Bécs/ Ausztria Cristoph Schönborn bíboros, bécsi érsek ez év január 5-én látogatott el első ízben a bécsi iszlám centrumba. Évtizedek óta ez volt az első látogatása egy bécsi érseknek a mecsetben az után, hogy Franz König bíboros 1968-ben jelen volt a mecset alapkő-letételénél. Schönborn bíboros a közeli plébánia betlehemező gyerekeit kísérte el a mecsetbe, akiket az iszlám központ vezetői hívtak meg. A plébánia vezetője, Richard Tatzreiter plébános, aki nemrégiben lett a bécsi papszeminárium új vezetője, az utolsó években jó szomszédi kapcsolatot alakított ki a mecsettel. Mind a bécsi érsek, mind az Iszlám Hitközösség elnöke a vendégbarátság és a „jó együttélés” motívumát hangsúlyozták a találkozáskor.      Mivel az utóbbi időkben feszültségek keletkeztek a két vallás között különböző országokban, egyre fontosabb, hogy párbeszédben keressék meg e feszültségekre a megoldást. A feszültségek kezdete gyakran meggondolatlan szavakban keresendő, hiszen a szó is lehet „az erőszak egyik formája”. A betlehemező gyerekek az iszlám központban előadták énekeiket, majd az iszlám központ leánycsoportja énekelt békedalokat. Ezután a keresztény vendégeket élükön a bíborossal körbevezették a mecsetben és a könyvtárban, ahol ajándékokat cseréltek. A bécsi egyházmegye katolikus ifjúságának elöljárója, Johannes Kemetter is megerősítette a Vízkereszt előtti este történt látogatás szimbolikus erejét. „A szent három királyok és az ő a vallási vagy kulturális határokon túlmutató baráti együttműködésről szóló üzenetük ma aktuálisabb, mint valaha. Éppen olyan időkben, melyekben gyakran durva klíma uralkodik a bevándorlókkal vagy más vallási csoportokkal szemben, az ilyen gazdagító találkozásoknak nagy jelentősége van.” szerk. megj.: Egyszerűen elképesztő – de már nem hogy nem egyedi, de a legtermészetesebb dolog –, hogy egy érseknek, egy szemináriumi rektornak, egy katolikus ifjúsági vezetőnek, egyszóval katolikus klerikusoknak fogalmuk sincs, miről szól elsősorban Vízkereszt ünnepe. A Vízkereszt, az Epiphánia, azaz Isten megjelenése, annak ünnepe, hogyan hódolnak leborulva a pogányok Krisztus, a király előtt, és hogyan ismerik el Istennek és királynak!      Álljon itt néhány részlet a misekönyvnek ezen ünnepet bevezető szövegéből: „Krisztus, a Király, az Isten bevonul ma városába és megünnepli menyegzőjét Jegyesével. Ez az ünnep Krisztusnak, mint az örök királynak az egész világ színe előtt való megnyilatkozása. A pogányokat a bölcsek képviselik, akik ma eljöttek hódolni a világ Megváltója előtt és ajándékul aranyat, tömjént és mirrhát vittek neki.” És mit tanít az iszlám Jézusról? Idézzünk erről egy részletet Basilea Schlink anyának „Valóban csak ilyen kevéssé szeretjük a mi Urunkat Jézust?” című írásából:      „Az úgynevezett egy Isten Allah nevében Mohamed az Isten Fiában való hitet istenkáromlásnak jelentette ki. Ez az ő nagy vétke, és ez teszi őt csalóvá és csábítóvá, kísértővé. E háttérből válik világossá, mily biblia-ellenes proklamáció a mohamedánok hitvallása. »Nincs más isten Allahon kívül és Mohamed az ő prófétája.« Jeruzsálemben a templomhegyen, az egykori szent isten-kinyilatkoztatások helyén, a sziklamecset, az iszlám egyik legszentebb szentélye körüli téren egy körbefutó frízben a Koránból való idézetek olvashatóak, például ezek: »Istennek legyen hála, akinek se fia, se társa nem volt a kormányzásban.« – »Nehogy azt állítsd, hogy hárman vannak. Isten csak egy egyetlen, és távol álljon tőle, hogy fia lett volna.« (Sure 17,111 és 4,169) Ez nem más, mint hadüzenet Jézus Krisztusnak és minden kereszténynek.” És még két megjegyzés:      Schönborn bíboros-érseket XVI. Benedek pápa a napokban nevezte ki az Európa újraevangelizálásra létesített új pápai tanács tagjává.      „A normális ember számára nem létezik nagyobb kín, mint az, ha érthetetlenségek közepette kell élnie.” (Dr. Hildbrand Troll) 2011. január 9.