A szent katolikus Egyház két bíborosa volt 2011. március 2-án jelen Nicola Bux (a kúria egyik munkatársa, XVI. Benedek pápa régi barátja) új könyvének bemutatóján, mely „Hogyan látogassuk a misét, hogy hitünket ne veszítsük el” cím alatt az aktuális téves liturgikus koncepciókkal és ezek leküzdésével foglalkozik. A két bíboros a szerző támogatását nem csupán jelenlétükkel fejezték ki, hanem beszédükkel is kimutatták.
„Ha mi tévesen abból indulunk ki, hogy mi állunk a liturgia középpontjában, akkor minket a mise hitünk elvesztéséhez vezet”, hangsúlyozta Raymond Burke bíboros, a legfelsőbb pápai ítélőszék prefektusa, amivel a szerző eme provokatív tézisét húzta alá, miszerint „a liturgikus visszaélések valóban a katolikusok hitének súlyos sérüléséhez vezetnek”.
Sajnos, túl sok pap és püspök tekinti a liturgikus normák megsértését jelentéktelen ügynek, miközben itt valóban „súlyos vétségekről” van szó, jelentette ki Burke bíboros.
Antonio Canizares bíboros, a liturgiáért felelős Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, szintén magáévá tette a szerző megfontolásait: „Az Eucharisztián való
részvétel gyengíthet bennünket, vagy egészen elveheti hitünket, ha nem a megfelelő szellemiségben végezzük, és a liturgiát nem az egyházi normáknak megfelelően ünnepeljük.”
Olyan időben, amikor olyan sok ember él úgy, mintha Isten nem is létezne, igazi eucharisztikus ünnepekre van szükség, hogy arra emlékeztessenek, hogy csak Istent illeti meg az imádat, és hogy az emberi élet csak azáltal nyer jelentőséget, hogy Jézus életét adta a világ megmeneküléséért, mondta Canizares bíboros.
Maga a könyv szerzője ezek után még egyszer beszélt arról, hogy sok modern katolikus úgy hiszi, hogy a mise valami olyasmi, amit a pap és az egyházközség tagjai közösen alakítanak, holott a mise valójában az, amit Jézus tesz. „Ha egyszer ide, majd máskor máshova megyek, ritkán találom ugyanazt a misét. Ez azt jelenti, hogy nem a katolikus Egyház miséjéről van szó, amin részt venni az embereknek joguk van, hanem csak ennek vagy annak a plébánosnak, papnak a miséjéről.”
Az első kép lelőhelye:
http://foto.mv-online.de/fotostrecke/suche/ort/1/Rheine/Karnevalsmesse_in_St_Elisabeth.html
A második képé:
http://www.beverly-huels.de/include.php?path=content/articles.php&contentid=755&PHPKITSID=8a99e092070649f2af946d4489826e21
és a harmadiké
http://www.schwaebische.de/region/biberach-ulm/laupheim_artikel,-Hochwuerden-predigt-in-Versen-_arid,4049060.html
(szerk. megj.: A cikkben szóba került könyv címe ugyanazt mondja, ki, amit Lefebvre érsek állandóan hangoztatott: „A katolikus híveknek azért nem szabad az új misére menniük, mert komolyan fennáll annak veszélye, hogy ezeken a miséken elveszíthetik a hitüket.”
Ilyen értelemben üdvözölni kellene a könyvet és a két bíboros támogatását. De sajnos, az örömre semmi okunk: ez a középút – a zsinat jó, az új mise katolikus, csak az emberek nem csinálják jól – álságos, sehova se vezető, sőt a valódi reformot csak gátló viselkedés.
Jézus Urunk ezt mondta: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Mt 7,15-20)
(Az sem érdektelen, hogy Jézus eme intése előtt és után miről beszélt. Előtte arról, hogy az életre vezető út szűk, s ezért kevesen választják, a kárhozatba vezető pedig tágas és kényelmes, sokan mennek rajta. Utána pedig arról, hogy akik tettekre váltják szavait, csak azok építik sziklára a házukat.)
Ha Jézus Urunk fenti szavait olvassuk, az az érzésünk, hogy azok pont a II. Vatikáni Zsinatról, a liturgia reformjáról és a zsinatutáni újításokról – ökumenizmus, vallásszabadság – szólnak. Hogyan lehetnek ezek jók, ha gyümölcseik soha nem volt válságot, hitehagyást idéznek csak elő? Nevezzen meg valaki a zsinatnak, az új misének, az ökumenizmusnak, a vallásszabadságnak csak egy, egyetlen egy jó gyümölcsét! De még ha hosszas keresgélés – és jóindulat – után találnánk is egy ilyet, egynek a léte nem ellensúlyozhatná a temérdek rosszat, a lelkek millióinak romlását. )
2011. március 5.