Dr. Heinz-Lothar Barth a „Kirchlichen Umschau” áprilisi számában írt dolgozatában azt magyarázza el, hogy miért volt helyes a Szent X. Pius Papi Közösség részéről, hogy nem vette át azt az újítást, melyet XVI. Benedek pápa 2008-tól írt elő a régi mise nagypénteki rítusa számára. Ami akkor még bizonyos értelemben homályos volt, az most a pápa két új könyve után teljesen világos lett – az új ima nem a zsidók megtéréséért könyörög. Az új nagypénteki ima a zsidókért így hangzik: „Imádkozzunk a zsidókért is. A mi Urunk Istenünk világosítsa meg szívüket, hogy ismerjék el Jézus Krisztust minden ember Üdvözítőjeként. Mindenható, Örök Isten, Te, aki azt akarod, hogy minden ember üdvözöljön és eljusson az igazság megismerésére, add meg kegyesen, hogy belépve egyházad népeinek teljességébe, egész Izrael üdvözöljön. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.” Már 3008-ban megállapítottuk, hogy a zsidók megtéréséért mondott ima második részében láthatólag ezt a megtérést csak az idők végezetére kérik. Valóban, Kasper bíboros az új ima bírálóinak már akkor azt mondta, hogy a könyörgés nem misszióra való felhívás. Ezt a szándékot most a pápa – sajnos – kifejezetten megerősítette. Ugyan interjúkötetében (A világ világossága) a Szentatya a modern teológia számos áramlatával szemben hangsúlyozta, hogy „nem létezik két út az üdvösségre, tehát Krisztus nem csak a pogányok, de a zsidók megmentője is”, de ehhez rögtön hozzáfűzte, hogy az új imában „a zsidók megtéréséért nem közvetlenül misszionárius értelemben imádkozunk”, hanem csak azért, hogy „az Úr minél hamarabb elhozza azt a történelmi pillanatot, melyben mi mindnyájan egymással egyesülünk”. (133. oldal) Azután Jézus-könyvének második kötetében a pápa egyetértően idézte Hildegard Brem-t, aki azt állítja, hogy az Egyháznak „Róm 11,25 alapján nem kell azon igyekeznie, hogy a zsidók megtérjenek, mivel az Istentől erre kijelölt időpontot, »amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek« [Róm 11,25] ki kell várni”. – A pápa tehát egész komolyan úgy véli, hogy az Egyháznak nem kell törődnie a zsidók lelki üdvével! Mindeközben a Római levélre való hivatkozás nagyonis tisztességtelen. Még ha Szent Pál az egész zsidó nép végleges megtérését csak az idők végére várja, akkor is az apostolok kifejezetten igyekeztek legalább egyes zsidókat már korábban Krisztushoz vezetni. Pál maga missziós tevékenységét gyakran [eleinte mindig] az általa meglátogatott városok zsidó zsinagógáiban kezdte meg. Ő mondja, hogy a zsidók közötti apostoli hivatalt különleges módon Péterre bízták (Gal 2,7: „Én éppúgy megbízást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében.”)      Hogy Pál mennyire kívánta népe fiainak a megtérését, maga bizonyítja a Rómaiakhoz írt levelében: „Nagy a szomorúságom és állandó szívem fájdalma. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért.” (Róm 9,2-3)      Pál tehát – ha ez lehetséges lenne – inkább lemondott volna saját mennyei boldogságáról, mint hogy végignézze, ahogy népének nagyobb része Krisztustól távol él. De sajnos a zsinatutáni egyházban az ilyen katolikus magától értetődő igazságokról senkinek sincs világos képe. A fenti írással kapcsolatban lásd a honlap következő cikkeit:      Jön a zsidókért való régi nagypénteki könyörgés újrafogalmazása?      „Imádkozzunk a zsidókért is” 2011. április 23.