1. Imaélet:      – reggeli ima, esti ima, asztali ima;      – a tökéletes bánat felindítása súlyos bűn elkövetése esetén;      – ajánlott: a rózsafüzér napi imádkozása. 2. Szentgyónás:      – ajánlott: havonta;      – kötelező: súlyos bűn után. A zsinat után bevezetett bűnbánati áhítatosságok a szentségi általános feloldozás kiszolgáltatásával nem megengedettek. Az általános feloldozás korábban csak halálveszély esetén jött számításba, ha a személyes gyónás nem volt lehetséges (csatába indulás, hajótörés stb.). 3. Szentáldozás:      – ajánlott: ha lehetséges, naponta; a régi rend szerint azonban naponta csak egyszer szabad áldozni. A szentáldozás feltételei:      – katolikus keresztség;      – kegyelmi állapot, azaz meg nem gyónt súlyos bűn nem nyomhatja az ember lelkét: ilyennek megléte esetén előbb gyónni kell (a tökéletes bánat felindítása ez esetben nem elégséges!);      – a katolikus Egyháztól előírt szentségi böjt megtartása. Ez utóbbihoz ld. az új kánonjogot, can. 919 §1.: „Aki a legszentebb Eucharisztiát magához akarja venni, a szentáldozás előtt legalább egy órán keresztül tartózkodjék minden ételtől és italtól; ez alól kivételt csak a víz és az orvosság jelent.” A Szent X. Pius Papi Közösség ajánlása:      – a szentáldozást megelőző három órán belül semmiféle szilárd eledel vagy alkoholos ital fogyasztása; – a szentáldozást megelőző egy órán belül a nem alkoholos italok kerülése is; a víz fogyasztása azonban nem töri meg a szentségi böjtöt. (XII. Pius pápa 1957. március 19-i rendelkezései.) 4. Évenkénti gyónás és szentáldozás húsvét táján:      „Mindkét nemből való minden hívő, miután a megkülönböztetni tudás éveibe elérkezett, legalább egyszer az évben minden bűnét egyedül és becsületesen gyónja meg saját papjának, és a rá kiszabott elégtételt törekedjék erői szerint elvégezni; majd vegye magához tisztelettel legalább húsvétkor az oltáriszentséget [...].” (IV. Lateráni Zsinat [1215], DH 812.)      Ezt a parancsot a húsvéti időben kell teljesíteni (új kánonjog, can. 920 §2). Mivel a húsvéti idő egyházmegyénként különbözik, ezért a teljesítés essen feketevasárnap és a húsvét utáni második vasárnap közé – azaz a húsvétot megelőző és követő két héten belülre.      Azok, akik nem tudnak húsvéti szentáldozásukhoz járulni ebben az időben, pótolják ezt minél hamarabb. 5. Böjt és hústilalom:      – kötelező: Hamvazószerda és nagypéntek szigorú böjti napok. Katolikus ember ezeken a napokon az evést háromszori étkezésre és egyszeri jóllakásra korlátozza, a húsról való lemondás mellett (vö. új kánonjog, can. 1251). Példa a szigorú böjti napi étkezésre:      Az egész nap húsmentes; reggel egy csésze kávé, vagy hasonló jellegű ital és egy szelet meg nem kent kenyér; ebéd normális, jóllakásig; este egy tányér leves kenetlen kenyérrel. – A böjtölés a 18. életév betöltésétől az ötvenkilencedik betöltéséig kötelező (vö. új kánonjog, can. 97 § 1, can. 1252).      – A hústilalom megtartása a 14. életév betöltésétől az élet végéig kötelező (vö. új kánonjog, can. 1252).      – Az év minden péntekje Urunk szenvedésének és halálának emlékére bűnbánati nap, amelyen a keresztény valamely pénteki áldozathozatalra kötelezett, kivéve azon péntekeket, amelyekre valamely főünnep (pl. Szeplőtelen Fogantatás, Karácsony, Mindenszentek, Szent József) esik. Az új kánonjog már csak valamely pénteki áldozathozatalt ír elő, nem a húsevéstől való tartózkodást, minek következtében ez a parancs alig vétetik már figyelembe.      A Szt. X. Pius Papi Közösség továbbra is ajánlja a hústilalom napjain a húsevésről való lemondást. 6. Vasár- és ünnepnap:      – kötelező: Vasárnap és parancsolt egyházi ünnepeken a hívek kötelesek szentmisén részt venni. Ezenfelül tartózkodniuk kell a szolgai munkától (vö. új kánonjog, can. 1247). A parancsolt ünnepek Magyarországon a következők:      a) Urunk születésének főünnepe, december 25.;      b) Urunk születésének nyolcada, január 1.;      c) Nagyboldogasszony, augusztus 15. 7. A bérmálkozás:      A hívek kötelesek ezt a szentséget idejében felvenni. Az egyházjog úgy szól, hogy ezt a szentséget a híveknek a megkülönböztetni tudás korától (a betöltött 7. életévtől) kell feladni, hacsak nem áll fenn halálveszély (vö. új kánonjog, can. 890–891). 8. A házasság szentsége:      „A házasság férfi és nő törvényes köteléke osztatlan és oszthatatlan életközösség megvalósítására.” (Római Katekizmus II. rész, 8. fejezet.) A házasság szerződés, melyet Krisztus szentséggé emelt. E szerződés (és így a szentség is) akkor érvényes, ha:      – a katolikus plébános vagy megbízottja és két tanú előtt,      – szabadon,      – érvénytelenítő akadályok nélkül kötik meg. Ha ezek a házasság érvényességéhez szükséges feltételek nem állnak fenn, a házasság érvénytelen. A pusztán polgárilag megkötött házasság nem szentség. Aki ilyen házasságban él, nyilvánosan súlyos bűnben él, és számára nem szabad kiszolgáltatni a többi szentséget. Ami a házastársi kötelességet illeti, azt mindig teljesíteni kell, valahányszor a másik fél ezt nem irracionális módon kívánja. Minden mesterséges fogamzásgátlás súlyosan bűnös.      A katolikus házasságban csak az önmegtartóztatás (kölcsönös megegyezés alapján, vö. 1. Kor 7,5) és – megfelelő orvosi, eugenetikai, gazdasági vagy szociális jellegű okok megléte esetén – a természetes fogamzásszabályozás megengedett. (vö. XII. Pius „Allocutio a szülésznőkhöz”, 1951. október 29.) Másrészről a házastársaknak Istennel szemben nincs joguk ahhoz, hogy gyermekük szülessen; a gyermek Isten ajándéka. A gyermek nevelésének joga a szülőket illeti, nem az iskolát. A szülők a gyermeknevelés feladatait átruházhatják másokra (tanárok, nevelők), a gyermekek neveléséért azonban mindig ők felelősek. 9. A szentkenet felvétele:      A szentkenetet csak azon hívőknek szabad kiszolgáltatni, akik elérték értelmük használatát és betegség vagy aggkori gyengülés következtében halálveszélyben vannak (vö. régi kánonjog, can. 940). A szentség megismételhető, ha a beteg gyógyulás után ismét halálveszélybe kerül.      Ha betegség vagy aggkori végelgyengülés következtében halálveszély esete forog fenn, a családtagoknak papot kell hívniuk. Csak ő szolgáltathatja ki érvényesen a szentgyónás és a szentkenet szentségét. 10. Temetés:      Az elhunyt híveknek – miként az életben is egy szent közösséghez tartoztak – a halálban is közös helyen, megszentelt földben kell nyugodniuk és várni a feltámadást. A Szent X. Pius Papi Közösség ajánlja a híveknek, hogy előre gondoskodjanak keresztény temetésükről (tridenti rekviem, koporsós temetés). A halotthamvasztás a kereszténységtől idegen világnézetből származik, és szigorúan elutasítandó, még ha ezt az új egyházjog (can. 1176 §3) meg is engedi. 11. Részvétel nem-katolikus istentiszteleteken és szentség-kiszolgáltatásokon:      Az aktív részvételt nem-katolikus istentiszteleten a régi egyházjog sohasem engedte meg (can. 1258 §l).      Ezért tilos dolog eretneket a keresztség kiszolgáltatására kérni, eretnekeknél keresztszülőséget vállalni, nem-katolikus lelkész előtt kötött házasságnál tanúnak lenni. A passzív részvétel nem-katolikus istentiszteleten megfelelő súlyos okokból megengedett – pl. egy protestáns üzleti partner temetésén vagy esküvőjén, feltéve, hogy a hittől való elpártolás vagy a botránykeltés veszélye ki van zárva.      A passzív részvétel fogalmához hozzátartozik, hogy az ember nem vesz részt sem az imádságban, sem az énekben, és végképp nem az úrvacsorán. 12. Az új misével szembeni magatartás:      A Szent X. Pius Papi Közösség alapítója, Marcel Lefebvre érsek, az új (1969. április 3-án közzétett) mise szövegeit az eretnekségnek kedvezőkként jellemezte. Az új mise sok esetben érvényes lehet, de a katolikus hittől eltávolít.      Ezért Lefebvre érsek az új misén való részvételt a nem-katolikus istentiszteleten való részvétel morális alapelveinek megfelelően kezelte: „Jobb dolog havonta csak egyszer az igazi szent misére menni, vagy, ha másképp nem lehetséges, még nagyobb időközönként, mint egy protestáns mellékízű rítuson részt venni, amely nem adja meg nekünk az Urunkkal szembeni köteles imádatot, sőt esetleg még az Ő jelenlétét sem. A szülőknek el kell magyarázni gyermekeiknek, miért imádkoznak inkább otthon, semmint hogy részt vegyenek egy olyan szertartáson, amely hitüket veszélyezteti.” (Marcel Lefebvre: Damit die Kirche fortbestehe [Hogy az egyház fennmaradjon], 223. oldal.) 13. Botrányok:      „De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.” (Mt 18,6.) Magától értetődően kerül a keresztény a mindennapi életben mindent, ami másokat bűnbe vihet, Istentől eltávolíthat, pl. a test lemeztelenítésével járó ruházkodást, illetve nemileg izgató könyveket és filmeket. 14. Közreműködés mások bűnében:      Sokféle a más bűnében való részesedés. A katekizmus 9 idegen bűnt sorol fel:           a) bűnöset tanácsolni;           b) bűnöset parancsolni;           c) más bűnébe beleegyezni;           el) mást bűnre ingerelni;           e) a bűnt dicsérni;           fi a bűnt elhallgatni;           g) a bűnt meg nem büntetni;           h) a bűnben részt venni;           i) a bűnt védeni. Egy katolikusnak sem elkövetnie nem szabad magukban véve rossz tetteket, sem ezekben részesednie. Magukban véve rossz tettek pl. a hit megtagadása, a hazugság, egy mecset építése, a humán mesterséges megtermékenyítés, látogatás egy jövendőmondónál; eretnekségek terjesztése, erkölcstelen könyvek kiadása. Feltéve: 2011. március 11.