenti misét celebrálják, csak szemfényvesztésre szolgáltak (aminek sokan be is dőltek, dőlnek). Akár tudatosan, akár nem, olyanokat hozott a Vatikánba, akik bár tradicionalistáknak látszottak, valójában hozzá hasonlóan meggyőződéses modernisták (neo-konzervatívok). Így egyre inkább felértékelődik az a tény, hogy Ranjith érseket eltávolították Rómából. Nagy valószínűséggel, azért volt erre szükség, mert ő volt az egyetlen, aki komolyan gondolta a hithűséget, a tradícióhoz való visszatérés szükségességét.) Egy katolikusnak egyetlen módja lehet Istenről a hitetlenek előtt beszélni: Megvallani Őt, tanúságot tenni Mellette, hirdetni Őt, oktatni Róla, misszionálni másokat. De nem párbeszédbe elegyedni velük!      De még ennél is kevésbé szabad felszólítani őket, hogy hamis isteneikhez, az antikrisztushoz, azaz az ördöghöz imádkozzanak! Aki ilyet tesz, az az ember halálos ellensége! Hiszen nem az üdvét, hanem az elkárhozását segíti tevékenyen elő! A fentiekkel kapcsolatban lásd a honlap következő cikkéit:         Béke, minden áron?         Mi a vallásszabadság?         A vallásszabadság erősíti az igazságosságot és a békét         Nemzetközi találkozó Párizsban hívők és nem hívők között 2011. április 4.